„Lehet művészet vállalatot vezetni”

A Kormány sokat beszél arról, hogy a munka társadalmát kell építeni. Munka társadalma sokféle van. A munka ünnepén elindítok egy sorozatot, hogy jobban lássuk miféle munka társadalmai épülnek a XXI. században.

Ezt a munkát nemcsak a kormány végzi, hanem épül ez a szervezetekben. Bemutatok egy cégvezetői gondolkodást erről. (az interjúban a cég neve helyén "X" van)

Piacon realizálható előnyt jelent az olyan szervezeti kultúra, amelyben a magasan kvalifikált, együttműködő, én-bevont szellemi munka feltételei adottak. Az én-bevontság fordítottan arányos az elidegenedéssel. Én-bevontság nélkül nincs mélyen, értelem-telien megosztott tudás. Ez egy innovációs típusa a munkának, s (ritkasága okán) kissé utópikus ma még. Ilyennek mutatkozott az egyik vizsgált szervezet vezetői csapatának a magja. Egy hosszabb, a cég vezetőjével készült interjúrészletben ezt mutatom meg. S időnként „kibeszélek” az interjúból, hogy felszínre hozzak néhány fontos rejtett gondolatot. Az olvasó döntse el ilyen épül-e, amiről ez a cégvezető beszél?

**********************

„Túlmunkáztok? A 8 óra munkát túllépitek? Hogy van ez, vagy minden belefér a 8 órába? Mert nem beszéltél róla. Megszoktad, vagy nincs ilyen?

A jelenlegi felfogást, … a 21. század viszonyaira tökéletesen alkalmatlannak gondolom. Köszönőviszonyban nincs az igényekkel, ez meggyőződésem. A munka érték tartalmát csak részben határozza meg, hogy mennyi időt tölt el itt bent. Nálunk lassan mosódnak el a határok, ez a 8 órás napi munkarendi kérdés, úgy gondolom, hogy a 2 féle házi feladat, amit nemrégiben érintettünk, standardizáló rutin házi feladat és kreatív házi feladat, ... A kreatívnál szinte nem tudom értelmezni. Mert nem tudom, mi a különbség, hogy kártyával bejöttem, de nekem nincs is kártyám. Hogy bizonyos megfontolásokat itt az íróasztalomnál teszek meg, vagy az autóban hazafelé teszek meg, vagy a vasárnapi ebéd közben. Ezt nem tudom úgy szabályozni, hogy most nincs munkaidő és ne gondoljak ilyenekre. Most ez extrém. És ezt nem tudom összerendelni a napi 8 órás kérdéssel. Olyannyira, hogy nem csak arról akar szólni, hogy az a helyes, hogy ha napi 16 órát így vagy úgy, íróasztalodnál gondolkodva a cégről …., nem ezt gondolom.”

***************************

Az interjúrészletből vegyünk észre egy XXI. századi változást. A munkahely és a munkaidő átértelmeződik attól, hogy a munka tudásmunka. A munka térideje nem kötődik a munkahelyhez, hanem az élet tér-idejéhez tartozik. A munka a személyiségben van, ezért ott van, ahol a személy van. De még ezt is pontosítani kell, ha a példa fordítottjára nézünk. Egy tudásmunkás alkalmazott biztos, hogy a munkán gondolkodik a munkahelyén, munkaidőben? Nem biztos. Mert lehet, hogy a teste a munkahelyén van, ám a lelke máshol jár, s nem munkahelyi probléma megoldásán iparkodik. Ott van a munka, ahol a tudásmunkás lelke jár, amennyiben ez a lélek a munkánál jár. Ezt is mutatja az idézet további része:

******************************

„ azt gondolom, hogy privátban, ha vannak ügyeid, pozitív, vagy negatív, építkezel, céljaid vannak, és azt hajtod, vagy negatív, mert valaki beteg, akkor a munka rovására fog az több teret kapni. És az X-nek a kultúrájában ez valahol benne van. Tolerálva van. Igyekszem én is ezt közvetíteni és az az érzésem, hogy ennek a dolognak a használata az elmúlt 8 év során egyre intelligensebben zajlik. Viszonylag elég kicsi az az érzés, hogy az a valaki vissza akarna élni. Cserébe én este fél10-kor is tudok egyezkedni bárkivel, telefonon, chatelve, e-mailben, vagy szombaton, vagy vasárnap. És nem szörnyülködik rajta egyikünk sem, hogy Úristen, mit akar ez tőlem szombaton. Mintapélda: valamin dolgoztam. Nem okvetlen azért szombat este 11-kor, mert ez valami heroikus dolog volt, hanem akkor volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy aha, összejöttek azok, amiket ihletnek gondolok. És nem akartam elveszíteni és nekiláttam.”

