"Az ipari társadalom véget ért"

A jelenkor tulajdonságait jórészt hasonlóan összegzik a késő-, illetve posztkapitalizmusról szóló elméletek. Amiben eltérnek az az hogy mit tartanak az átmenet fő jellemzőinek.

Kezdjük azzal, amivel minden információs vagy tudástársadalomról szóló mű felütését jelenti. Az ipari társadalom véget ért. Az ipar szerepe ma már másodlagos. Az indusztriális/materiális gazdaságnak vége. Új világ van, új kihívásokkal, új munkaerővel. Ezt jelzik e diagramok is.

Ha e diagramokat nézzük, akkor elgondolkodtató, hogy a műszaki természettudományos pályák közép és és felsőfokú preferálása megoldja e a fiatalok elhelyezkedését - nem. A képzési struktúra (sem) forgathatja vissza a fejlődés menetét

A manufaktúrák alkotta korai gazdaságból az indusztrializáció erős hajtómotorjai tisztán ipari-gépi, egyenlőtlen, tisztán anyagi/tárgyi tőke igényű gazdaságot hoztak létre és a (tárgyi) tőkéhez való hozzáférés volt a társadalmi hierarchia elsődleges rendező elve. (a "harmadik világ" - hamarosan kell írni egy posztot a világok számosságáról, pl. miért harmadik, s miért  hetedik a hetedik? stb.) Ez a világ eltűnőben van. A nagyipari termelés terén elért óriási fejlődés lehetővé tette, hogy az anyagi termékek előállításához szükséges emberi bérmunka szinte feleslegessé vált. Mi következik most?

Arról az ábrándról persze le kell mondani, hogy ettől egy radikálisan egalitárius világrend következne. (Az még odébb van, ha egyáltalán...)

A kérdés, hogy minek nevezzük ezt az újat? És mi is az igazán új benne? Kell ez nekünk egyáltalán?

A téma klasszikusa: Yoneji Masuda.

Yoneji Masuda információs társadalma és annak kritikája

Masudát joggal nevezik az "Információs Társadalom Atyjának" is, hiszen már 1980-ban leírta, hogy korunk információs rendszere egy új termelékenységet hoz magával, ez pedig új társadalmi formát hív életre. (Ez egyébként hasonló Marx alap és felépítmény elméletéhez.)

"Ha végigtekintünk az emberi társadalom fejlődésén, azt látjuk, hogy az emberiség története háromféle típusú társadalmat ölel fel: a vadásztársadalmat, a mezőgazdaságit és az iparit. Fontos megjegyeznünk, hogy rendszerint a társadalom technikai rendszerében bekövetkező gyors megújulások váltak olyan húzóerőkké, amelyek ezeket a társadalmi átalakulásokat létrehozták. Egy társadalom technikai rendszere négy alapvető jellemzőt mutat:

• Sokféle innovációs technika halmozódik fel, hogy aztán egyetlen komplex technikai rendszert alkosson.
• A technika ezen integrált rendszerei átitatják az egész társadalmat és fokozatosan meghonosodnak.
• Az eredmény egy új típusú termelékenység gyors elterjedése.
• Az új típusú termelékenység társadalmi fejlődése elegendő ahhoz, hogy a hagyományossá vált társadalmi formákhoz képest újak jöjjenek létre." - írja 1980-as könyvének bevezetőjében Masuda.

Azt mondja ezzel, hogy a gyors technikai fejlődés, a társadalmi fejlődés indikátora is egyben.

Ezek nála az ipari és az információs társadalom közti különbségek:


A japán szociológus által vizionált jövőben az új társadalmi-gazdasági berendezkedés, új problémákat is jelent. A felsorolásban a fokozódó munkanélküliség, a változásokkal lépést tartani nem tudó tömegek integrációja, a terrorizmus, a magánszféra eltűnése és a társadalom túlzott ellenőrzöttségének problémája szerepel.

Ezek említése ellenére Masuda alapvetően idealista jövőt vázol fel, a jövőtől azt várja, hogy a betegségek megszűnnek, nő a várható élettartam, az emberiség létszáma stabilizálódik, közös világnyelvet beszélő anti-individualista világközösség formálódik, a Föld a közös vagyon része lesz, nem a tulajdonjog, hanem a használati jog dominál – ez a szinergikus társadalom eszméje. Konkrét indoklással nem szolgál a szerző, amikor erről a világról ír, inkább egy vágyott jövőről van szó, mint egy átgondolt, logikus fejlődés végcéljáról.

Egy fontos kritika Armand Mattelart tollából: az eddigi technológiai fejlődés éppen a tőke érdekeit szolgálta, ezért nehezen képzelhető el, hogy egy új innovációs forradalom másként sülne el.

Kialakulhat egy erős technokrata kormányzás is például a társadalom matematizálhatósága akár a személyi szabadság súlyos korlátozásához is vezethet.

Van, aki az információs társadalom képében egy kapitalizmus utáni vágykép teljesülését látja, de van aki csak a kapitalizmus egy újabb változatát. Ennek eldöntéséhez persze pontos kapitalizmus definíció kellene, a magam részéről mindenképpen elidegenedés csökkentést látok benne.

A Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor könyvében felteszi azt a kérdést, hogy az információs társadalom elmélete ott hibázik-e, hogy nem a tágan értelmezett termelés viszonyok átalakulására helyezi a hangsúlyt, ugyanis akár arról is lehet szó, hogy egy késő-kapitalista és egy "poszt-kapitalista alternatíva" versenye zajlik a világban és ennek látjuk jeleit. Masuda egy kapitalizmuson túli ideáról ír, de vannak olyan információs társadalom szerzők, akik egy emberarcú kapitalizmusról írnak.

A tudáshoz való hozzáférés tekintetében elengedhetetlen a társadalmi viszonyok együttes vizsgálata a termelési viszonyokkal. Az új egyenlőtlenségek tudásalapon oszlanak el. És, ha a tudás, szakértelem válik a meghatározó termelő tőkévé, akkor már új társadalmi osztályokról és azok esetleges feszültségéről is beszélhetünk. Ezeket a feszültségeket nem fogja a hőn áhított fejlődés csak úgy magától megszüntetni.

Az azonban mindenképpen dicséretes az információs társadalom szakirodalmában, hogy bemutatják

• az autonóm döntéseket, a szellemileg aktív ember központivá válását,
• az információk széleskörű hozzáférhetőségét,
• a kreativitásra és problémamegoldásra orientált képzések növekvő szerepét

A hetedik világban "tudástársadalomról" beszélünk. Ahogy a tudás más mint az információ, a tudástársadalom is más, mint az információs társadalom. Mélyebb dolog "tudni" valamit, mint információval rendelkezni róla. A "tudni" mélyebb, s jobban az ember személyiségéhez kötött, mint az információ.

Erről később még írunk.

E szöveget ketten írtuk: Domschitz Mátyás és ifj. Domschitz Mátyás

Források.

Táblázat: Pintér Róbert (szerk.) Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat - Új mandátum, Budapest, 2007

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor: Szellemi termelési mód. Kossuth, Budapest, 2013

kép: http://timerime.com/es/linea_de_tiempo/1315794/sociedad+del+conocimiento/