2014. máj 11.

A munka hozzáadott értéke. Milyen munka társadalmát építjük? 2.

írta: Dr Domschitz Mátyás
A munka hozzáadott értéke. Milyen munka társadalmát építjük? 2.

Hozzáadott érték és oktatás

563602_10151292479273467_1264320138_n.jpg

„Minek ennyi diplomás?”

Néhány idézet jön, cégvezetőkkel készített interjúból

…egyéb kompetenciáink is úgy fejlődjenek, hogy legyenek mindig olyan erősségek, amik, nem az olcsóság miatt, hanem később már az intelligencia, a megfelelő rugalmasság miatt érdemes legyen itt Magyarországon gyártani és termelni.”

A céget egy német anya magyarországi leányvállalataként, sok társához hasonlóan a relatíve olcsó és jól képzett magyar munkaerőre alapozva hozták létre. Kiválóan megfelelt ennek, s éltanulónak számítanak a többi leányvállalat között. A mai válságos időben is jelentős fejlesztéseket hajtanak végre e versenyelőnyre alapozva. A cégvezető stratégiája már 10 éve az, hogy az olcsó fizikai munka mellett a magasabb felkészültséget igénylő mérnöki munkából is többet végezzenek el itt.

brainstorm_edit.jpgMiért? Mert ettől több az a hozzáadott érték, ami itt keletkezik. Általános tendencia, hogy a termékekben egyre nagyobb hányadot képvisel a fizikai munka mellett a beépített tudás. A mérnöki tervező, szervező, technológiai munka, a minőségbiztosítási munka, a logisztika, a könyvelés, a menedzsment munkája. Ha a marketing, a brand építő, PR, kommunikációs munkát is ideszámítjuk, akkor még nagyobb ez az arány.  Ha ezeket a munkákat Németországban vagy egy skandináv országban végzik el, akkor ez az érték ott keletkezik. Ott lesz belőle nyereség, az államnak nyereségadó, az állami bevételből jobb egészségügy, iskola, felsőoktatás és sok más. Ott lesz belőle a vállalkozói, tudásmunkás jövedelem, s ezt ott fogják elkölteni. A fogyasztásban ismét keletkezik fogyasztási adó (ÁFA), amiből ismét állami bevétel. Az ott elköltött fizetésből élnek az ottani kereskedők, szolgáltatók és árutermelők.

„Minek ennyi diplomás?” – kérdezte a facebookon egy kommentelő, aki szakács egy pizzériában. A fenti példában a skandináv pizzériás is jobban él, ha több tudásmunkás él a környékén, mert több a környezetben elkölteni való jövedelem. S ha idehaza olyan nemzeti és közoktatási stratégiát építünk ki, amelyben az alacsony végzettségű bedolgozó fizikai munkára építünk, kevesebbet fog keresni a hazai pizzéria szakácsa is. Mert kevesebb érték keletkezik nálunk. Ezért kevesebb az adó, szegényebb az állam, szegény az egészségügy, a közoktatás. S a kisebb fogyasztás miatt, szegényebb a kereskedő, a szolgáltató, s szegényebb árutermelők élnek hazánkban.  Jobban járunk, ha több a nálunk beépített tudásmunka.

A cégvezető interjújában az is megfogalmazódik, hogy az ő beszállítóik is lehetnének inkább hazaiak. Mert ez olcsóbb lenne, s legalább olyan jó munkát itt is lehet találni.

mérnök.jpeg „És ebben a 3 évben ki kell építeni … a fejlesztési, beszerzési kompetenciákat. A magyar piacról erősítenünk kell mindenképpen magunkat. A mérnöki funkciókat, tehát, hogy technológiákban, technologizálásban legyen saját erőforrásunk és saját magunk tudjunk megoldani dolgokat, ez mindenképp fontos lenne, ennek a csíráit kell elültetni és fejleszteni a következő 3 évben, és utána már a következő 5-8 évben, úgy gondolom, az lenne a meghatározó, hogy minél nagyobb hányadban magyar, vagy a régióban beszerzett anyagból dolgozni, és a fejlesztésben-technologizálásban pedig önállóan ténykedni.”