************************

Az ihlet okán az is látszik, hogy a munka nem csak tudatos helyeken történik, hanem a személy mélyebb tudattalan rétegeiben is. Nem is igazán dönthető el tudatosan, hogy megtörténjen, ha fontos a személynek, a munka megtörténik.

*************************

„Beléptem, dolgoztam, egyszer csak az egyik német kolléga ír, fél 12-kor szombaton. Hogy úgy tudja, hogy építkezni fogunk, mikor lesz kész? Írtam, hogy kb. októberben jövőre. Hát, hogy nekik van egy céges zenész bandájuk, ők szívesen szerepelnének – semmi köze nem volt a munkához. De egyébként rögtön megegyeztünk abban, hogy a meghívás áll, ha megnyitó van, akkor pont úgy jön ki, hogy az összes zenész el tud jönni. Egyébként ők mérnökök az X-nél. Akkor szívesen vesszük, hogy zenélnek. És ezzel befejeztük a beszélgetést, na, most ez más helyeken adott esetben ezt munkaidőben PR vagy milyen osztályok munkaként intézik. Ez nem téma, nem érdekel, nem ezért születtünk, hogy kártyákkal foglalkozzunk. Vagy van téma, ami érdekel, akkor ezek nem témák, még egyszer, ez nem keverendő össze…nem arról van szó, hogy minden nap 16 órát dolgozom, nincs erről szó.”

************************

Az előbbi kommentárnál azt mondtam, hogy „Ott van a munka, ahol a tudásmunkás lelke jár, amennyiben ez a lélek a munkánál jár.” Most ezt a tudásmunkás lelkéhez kötött lokalizált teret is el kell választani az egyes tudásmunkás lelkétől. Itt a munka valahol Magyarország és Németország „között” járt, a magyar cégvezetőben, egy német kollégában, de a köztük lévő kapcsolatban, s ez a kapcsolat összehozta a német zenész kollégák lelkében rejlő szándékot, arról, hogy zenéljenek az üzemcsarnok magyarországi avatásán. Amely a jövőben fog megtörténni, s a példa jelenében jövőbeli élmény terve konstruálódik. Ez a munka három dimenziós pszichés és társadalmi kommunikatív térben történik, miközben a konkrét fizikai folyamatok a (3+1 dimenziós) fizikai téridőben történnek.

Interjúvezetőként észrevettem valami átkereteződést a beszédben, (még nem az előbb leírt gondolatokat, de érzékeltem, hogy más értelemben kezd el beszélni az interjúalany a túlterhelésről, mint addig). Addig volt egy negatív előjele a túlterhelés jelenségének a beszélgetésünknek, itt már valami pozitív tartalom kezdett el tudatosodni. A keretre a fokális tudatosság és járulékos tudatosságról korábban írott összefüggés értelmében utalok. A túlterhelésre fókuszált tudatos figyelem hátterében, a járulékos figyelemben változott meg valami. A beszélgetés korábbi részében inkább a túlterhelés kockázatai voltak, itt ez változott meg a beszélgetés során, s a járulékos figyelmi háttérbe pozitív tartalmak kerültek.

*******************************

„Most átkereteződik a túlmunkáról való beszéd meg a túlterhelés valami másba. És úgy indult a beszélgetés, mintha védekezni kellene a 8 órán túli munkával, miközben van egy olyan alkotás, amit nem lehet összekötni a 8 órás munkaidővel. És itt valami kreatív folyamathoz való pozitív együttélésről kezdtél beszélni, ami a cég kultúrája. És itt van egy…valami másfajta értékrend, ami nevében elkezdtél beszélni, ezt egy kicsit próbáld meg kifejteni!

Az a helyzet, hogy ez az a határvonal, amiben a legnagyobb bizonytalanság van. Hogy egy vállalati keretben mit szabad és mit nem. És még mindig azt gondolom, hogy vállalati keretben életvezetéssel kapcsolatos tanácsokat, beavatkozásokat tenni nem biztos, hogy szabad. Márpedig, amit itt az előző percekben beszéltünk, az érinti ezt is szerintem. Egyelőre csak azt tudom igazán megfogalmazni, hogy én mit tartok szimpatikusnak, vagy mi az érzésem ezzel a dologgal kapcsolatban. És az én érzésem az, hogy olyan emberekkel dolgoznék szívesen együtt a kreatív témákban, akik arról, hogy miért érdemes megszületni a világra, hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. De ezt vállalati policyként nyilván megfogalmazni nem lehet.”

