A nemzetek boldogságáról a magyar pszichológiai szemlében
"a boldogság elérésének két lehetséges útja a hit és a szabadság: vagy megtanuljuk pozitívan értékelni meglévő körülményeinket, vagy megpróbáljuk optimalizálni a külső feltételeket (Inglehart szerint: azt szereted, amit kapsz, vagy azt kapod, amit szeretsz). A fentieknek megfelelően az észak-európai államok (Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország és Izland), ahol a világon a legmagasabb a SWB mért értéke, a sikeres modernizáció, az anyagi jólét, a társadalmi szolidaritás, a személyes és politikai szabadság magas foka révén tudják biztosítani lakosaik jóllétét. Ugyanakkor Latin-Amerika egyes államaiban – jóllehet ezek az országok mind a gazdasági fejlettség, mind a demokratikus politikai berendezkedés szempontjából az előzőekhez képest jelentős hátrányban vannak – hasonlóan magas SWB-értékeket kaptak a kutatók. Ezekben a társadalmakban azonban a szekularizált európai országokhoz képest jóval nagyobb a vallásosság szerepe, és erősebbek a családi és baráti kapcsolatok, amelyek társas és anyagi támogatást nyújtanak az egyén számára.
Utóbbi szerepére visszatérve úgy tűnik, az, hogy legyenek barátaink, akikre számíthatunk, a társadalmi kontextus olyan összetevője, amely nagy hatást gyakorol jóllétünk mértékére, és jelentős jövedelem-ekvivalens értékkel bír (a SWB értéke szempontjából több mint kétszer olyan fontos, mint az 50%-kal magasabb jövedelem)."
Egy érdekes írás a nemzetek boldogságáról: Megjelent a Magyar Pszichológiai Szemlében. Könyvismertetés Nagy Beátától.
http://www.akademiai.com/content/834461k540x176xu/fulltext.pdf
Magyar Pszichológiai Szemle, 2012, 67. 1. 193–223.
DOI: 10.1556/MPSzle.67.2012.1.12.