(és) „ha saját magunk is részt tudunk venni azon fejlesztési folyamatokban, amik aztán később itt a termelésben megvalósulnak, akkor azt gondolom, sokkal eredményesebb lesz a szituáció, mintha valaki más mondaná meg nekünk, hogy hogyan kell ezt, akik esetleg nem vontak be bennünket ezekbe a folyamatokba.”

Ha ez sikerül, nem csak a cégnek jó, hanem mindazoknak a hazai beszállítóknak, akik így jutottak munkához. S rajtuk keresztül az államnak, s a pizzériásnak, és így tovább. De ehhez tudás kell.

S ha nincsenek nagyon más vagyon forrásaink, mint az immateriális vagyon elemek, mi lenne, ha e táblázat alapján gondolkodnánk azon, hogy mit érdemes fejleszteni? Például mi lenne, ha a sor elején lévő egészségügyi szolgáltatást exportálnánk? Külföldi TB alapokból fogadnánk betegeket, s nem az orvosokat exportálnánk. Ha nem így választunk, a sor végén csak az olcsó betanított munka marad. Félő, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika az oktatáspolitikával karöltve ez utóbbi fele fejleszti az emberi erőforrást.

immateriális javak és ágazatok gif.gif

„De … a tudás hiány, az probléma lesz, … mert ha nem találjuk meg a megfelelő embert, amivel pl. küzdünk, tehát a termékfejlesztés. Azért nem tudott beindulni egy évvel ezelőtt, mert nem volt rá emberünk, aki ezt be tudja indítani. Tehát a tudás hiány alapvetően probléma. Ha mi fejlődni akarunk, és nem csak a direkt dolgozói létszámot akarjuk fejleszteni, mert termelési volument növelünk, hanem minőségi munkában szeretnénk mást nyújtani, vagy más folyamatokat akarunk ide beágyazni, amihez kell a megfelelő ember, ahhoz kell a megfelelő tudás, ez biztos, hogy probléma lesz. A nyelvtudás fejlesztése mindenképp fontos, én ezt látom a következő lépcsőfoknak, amiben fejlődni kell.”

A cégek vagyona

Durván, a cégek könyv szerinti vagyona a cég pénzét, és a cég tárgyi eszközeinek értékét jelenti, levonva belőle a cég tartozásait. De a cég valódi értéke lehet ennél több is, kevesebb is. Lehet olyan rossz híre, hogy senki se veszi meg a termékeit, s hamar felélné a könyv szerinti értékét, így kevesebbet ér. De ha a jó híre miatt sokat lehet a termékeivel keresni, többet ér. S a mérlegben nincs olyan sor, hogy a hírnév értéke mennyi. A cégek értékében egyre nagyobb az ilyen típusú vagyon. Ezt a cégek immateriális vagyonának nevezik. Az előbbi ábra azt mutatja, hogy egy egy ágazatban mekkora az immateriális vagyon, ha a könyv szerint értéket 100-nak vesszük.

Miből áll ez az immateriális vagyon? A cégvezető a példában mérnöki munkáról beszélt. De nem csak mérnöki munkából áll ez a vagyon. A vállalat teljes piaci értékéhez hozzátartozik az immateriális vagyon, s ennek három összetevője van. 

immateriális szerkezetek_1.png

A vállalati vagyon összetevőit láthatjuk e táblázatban.outdoor communication.jpg

A „külső szerkezetek” a kapcsolati tőkét, a márka ismertségét, a márkába vetett vásárlói bizalmat jelentik. Az ügyfelekkel, a beszállítókkal kialakított bizalommal teli kapcsolatokat, ami például kommunikatív teljesítmény. Ami kommunikációs szakos kompetenciát igényel. Pedig ez a szak a vitatkozók kedvenc pofozógépe. „Minek ennyi kommunikáció szakos diploma?” – kérdik, ha a felesleges diplomákról beszélnek.

indoor communication.jpgA „belső szerkezetek” tudása jogi, közgazdasági szervezési-vezetési, HR, kommunikációs és marketing és műszaki kutatás-fejlesztési kollektív kompetenciákon alapul.

