"Iskola a határon

Iskola a határon de nem Ottlik klasszikus regényéből, hanem az összeépült, szinte egybeforrt Velence és Kápolnásnyék mezsgyéjén. Mely körül magasra csaptak az indulat hullámai.

Valaha, a nem is oly távoli múltban, Velence és Kápolnásnyék közös büszkesége volt az általános iskola. Kifogástalan tornateremmel, testnevelés tagozattal, sőt az országban is párját ritkító módon tanuszodával!

Ám a két település szétválása óta a nézeteltérés kiapadhatatlan forrásává vált az iskola ügye. Ugyanis a faluhatár éppen az intézmény kerítésénél húzódik. Hiába tűnik olybá az idegennek, hogy nyilvánvalóan Velencéhez tartozik, tulajdonjogilag Kápolnyásnyéket illeti. Ellenben, hogy bonyolultabb legyen a helyzet, valamelyest többségben vannak a velencei tanulók, sőt sukorói, nadapi és pettendi gyerekek is járnak ide. Aligha túlzás, hét határban ez a legjobb iskola.

Nem kell nagy fantázia hozzá, a vihar (mármint a legutóbbi…) a finanszírozás gondfellegeiből pattant ki. A kápolnyásnyéki képviselőtestület tanulónként 27 ezer forint kiegészítést szavazott meg a hideg vízre sem elegendő állami normatíván túl, Velencén azonban fejenként csupán 10 ezer forint megajánlását tartották indokoltnak.

Az iskola vezetése súlyosan veszélyeztetve látva az intézmény működését, szerda estére rendkívüli szülői értekezletet hívott össze, melyen részt vettek az érintett polgármesterek is.

Marosánné dr. Gáti Gabriella igazgató vázolta a helyzetet, megerősítve, ha a velencei polgármesteri hivatal nem emeli a képolnásnyékivel azonos szintre a támogatást, számolni kell oktatási programjuk drasztikus leépítésével. Kérdés, jut e pénz az uszoda üzemeltetésére, az alsó tagozatosok nyelvoktatására, korrepetálásra, és a szeptemberben elindított számítástechnikai képzésre? A dolgok pillanatnyi állása szerint aligha.

Somorai Béla, Kápolnásnyék polgármestere röviden és velősen szólt hozzá az ügyhöz. Elmondta, ők kulcsfontosságúnak tartják az oktatást, és bár nem dúskálnak a pénzben, erre a célra nem sajnálnak költeni.

Velencei kollégája, Gulyás József érthetően bővebbre fogta a mondókáját. Mihez tartás végett legott leszögezte, az iskola Kápolnásnyéké, az ő gyerekeik ebben az intézményben kvázi vendégek. És miután édes kevés alkalmat kaptak az iskolai költségvetés ellenőrzésére, úgy vélik, elégséges az alapoktatás költségeihez hozzájárulniuk. Megjegyezte Kápolnásnyék, és a többi szomszédos önkormányzat sem mutatott több megértést a tó vízpótlásának finanszírozásánál, vagy az aluljáró építésekor.

A késő estébe nyúló, meglepően tárgyilagos és racionális vitában számos egymással ütköző érv hangzott el. Többen szóba hozták, ha van Velencének pénze a méregdrága, és ráadásul nem helyi játékosokból álló futballcsapat menedzselésére, talán juthatna valamicske az oktatásra is. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy a döntésüket konzekvensen védelmező velencei képviselők álláspontja nem igen esik egybe a velencei szülők akaratával. Gulyás polgármester úr becsületére legyen mondva, a közakarat láttán hajlamosnak mutatkozott az engedékenységre. Megígérte, amennyiben a jövőben több betekintést kapnak pénzük sorsának ellenőrzésébe a velencei önkormányzat hajlandó a támogatást a nyékivel azonos szintre emelni.

A kérdés mindössze az: Miért nem sikerült ezt a kézenfekvő, mindenkit megnyugtató megoldást idejében megtalálni.

P.E."