Vannak, akik szeretik a kapitalizmust, s vannak, akik nem. Könnyen lehet, hogy aki szereti, nem azokért a tulajdonságokért szereti, amelyeket elutasítanak mások. Lehet, hogy keveredik itt kétféle viszonyrendszer. 

Fernand Braudelt hívom segítségül. Braudel a piacgazdaság egyik lehetséges formájának nevezi a kapitalizmust. A kapitalizmust a piacgazdaságra ráépülő viszonyrendszerként mutatja be. Táblázatba  szerkesztve mutatom be, mit mond Braudel.

A liberális, amikor szereti a kapitalizmust a baloldali oszlopban leírt piaci cserére gondol, s az alap viszonyokban a „Tesz vesz város” című gyerekkönyv egyszerű munkamegosztására gondol. És az itt bemutatott jellemzők alapján a jobboldali oszlop jellemzőit, mint szükséges rosszat is elfogadja.
A régi baloldali kritika a (jobboldali oszlopban bemutatott) kapitalizmus elutasítása miatt a piaci cserét is korlátozta.

Mert e két eltérő viszonyrendszert egy fogalom alá sorolták. Pedig - legalábbis Braudel szerint - kettő.

Persze a (jobboldali oszlopban bemutatott) kapitalizmusnak jobb a PR-je, (több pénze van, médiája van, hatalma van), s önképéhez a baloldalon lévő piaci cserét hangsúlyozza, és a kapitalizmus oszlopban lévő viszonyokat kiretusálja. Így, ha nem vigyázunk, mi is összemossuk a két eltérő viszonyrendszert egy szó alá. És nem értjük egymást.

Braudel után a mai Magyarország viszonyait ismerve kiírhatjuk:

Itt kapitalizmus épül

Az emberjogi, piaci cserében hívő liberálisok és a baloldali kapitalizmus kritikusok itt találhatnak egymásra. Elutasíthatják a kapitalizmus egyenlőtlen viszonyait úgy, hogy nem kell a piaci versenyt elutasítaniuk.

Forrás: Fernand Braudel: A kapitalizmus dinamikája. Európa könyvkiadó, Budapest, 2008

Kép: http://www.origo.hu/szorakozas/konyv/20041207gyerekkonyvek.html