Világ proletárjai, olvassatok!
Lehet, hogy pofátlan a cím, de vannak érveim. A tudástársadalom megjelenésével az egyenlőtlenségek is új formát öltenek. Az „élet újratermeléséhez” szükséges javak Marxtól tanult formulája szerint alapvető, hogy mi vagy mások birtokolják azt, amire szükségünk van az élethez.
Mi kell az élethez?
Az ember konstruál. Háromfélét: tárgyakat, szimbólumokat, s konstrukcióinak célszerű, értelmes, „jó”, intézményes rendjét. Ezek az emberiség problémamegoldó felkészültségei. Együtt alkotják az emberi kultúra összefüggő hálózatát.
A szervezet vezetője is e háromféle felkészültség fejlesztésén munkálkodik. Amikor a szervezet számára szükséges javak beszerzésén gondolkodunk, érdemes arra is figyelni, hogy a könyvekben, ismeretekben rejlő problémamegoldó felkészültségekben is versenyeznek a szervezetek.
Nézzük ezt meg messzebbről egy Tomasello idézet segítségével:
„ … valahol Afrikában, körülbelül 200 000 évvel ezelőtt a Homo egy populációja … Új életmódot alakított ki … , majd elterjedt az egész világban, … egyedei számtalan új testi jellegzetességgel rendelkeztek, … de a legmegdöbbentőbbek mégis új kognitív képességeik és az általuk létrehozott alkotások:
· különféle céloknak megfelelően számtalan új kőeszközt készítettek, a faj minden populációja külön, csak rá jellemző eszközhasználati „ipart” alakított ki - ennek végeredményeként egyes populációk olyan dolgokat hoztak létre, mint a számítógépesített gyártási folyamatok;
· a kommunikáció és a társadalmi élet megszervezése céljából nyelvi, sőt művészi szimbólumokat kezdtek használni kőfaragványok és barlangrajzok formájában - ennek végeredményeként egyes populációk olyan dolgokat fejlesztettek ki, mint az írott nyelv, a pénz, a matematikai jelrendszerek és a művészet;
· új társadalmi szokásokat és szervezeteket alakítottak ki, a halottak szertartásos eltemetésétől kezdve a növények és állatok háziasításáig - ennek végeredményeként egyes populációk olyan dolgokat alkottak meg, mint a tételes vallások, kormányzati, oktatási és kereskedelmi intézmények.” (Michael Tomasello: Gondolkodás és kultúra. Osiris Kiadó Budapest, 2002. kiemelés tőlem)
Minden társadalomban e háromféle alkotással élnek az emberek.
A műveltség világa
Ma a műveltség differenciálja egyre jobban a társadalmat. Mennyit szereztél meg a nyelvi, írott, formában létező tudásból? Mennyire vagy otthon az intézmények világában? Ezek a legfontosabb meghatározói annak, hogy hogyan boldogulsz.Ez a tudás nem olyan, amit bárki is elvenne az emberektől. Ha valaki nem ismer valamit az nem azért van, mert elvették tőle, ez olyan, amit az embereknek maguk fejlesztésén munkálkodva kell kiépíteniük. Persze egyenlőtlen, hogy kinek milyen lehetősége van e kulturális javak megszerzésére.
De olyan nincs, hogy tanítanak téged, ha te nem tanulsz közben. Önmagad fejlesztése kihagyhatatlan.
Van, aki a kapitalizmus meghaladását a szellemi munka dominanciájához köti.
Szeretem Popper Péter „Ők én vagyok” című könyvét, ebből idézek:
„Beszélgetés diákokkal
Hogyan lehet művelt az ember?
- Úgy, hogy olvas.
- És azután?
- Elgondolkodik azon, amit olvasott.
- És azután?
- Megint olvas.
- És?
- Megint gondolkozik.
- És?
- És… nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a „megint”-ek. Ha szerencséje van, ez így tart mindhalálig.”