S mindezekhez kellenek az egyéni kompetenciák.

E szerkezetek - tőke - előállítása munka. Nem mindegy, hogy hol állítják elő. Minél kevesebbet dolgozunk bele a termékekbe itthon, annál kevesebb hasznunk származik belőle. Ismerek több olyan (régen nagy nevű) magyar vállalatot, amely nem becsült a műszaki kompetencia mellett semmilyen más, „lila” kompetenciát. Csak a gépek, s a technológia fejlesztését, s az ehhez szükséges mérnöki tudást. Ma már csak bedolgozói azoknak a csoportoknak, akik a marketingre, a vevőközpontú fejlesztésre, a brand építésre, a PR-re koncentráltak.  

A spirál alsó végén abban kell versenyeznünk, hogy tudunk-e olcsóbbak lenni az ukrán, kínai munkásokkal. Nem tudunk.

Ár és (hozzáadott) érték arány

Cégvezetői interjúból:

„És ebben a 3 évben valahol kiépíteni azokat a kompetenciákat, amikről beszéltem, tehát akár a fejlesztési, beszerzési kompetenciákat. A magyar piacról erősítenünk kell mindenképpen magunkat. A mérnöki funkciókat, hogy technológiákban, technologizálásban legyen saját erőforrásunk és saját magunk tudjunk megoldani dolgokat, s mindenképp fontos lenne ennek a csíráit elültetni. Úgy gondolom, az lenne a meghatározó, hogy minél nagyobb hányadban magyar, vagy a régióban beszerzett anyagból tudjunk dolgozni, és a fejlesztésben-technologizálásban pedig önállóan ténykedni."

cost value.jpeg

"A másik oldalon (ahogy) anyagi lehetőségeink lesznek, azt arra kell fordítani, hogy az intelligenciát növeljük, és még erősebben leengedjük a gyökereinket ebbe e régióba. Éppen azért, mert ha tartósan megmarad ez a dollár-euro viszony, ami most van, akkor igazán versenyképesek ebben a régióban lehetünk. Később már Kínában vagy az Egyesült Államokkal - ott is van egyébként a cégnek 3 telephelye, nem fogunk tudni versenyezni, mert az árfolyam különbségek olyanok. Úgyhogy itt Európában a bővülésnek a motorja megvan, nekünk kell az intelligenciánkat úgy fokozni, fejleszteni, hogy ebben hatékonyak tudjunk lenni. Tehát most úgy tűnik, hogy a stratégiai elhatározás, az irányvonal az megvan a következő 3-4 évre, … menet közben ezt ki kell használnunk, ezt a hullámot és ezen lovagolni tovább…”

„hogy menet közben egyéb kompetenciáink is úgy fejlődjenek, hogy legyenek mindig olyan erősségek, amik, nem az olcsóság miatt, hanem később már az intelligencia, a megfelelő rugalmasság miatt érdemes legyen itt Magyarországon gyártani és termelni. És reméljük, menet közben, akár ez a cserekapcsolat, egyetemisták szakmai cseréje, ezek a mellékágak, amikről szintén az előzőekben beszéltem, ezek is remélhetőleg fejlődnek tovább. Tehát én úgy gondolom, hogy ez is cél azon túl, hogy nyereséges legyen a cég és 1-1 dolgozó stabil munkahellyel rendelkezzen itt, azon túl fontos az, hogy valamit tegyünk a lehetőségeinkhez képest itt a régiós érdekekért is."