********************************

Az értelem kérdése, amiről most beszélünk, magasabban van, mint ahogyan korábban az eszközjellegű, instrumentalizált munkáról beszéltünk. Itt már arról van szó, hogy „miért érdemes megszületni a világra”. Emelkedünk az értelmi dimenzióban. Az élet értelméről beszélünk, ami itt összekapcsolódik a munkában létrejövő alkotásokkal.

******************************

„De nyilván az értékválasztásaimban, az emberkiválasztásban, ha új embert veszünk fel, ezek engem biztos, hogy mozgatnak, bár ezek leírt szabályként nem fogalmazódnak meg. Merthogy alapvetően azt tartom szerencsésnek, ha valahol az élet értelme között megjelenik, hogy egyénileg is fejlődjek és ezt meg is fogalmazom magamnak, hogy ez mit jelent. És a fejlődés persze lehet ilyen mindenféle nem csak kreatív dolgokban való fejlődés, de szerintem elengedhetetlen része az egésznek a kreatív fejlődés. És valamit létrehozni, valami újdonságot, valami többet megérteni, ez még egyszer, elvárásként ezt nem lehet megfogalmazni, másokkal szemben. De igazából ilyen társasággal jó együtt dolgozni. Ha ez megvan, akkor a privát ügyeidet is ehhez képest intézed és az úgynevezett céges ügyeidet is ehhez képest intézed. Számomra, amikor ez ebben az irányban tudna fejlődni, számomra…nem tartanám annyira tragikusnak, hogy a cég kerítése, a cég korlátai, határai egy bizonyos fokig elmosódnak. Ez nem jelentené azt, hogy a cég ügyek belefolynak a privátba és viszont, úgy sejtem, hogy van is ilyen trend, hogy ez a határ bizonyos területeken mosódik el és szerintem helyes folyamat. Legyen az élet élményeinek a része ez, és utána, hozzá kell tenni, pénzt kell keresni, abból veszünk meleg vizet, fűtést magunknak, de nem tartom ezt olyan félelmetes folyamatnak, sőt, kifejezetten értelmes folyamatnak tartom. Hogy amikor a kreatív ügyletek, az picit a művészethez hasonlít. Ihlet kell hozzá. Ha van, akkor nem kell tartani attól, hogy hú, most nincs munkaidő, nem kell attól…ez hülyeség. Ezen keretek meghúzása szerintem nem XXI. századi. Nem áll meg. A másik: most van munkaidőm. Egy költőnek: most van a leadási határidő…jöjjél ihletbe és írd meg a verset, ez képtelenség. Nyilván ennyire nem laza és formátlan a vállalat kreatív folyamatainak az intézése, mindegy. Ez költészet. Ezt nem gondolom, de a dimenzió ez és ebbe az irányba a skálán az elmozdulás már zajlik.”

******************************

Az interjúalany egy magasabb irányba való elmozdulásról beszél egy értelmi dimenzióban, aki ekkor még nem ismeri a három dimenziós társadalmi tőke modellt. De észlelem a hasonlóságot:

*********************************

„Ezt magamnak is mondom. Ezt fel lehet használni, amit én tudás gazdasági, nevezzük XXI. századi változásoknak mondok. … onnan, hogy tudásmunkás, onnantól fogva nem a kerítéstől függ. És az alkotás is, teljesen jó volt az analógia, hogy a művész…lehet vállalatot vezetni így, ez az élet. Itt van egy régi vállalat koncepció, de ha elidegenedés elméletet még tanultál marxizmusból, ahhoz képest azért itt van változás. A kérdés az, hogy mi van, ha az egész cégre nézed. Ha ez a cégvezető normája, meg úgy tűnik, hogy van mellette néhány ember, aki így is érzi, mennyire lehet ezt a normát érvényesíteni a cégre? Vagy, hogy? Biztos, hogy van ilyen, hogy ezt nem érvényesítheted a gépkezelőre, de…

