2013. jún 29.

Delfin metafora 5. Eltérő pszichológiai szerződések

írta: Dr Domschitz Mátyás
Delfin metafora 5. Eltérő pszichológiai szerződések

intelligens egységek együttműködő hálózata, delfin csapat.jpg

ami az együttműködő delfinek csoportjaihoz hasonlítható

Új metaforával írható le a tudás-intenzív társadalom kapcsolatrendszere, melynek lényege, hogy az valójában intelligens egységek együttműködő hálózata, ami az együttműködő delfinek csoportjaihoz hasonlítható.

Eltérő pszichológiai szerződések

Az értékek előállítása egyre gyakrabban kommunikációval kapcsolatos cselekvésekkel történik, emberi cselekvések által, s a fejlett országokban a fizikai dolgok előállításával egyre kevesebben foglalkoznak. Ez a tény a munkahelyi szervezeti és pszichológiai szerződések feltételeit is átalakítja. A munkában növekvő a pszichológiai elem súlya a gazdaságival szemben.

AVE tréning.jpgGyakran tapasztalok, jelentős különbséget szervezetfejlesztés során az önkormányzati, az üzleti és az állampolgári szervezetek tagjai munkamotiváltsága között. Egy-egy tréningen, szervezeti stratégiai tervezésnél az üzleti szervezetek résztvevő tagjai sokkal több fizetésért vannak jelen, mint a civil szervezetek tagjai, akik gyakran fizetnek az ellátásért, mégis ez utóbbiak a motiváltabbak, ők az én-bevontabbak. Civil szervezetnél az a jellemző, hogy éjszakába hajlik a munka, mert annyira belefeledkeznek az alkotásba, az önkormányzati és üzleti szervezeteknél, általában a munkaidő végéig (4 óráig) dolgozunk. Én is ezért gyakran többet dolgozom civil szervezeteknél kevesebbért (mert kevesebb a pénzük), mint az üzleti szervezeteknél, akik meg tudják fizetni e szolgáltatás árát, de ezért kevesebbet hajlandók a tréningen dolgozni. A velem kötött pszichológiai szerződések is eltérnek, s én sem vagyok kivétel, s hasonlóan vannak azok a szervezetfejlesztő társaim is, akik dolgoznak üzleti szervezeteknek és civil szervezetnek egyaránt. Ez a tapasztalat lényeges lesz az üzleti és civil szervezetek belső kommunikációjának összehasonlításánál Ennek megvilágítására Garai László gondolatait használom. (Garai László: Gazdaságpszichológiai dolgozat. Quo vadis, tovaris? A modernizáció útjáról s a rajta vándorló emberről. Scientia Humana Kiadó, Budapest, 1995. I. kötet 28.o-tól.)

pay for work.jpg"A tevékenység különössége abban áll, hogy míg a terméket, amikor kínálom, pénz ellenében átengedem, amikor pedig keresem, ellenkezőleg, pénz ellenében birtokba veszem, addig a tevékenységet, akár kínálom, akár keresem, ellenkezőleg, mindkét esetben én magam fejtem ki. S hogy annak a tevékenységnek, amelyet munkaként megfizetnek, és annak, amelyet szórakozásként megfizettetnek velem, fizikai megjelenése azonos, ellenben mind pszichológiai, mind ökonómiai lényegük ellentétes egymással.

Ennél is furcsább azonban, hogy a munka esetleg szórakozássá válik, ha fizettetnek velünk azért a lehetőségért, hogy e tevékenységet végezzük – a szórakozás pedig munkává tehető, ha végzéséért fizetséget kapunk.

A tevékenységre így meglehetősen furcsa keresleti/kínálati görbét kapunk. Eszerint ha elég magas árat fizetnek nekünk, akkor elég magas lesz a kérdéses tevékenység kínálata: sokan vagy/és hosszú ideig fogjuk a tevékenységet folytatni, mert bár kellemetlen, de megéri, minthogy nagy hasznot hajt – ha viszont elég magas árat fizettetnek velünk, akkor elég magas lesz ugyanazon tevékenység kereslete: sokan vagy(és hosszú ideig fogjuk a tevékenységet folytatni, mert bár költséges, de megéri, minthogy igen kellemes.