**********************************************

Vita a kommentekben a versenyről

É.: Nehéz kérdés ez Matyi. Voltam vezető beosztásban nem egyszer, de számomra az volt a legfontosabb, hogy önmagunkhoz és a körülményekhez képest hozzuk ki a legtöbbet. Engem soha nem inspirált a másik intézmény "cég" milyensége. A verseny egy idő után akár drog szerepet is betölthet; verseny, hogy versenyben maradjunk. Jómagam elég sok versenyben vettem részt, s aztán szerveztem is- igaz "csak"művészeti területen, ahol a szubjektív elemek erőteljesebben működnek-, de egy idő után elegem lett a versenylázból. A veszteseket kezdtem megsajnálni. Az élet sokkal színesebb, semhogy örökös versenyre való készülődésből álljon. Pl. kifejezetten utálom az ilyen céges versenyesdire buzdító amerikai filmeket, ahol csak a cég érdeke számít. " mi vagyunk a legjobbak." Az alkotást, kreativitást, azt igen, kifejezetten kedvelem, de jön magától, is ha valakiben van ilyen képesség, (ld. Rubik Ernő) és az hagyják érvényesülni. Bűn, ha nem. A versenynél azt jobban díjazom, ha a kreatív a csapat és emberbarát a hangulat. A vezetőnek a külső kihívások mellett, ez utóbbiakra kellene nagy súlyt fektetni -szerintem." (É. nek is van igaza, a munkahelyeken belüli versenyek károsak a cégre is. 

cost value.jpeg

M.: Az ilyen szemléletű cégek (s a rendszer) a rendszerváltás után, ha versenybe kerültek kihullottak a rendszerből. Nem vették meg a termékeiket, mert rosszabb volt, vagy drágább, vagy olcsóbban tudták csak eladni, mint amibe került, s előbb utóbb tönkrementek, vagy megvették őket olyanok, akik tudtak versenyezni. Sőt, vevőként azért nem veszünk rosszabbat, s drágábbat, mert megsajnáljuk a rosszat drágán gyártókat. Én is hajlamos vagyok megsajnálni a gyengébbeket, s gyakran ráfizettek ezért. A gyenge teljesítményt valakinek finanszírozni kell. A vezetőnek konkrét körülmények között kell a cégét működtetni, ha verseny van, nem tud a cég nem versenyezni - illetve akkor lemarad. Ehhez képest mindegy, hogy szeretjük e a versenyt vagy sem. Most piac van, s a vevők az urak. De vevők is vagyunk, s a jobbat választjuk vevőként. A régi rendszerben biztonságban voltak a gyengén teljesítők is, most nincsenek. A konkrét cégvezető kérdése - meddig marad itt Magyarországon a munka, s nem megy el az olcsóbb keletre, van ilyen verseny. Abban versenyez, hogy tudjon munkát adni."

Egy multi ellenes kommentre pedig ezt reagáltam:

Ez a leányvállalat konkrétan nem létezett a rendszerváltás előtt. Itt nincs semmi vagyon átjátszás. Az itt dolgozók kiszolgáltatottabbak lennének ha nem lenne ez a (bejelentett) munkahelyük. E nélkül talán átjárhatnának (szellemiek, kétkeziek egyaránt) Ausztriába mezőgazdasági idénymunkára, vagy kaphatnának bejelentetlen fekete munkát pár hazai minimálbéres kistőkésnél, vagy dolgozhatnának közmunkán. Vagy a nyelvet tudók elmennének az országból. Az interjúalany konkrétan dolgozik a (tulajdonosainak is és) a nemzetnek is, fizetést és adót fizetnek tetszik tudni.

****************************************

Nyugatról jön munka keletre, ha itt jobb az ár- érték arány, s elmegy innen máshová, ha ott jobb az arány.

Közoktatás

A közoktatás és a felsőoktatás a kibocsájtásával meghatározza, hogy gyerekeink, s velük az ország milyen szerepet láthat el a jövőben. A keretszámok nyílt vagy burkolt csökkentése szűkíti a lehetőségeket, s egy lefele haladó spirált indít el. A közismereti tantárgyak csökkentése a munkaerő kreativitását, rugalmasságát csökkenti, s ezzel a hozzáadott érték előállítási képességet szabja alacsonyra. Szűkebb felkészültség-kibocsájtás, szűkebb piaci szerepvállalás, alacsonyabb hozzáadott érték, kevesebb jövedelem, fogyasztás, kisebb adóbevétel, kevesebb keretszám …

Kié a kompetencia?

