2014. júl 21.

Közösségi (munka) társadalma. Milyen munka társadalmát építjük? 12.

írta: Dr Domschitz Mátyás
Közösségi (munka) társadalma. Milyen munka társadalmát építjük? 12.

1 világ.png

„Élj a közösségben!” … (szerényen, harmóniában a világban!)

Az előző szövegben bemutattam a tőke nyolcféle kombinációját, s ezek közül a közösségi az első. E közösségi minta erősen bennünk van. Ezt mutatja az egyik komment is, amit az előző szövegemre kaptam.

Hülye köcsög. Még közösségi tulajdonròl -állami tulajdonròl - még nem hallottál? Te csak egy népre telepedő csicskahad-nemzetközi- csicskahad tagja vagy.

A közösségi és az állami persze nem ugyanaz. Az államiról később írok.

Közösségi (munka) társadalma

Alacsony anyagi-tárgyi tőke igényű, információszegény, értelemmel teli humán. t – É - i

közösségi.jpegÉrtelemmel teli életet élő közösségi életvilág. A tárgyak, anyagi javak, s megszerzésük természetes részei az életnek, s nem dominál a többi tényező fölött. A tudás a közösségi életvilágban van, s átadása egyszerű, része az életközösségnek, s csak benne kell élni, s ránk ragad.

S hogy mi az értelmes élet, az fel sem merül, magától értetődik, s mindennek az értelme benne van a közösségben. A mai ember számára, aki nem így szerzi tudásának jelentős részét az anyanyelv családi megtanulása a jó példa erre. Azt „csak úgy megtanuljuk”, úgy hogy a család nyelvi közösségében élünk. Az emberek élik élettevékenységeiket. Ilyen lehetne a mai család, de a szülők már ettől a természetes életterületüktől fizikailag, s időben elválasztva szerzik be anyagi eszközeiket, s gyerekeik tanulása fizikailag és időben elválasztva máshol történik. Élettevékenységük jelentős része már ettől elidegenedett. A család, már ami megmaradt belőle lehetne ez a közösség.

happy-worker-300x254.jpgTipikusan ilyen a kalákában végzett munka. Ilyen volt az elmúlt árvízkárok elleni munka a gátakon, vagy korábban a márciusi hókatasztrófa alatti önkéntes szerveződés. De ilyen bármilyen olyan fizikai munka, amibe belefeledkezik, s átéljük a munkával való egységet. Az érték: a közösség. Az emberekkel, s az átélt tevékenységgel. Ma már ennek a lehetősége ritka, mert a munkában több tudással, s több tárggyal dolgozunk.

Ilyen munka társadalmát ma már nem tudunk építeni, mert az egyszerű munkák közössége nem tud annyi értéket létrehozni, hogy mindannyian megéljünk belőle. (Majd a tudás-intenzív munkáknál visszatérünk a közösségi munkához)

Vagy ilyen lehet egy közösségi módon működő mai társadalmi szervezet életvilága. Azzal a szűkítéssel, hogy e szervezetre is vonatkozik egy sor jogi, számviteli, adózási törvény, aminek „értelme” nem a közösség életében van, hanem egy tágabb rendszerben. Lehet ilyen egy tartósan együtt létező baráti kör életvilága, egy mai munkahelyi kollektíva. Ezek a mai, nem így működő világban közösségi szigetek. Lehet ez egy olyan tevékenységi állapot, amiben belefeledkezünk a (nem túl bonyolult) tevékenységbe, eggyé válunk vele, s átéljük a tevékenység örömét, például öröm-zenélünk, táncolunk, fát vágunk, vagy egyszerűen élvezzük magát a tevékenységet.

Bennünk élő közösségi múlt

Ez az ősi közösségek világa, amilyennek valószínű megszépítve megalkotjuk képzeletünkben. Kevés a tárgyi tőke, s kevés az iskolában tanult tudás. Ha az ember egyszer ebbe belenőtt, a személyisége részévé vált. Az ember élettevékenysége nem idegen célok eszköze. A munka eredményét nem idegeníti el más ember, más közösség. Erről az állapotról keveset tudunk, azonban sok humán etológiai és evolúciós lélektani kutatás arról számol be, hogy e közösségi múlt emlékeit öröklött tulajdonságainkban hordozzuk. A jó társadalmat, mint a szabad és egyenlő bajtársak - teljes személyek – közösségét fogjuk fel. Ez volt a marxi kommunizmus eszmény is: szabad emberek szabad egyesülése.