S hogyan viselkedik e kínálatinak csakúgy, mint keresletinek roppant furcsa függvény abban a pillanatban, amikor a tevékenység élvezete és költsége (vagy hozama és terhessége) éppen egyensúlyt tart egymással? …”

Valahányszor előáll ilyen helyzet „felléphetnek olyan tudattalanul ható tényezők, amelyek az egyént arra ösztönzik, hogy előzetes indok nélkül válasszon valamit, amit azután majd utólag megindokol magának.

Ilyen hatással lehet a szociális kategorizáció, amellyel az ember –tudatosan, vagy tudattalanul – feldolgozza társadalmi azonosságát, egyik vagy másik irányban eltúlozva azt, amit valóságos társadalmi helyzete mindig kisebb-nagyobb kétértelműséggel határoz meg.

Ennek megfelelően úgy alakul, hogy egy munkának (például az orvosénak) fokozatosan addig csökken az ára, hogy hozama már nem haladja meg terhességét (például kimerítő, az idegeket próbára tevő voltát), … megannyiszor az a tudattalanul is ható összefüggés billenti ki az embert, hogyha felhagyna a tevékenységével, elveszítené viszonylag magas státuszú társadalmi azonosságát. A tevékenység továbbfolytatásakor azután előáll a kognitív disszonancia[1], amelyből a felbillent kognitív egyensúly – a mondottaknak megfelelően úgy áll helyre, hogy az egyén utólag olyannak értékeli a kisebb hozammal is folyatott tevékenységet, mint amely nem is annyira terhes, hogy ekkora hozammal ne lenne kifizetődő.

Ha az ár változása … azt változtatja meg - a fellépő kognitív disszonancia csökkentésének közvetítésével, - hogy ezt vagy azt a tevékenységet mennyire érezzék terhesnek vagy élvezetesnek ahhoz, hogy kínálatának illetve keresletének a mértékén ne kelljen változtatni, akkor az ilyen ár pszichológiailag effektív, nem pedig ökonómiailag.”

chaplin5.jpg

A civil szervezetek és a gazdálkodó szervezeteknél tapasztalt ár és motiváltsági különbség egyik magyarázata lehet ez.

A gazdálkodó szervezeteknél és az önkormányzatoknál a tevékenység jól fizetett áru és itt feltehetőleg a stratégiai cselekvés modellje dominál, amelyben a résztvevők a nyereségmaximalizálásra törekedve, a cselekvést (befektetést) minimalizálják, míg az ellenértéket próbálják maximalizálni. Az örömteli cselekvés ezen ellenértékekért vásárolható a szervezeten kívül. Az öröm világa másutt van. A fogyasztással pedig megmutatható (megvásárolható) a kívánt társadalmi azonosság.

pleasure-in-the-job-puts-perfection-is-the-work.jpgA civil szervezeteknél ugyanez a tevékenység öröm, a cselekvésben, magában benne rejlik az élvezet, ezért néha személyesen is hajlandóak fizetni. S, ha növelni akarják ezt az örömöt, több cselekvést visznek bele a munkába. Itt is van társadalmi azonosság a társadalmi szervezetekben rejlő célokkal, értékekkel vallott és csoportosan átélt azonosság.

S ne tekintsük egyikük cselekvését, se utólag racionalizált cselekvésnek (bár lehet ilyen). Mert ebben (a mi „tekintésünkben”) is lehetne racionalizációt találni. Ha a tevékenységben rejlő örömöt venném mércének, ennek fényében racionalizáció lenne a „legalább jól megfizetik” – gondolata az örömtelen munka cselekvésében. De ha a fizetést venném mércének, racionalizáció lenne a rosszul fizetett munkában az örömre hivatkozni.

doctor-hurry-3d-model.jpgÉs az sem lenne igaz, ha az üzleti szervezeteknél a magasabb képzettséget, magasabb képességeket, jobb szaktudást, és több munka ellenértékét gondolnánk a jobb fizetéseknél. A civil szervezeteknél sokszor képzettebb, de más értékrendű embereket találunk.De gondoljunk az orvosokra is, nincsenek jól megfizetve képzettségük, kiképzettségük mégis sokkal magasabb, mint a legtöbb üzleti szervezeti vezetőé. Amikor e szöveget először írtam, még sokkal kisebb volt az orvosok elvándorlása, azóta a társadalom értékrendje alaposan megváltozott, anyagiasabb lett, s mióta mindenki annyit ér, amennyije van, az orvosi szakma presztízse is csökkenhetett. De az orvosoknál még mindig jellemzőnek látjuk a túlmunkát, a hivatás felelőssége ellensúlyozza a rossz fizetéseket.