Nem elég, sajnos picivel kevésbé kedvező a helyzet, addig biztos, hogy nem, de még korábban sem. Tehát esély a fiataloknál jobban megvan erre, több oka is van ennek. Nyugdíj közelében én nem tudom, hogy fogok viselkedni, lesznek-e még fejlődési célok, vagy valami másra készülök. Én nem nagyon szeretnék. Még 80 éves koromban is szeretném, ha érteném a világot és tudnék magamnak ilyen célokat kitűzni. Lehet, hogy ez az egyik ok, a másik a szocializációs környezet, hogy mibe nőtt bele? Ez reflexeket hoz, amiket nem lehet levetni. Meg azt sem gondolom, hogy a magyar munkaerő piacról a legkiválóbb csapatot sikerült összehozni. Lehet ennél jobb garnitúra a piacon, mint a miénk. Ettől függetlenül, nekem nagyon jó véleményem van a saját garnitúránkról. Azt gondolom, hogy magyar viszonyok, de még Nyugat-európai viszonyok között is egy jó banda van összerakva. De ettől a képtől, amit az előbb fogalmaztunk meg, még jócskán vissza vagyunk.

Hogy tudod meghúzni a határt. Eddig Te, meg még pár ember volt és nem érvényesíthetem…

Nem húzom meg a határt, ezt nagyon nehéz lenne, amorf.

Meghúzódik?

Igen, meg fokozatok vannak. Van, aki nagyon távol van ettől, van, aki nagyon közel, a kettő között még szóródnak, nehéz lenne egy éles határt meghúzni, hogy ezek a kiesők. És akkor ők vannak fölötte. A két vége elég egyértelmű. Ott van 2-3 ember, akikről azt gondolom, hogy nagyon könnyen ért félszavakból, a végén lévő 2-3-mal meg viszonylag nehézkesebben tudunk mozogni. Ez jogos kérdés, nem mondhatom, hogy az általam elmondottak mélységében nagyon áthatnák a céget. Észrevehető, észre lehet venni máshol is. Követői vannak, sőt saját maguktól hasonlót mondanak, azt gondolom. De még annyira nem erős, ha százalékosan kell mondanom, 50%alatt van. A nagyobb hányad, az nem…

És akkor szomorú vagy?

Jó kérdés. Az egy érzelmi dolog, azt igyekszem távol tartani. De valami olyasmi, nem jó érzés, úgy érzem, esélyeket ront. Az egyénét, a cégét és az országét.

Tehát úgy szomorú, hogy sajnálod őt, hogy ebben a világban nincs bent.

Igen, kb. így. Meg sajnálom, hogy a szövegkörnyezet, a cég és a magyarországi szövegkörnyezet nem tud ebbe az irányba fejlődni. Nekem vannak gyerekeim, azt szeretném, ha inkább ilyen szövegkörnyezetbe nevelődjenek bele.

Vinnéd magaddal őket ebbe a világba és szomorúan konstatálnod kell, hogy nem tudod. Vagy mi?

Igen.”

 *********************************

Kevesen élnek ebben a világban. Még inkább ilyen a nyolcadik, a modellben az utolsó. (De erről majd később)

A XXI. századi változásokhoz a munkáról alkotott fogalmainkon is változtatni kell. Ezen dolgozom e e sorozattal. S talán abban is segít, hogy lássuk, hogy milyen kormányzati fejlesztések segíthetnek az interjúalanyom szándékaiban.

**************************

Sorozatok a "Hetedik világon, vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

Forrás: A szöveg kis változtatással megfelel az "El vagyunk  havazva című könyvem egy részletének. ("El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) http://www.typotex.hu/konyv/domschitz_matyas_el_vagyunk_havazva

Képek

• http://fellowshipoftheminds.com/2012/05/01/occupy-movement-vows-to-disrupt-cities-across-globe-on-may-day/
• http://www.dailygood.org/story/224/9-steps-to-achieving-flow-in-your-work-leo-babauta/
• http://www.willow.lancs.sch.uk/index.php?category_id=109
•  http://www.ynaija.com/demola-rewaju-the-critical-essence-of-spirituality-and-intuition-in-your-life/
•  http://www.ynaija.com/demola-rewaju-the-critical-essence-of-spirituality-and-intuition-in-your-life/
• http://cdn.nextgov.com/nextgov/interstitial.html?v=2.1.1&rf=http%3A%2F%2Fwww.nextgov.com%2Fdefense%2F2012%2F05%2Fdisa-plans-single-global-network-contract%2F55592%2F
• http://www.hefce.ac.uk/whatwedo/wp/currentworktowidenparticipation/
•  http://asme.berkeley.edu/rock-climbing/
•  http://www.new-ipad-apps.com/personal-development-and-business-expansion/
•  http://anglicansablaze.blogspot.hu/2013/10/8-habits-of-life-changing-small-group.html
• http://childrenshouseinternational.com/hungary/