Kezdjük azzal, hogy hol van a kompetencia? Nem fogjuk máshol találni, mint az emberekben. Ez egy olyan termelési eszköz, amely a korábbiaktól eltérően (eszközök, pénz) nem választható el a munkás személyiségétől. A személyiségéhez tartozó. A tudásmunkás tulajdonos. A tudásmunkás, ha elmegy, értékképző érték megy el vele. Ha elmegy a cégtől, a cég vagyona csökken. Ezért a cég kénytelen partnerként bánni vele. Ha a cég erre nem képes, a tudásmunkás odébb áll, s megy vele az értékképző kompetencia. A tudásmunkás, ha elmegy az országból, az ország vagyona csökken. Ezért az ország kénytelen partnerként bánni vele. Ha az ország erre nem képes, a tudásmunkás odébb áll, s megy vele az értékképző kompetencia. Az ország most nem képes partnerként bánni vele. Szülőként azt szeretnénk, hogy a gyerekünk boldoguljon, s ha lehet itthon. Ám, ha azt látjuk, hogy itt nem boldogul - féltve is - azt kívánjuk, menjen, próbáljon szerencsét. S ha attól jobban féltjük, ha itt marad, különösen.

Ezt akadályozná meg a diplomások „röghöz kötése”. De elvándorol diploma nélkül is.

Közben szükségünk van a diplomások kompetenciájára.

Ezt nem lehet máshogy feloldani, mint úgy, hogy lehessen itt boldogulni.Például, mi lenne, ha az egészségügyet  fejlesztenénk (ahol a hozzáadott érték főleg az immateriális vagyonból származik) úgy, hogy külföldieknek más államok TB alapjaiból vállalna munkát? S az itt termelt jövedelemből jobban meg lehetne fizetni az orvosokat. Akiknek megérné itt maradni.

A röghöz kötés úgysem működik. Ahhoz új vasfüggöny kellene. (remélem nem adtam ötletet)

Ki fektet be? Ki fizessen érte?

lecture-at-the-University.jpgA legfontosabb befektetés, ha a diák tanul. Olyan nincs, hogy a tanár tanít és a diák nem tanul, s a diák (a tananyagban) fejlődik. A diák közreműködése, figyelme nélkül nincs befektetés.

Másrészt a szülők finanszírozzák a gyerek tanulását. E kettő miatt van, aki azt mondja a tanulás magánbefektetés. A diák és a szülő befektet, a befektetés eredménye a diákban van. Ezért a diák és a szülők finanszírozzák meg ennek a költségeit.

Ám ez csak részben igaz és részben igazságos. Mindenki, aki tanul olyan tudásban részesedik, amit mások, a közösség állított elő. Ha e közösség nem hozza létre a tudást, és nem szervezi meg az átadását, semmiféle magánbefektetés sem tud létrejönni. És ez a közösségnek pénzbe kerül. A „tudásátadás a közösség (állam) dolga, s ezért fizesse meg az állam”, mondják mások. Ez is csak részben igazságos.

Az új generációk tudását az egyének és a családjaik és a nagyobb közösség biztosítja. Mindenki befektet.

A tudás hasznában az egyén is és a közösség is részesedik, így mindenki részesedjen is a befektetett eredményben.

A probléma természete olyan, hogy zéró összegű játszmában mindenki csak veszíthet. Az önfenntartó felsőoktatás is, és az ingyenes felsőoktatás is kivitelezhetetlen és igazságtalan. Tisztességes kompromisszumot kell kötni.

Sorozatok a "Hetedik világon,

vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

Források

Az immateriális vagyonról írott részek forrása: Sveiby Karl Erik: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2001 Budapest.

Képek

Szólj hozzá

politika munka társadalom fejlesztés fejlődés vállalkozás vezetés szervezet munkaerőpiac információs társadalom szervezetfejlesztés emberi erőforrás stratégiai tervezés immateriális vagyon Fenntartható fejlődés Tudástőke