Az üzleti szervezeteknél gyakrabban találhatunk nyereségmaximalizáló stratégiai cselekvést. Saját cselekvésüket árunak fogják fel a felek, és a több fizetés ellenértékeként dolgoznak többet és kommunikálnak intenzívebben, s azonosságuk (a szervezetben) a munkavállalói státuszhoz kötött). Az üzleti szervezetek a homo oeconomicusról vallott előítéletük, és a neki megfelelően megépített rendszer következtében a lehető legkevesebb befektetéssel kapható legtöbb nyereségre törekvő homo oeconomicussal találkoznak gyakran.  Ami a tudás alapú termelés rendszerében egyre gyakrabban irracionális.

A társadalmi szervezeteknél többször találhatunk a kommunikatív cselekvéshez közeli cselekvést, ahol a felek a cselekvés maximalizálására törekszenek, mert társadalmi azonosságuk az egyezkedő, világát közösen alkotni akaró, kölcsönös megértést igénylő polgáréhoz áll közelebb. S ez Habermas életvilágában az egyezkedő polgárához, s vele a kommunikatív racionalitáshoz vezet. (Erről korábbi szövegekben írtam.)  S a társadalmi szervezeteknél a legtöbb esetben az egyetlen erőforrás az emberi erőforrás, (aki nincs is jól megfizetve), s a szervezet rá is van utalva az emberek cselekvésére, itt kell is egyezkedni, mert nem gazdasági kényszer tartja itt az embereket.

Az eddigiekből az a merész következtetés is származhat, hogy a társadalmi szervezetek - munkakultúrájukban - a tudásintenzív termelés tekintetében előnyben vannak a gazdálkodó szervezetekhez képest. De itt a tudás nem termelődik, hanem keletkezik, és nem áruként állítják elő csereérték reményében, hanem maga az érték. Ezért a tudásintenzív termelés tekintetében lenne mit tanulni az üzleti szervezeteknek a jól működő civilektől.  S a civilek is tanulnak az üzleti szervezetektől.

A témáról olvashatsz még itt:

http://www.typotex.hu/konyv/domschitz_matyas_el_vagyunk_havazva

 Hamarosan jön egy kapcsolódó szöveg, az önkéntes munka lélektanáról.

Képek

http://www.flickriver.com/photos/snarkphoto/tags/capemay/

http://www.joshuaeaton.net/archives/1048

http://www.123rf.com/photo_2331170_doctor-hurry-3d-model.html

http://est.hu/film/1359/modern_idok

http://www.smartambala.com/sa/quotes/job-quotes/

http://www.123rf.com/photo_2331170_doctor-hurry-3d-model.html



[1] “Valahányszor az embernek olyan információja vagy vélekedése van, amelynek önmagában véve arra kellene őt késztetnie, hogy ne kövessen egy bizonyos tettet, ez az információ vagy vélekedés disszonáns azzal a ténnyel, hogy a kérdéses tettet igenis elkövette”. Festinger: The theory of cognitive dissonance, In.: Schramm (ed.) The science of human communication. Basic Books.1963. 17-27.

Képek

http://www.flickriver.com/photos/snarkphoto/tags/capemay/

Szólj hozzá

munka gondolkodás társadalom boldogság gazdaságpszichológia menedzsment vezetés kreativitás értelem munkaerőpiac önmegvalósítás vezető tudástársadalom flow szervezetfejlesztés motiválás vezetőképzés tudásszervezet technoszociális immateriális vagyon sikerlélektan hetedik világ balanced life Tudástőke