I_raro_te_Oviri_-_Gauguingif.gif

A közösségi múlt emléke benne van a szervezeti cselekvéseinkben is. Mérjük vele az „emberi” viszonyokat. Valószínű, hogy e génjeinkben is hordozott közösségi kép az alapja annak, ahonnan mérjük azt, hogy mi az "emberi". S a mindennapi társadalomkritikának is ez az alapja.

„Minden társadalomkritika előfeltétele, egyben legnehezebben megoldható problémája annak az archimedesi pontnak a kiválasztása és meghatározása, elméleti megalapozása, amelyen megvetheti lábát. Különösen így van ez, ha a kritika nem egyes intézmények, alrendszerek, vagy relációk bírálatára vállalkozik, azaz, ha a kritika éle nem a rendszer egyes elemei, hanem maga a rendszer egésze ellen – még ha nem is forradalmi programmal – irányul.   A kérdés minden esetben a kritika érvényességének biztosítása, vagyis a kritikai álláspont normatív alapjainak meghatározása. A rendszer valamely elemének kritikája esetén a definiálandó álláspont alapja maga a rendszer. Ha viszont a bírálat magára a rendszerre vonatkozik, akkor a nehézség forrása az, hogy a bírálat érvényességének megalapozására alkalmas álláspont minden esetben kívül van a rendszeren.” (Balog – Karácsony 2000)

alienation.gifE szövegekben innen is nézek, amikor kritikát fogalmazok meg, s ha elidegenedésről írok, akkor az ettől a közösségiségtől való elidegenedést mondok. E modell „természetes embere” ez a közösségi ember. S az emberek is innen nézve kritikusak társadalmaikkal. A szervezetekben dolgozók is innen néznek, amikor kritikusak szervezeteikkel.

Ezt (emberi) természeti törvény módján kellene kezelni a szervezetek vezetőinek. Időnként újra kell alkotni a szervezetet közösségként is.

Nem szabad összekeverni a munkamegosztásból adódó funkcionális szerepek szerinti elválasztást az emberi elválasztással. Időnként ki kell lépni az elkülönült szerepeinkből, s mellérendelt viszonyban ember–ember módján együtt kell lennünk a munkahelyeken is. Valószínű, hogy a tréningek, csapatépítők, kirándulások, céges ünnepek és bulik éppen ezt a közösségiséget célozzák.

Régen a kollektívák gyakran „homogénre itták magukat”, s ez is jól rosszul, szolgálta ezt az igényt. A megszokott és elválasztó szerepeinkből való kilépés élményei, ha jól működnek, egy időre újraalkotják a közösségi kapcsolatokat, amelyeket aztán a szervezetek újra elhasználnak.

bushman.jpg

Közösségi lények vagyunk, s a mai szervezeteknek ezt tudomásul kell vennie. Akkor is, ha a mai szervezeteket nem lehet a régi közösségek módján szervezni.

A munkahelyi közösség fejleszthető.

Sorozatok a "Hetedik világon, vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

Forrás:elhavazva.jpg

  • Domschitz Mátyás: "El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) itt
  • Domschitz Mátyás: Társadalmi tőke a kommunikáció participációs modelljével. in.: Bajnok Andrea – Korpics Márta – Milován Andrea – Pólya Tamás – Szabó Levente (szerk.) A kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók. Horányi Özséb 70. születésnapjára. c. kötetben. Typotex, Budapest, 2012.http://www.typotex.hu/konyv/a_kommunikativ_allapot
  • Balogh István - Karácsony András: Német társadalomelméletek. Témák és trendek 1950-től napjainkig. Balassi Kiadó 2000.

 Képek

  • http://cookjmex.blogspot.hu/2013/04/zihuatanejo-part-7-daily-life-along.html
  • http://blog.individuum.com/articles/
  • http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Gauguin
  • http://iso.org.nz/2013/11/27/alienation-the-philosophical-basis-of-capitalism/
  • http://new.thevagabondadventures.com/us/tsumkwe-bushmen-photo-diary/
Szólj hozzá