Nem árulok csodákat. Ám mégis van a magas teljesítménynek egy varázslatos önfeledt állapota. Így írtam erről 1995-ben.

„És sokat dolgozunk, haladunk erővel, akarattal a céljaink felé, apránként leküzdjük az akadályokat. S, ha igazán komoly célokat tűztünk ki magunk elé, mély válságokat élhetünk át, amikor minden összeesküszik ellenünk. S újra felállunk és megyünk tovább, máshogyan, tanulva a kudarcból.

Aztán egyszer csak megtörténik a csoda. Azt vesszük észre, hogy megváltozott a világ. A napok fényesebbek lettek, életünkben több a derű, a dolgaink csak úgy maguktól előre haladnak. Haladunk és nem erőlködünk.

Azt vesszük észre, hogy a hely, ahol évek, évtizedek óta járunk gyönyörű. Színes lett a világ. Elcsodálkozunk, hogy itt jártunk minden nap és mégsem voltunk itt. Elkezdünk „látni”. Ezeken a napokon már ébredéskor jobb az illata a levegőnek, simogat a reggel, és ámulunk, bámulunk a sok gyönyörű apróságon, amelyek - tudjuk mindig velünk voltak, de nem vettük észre. És szépnek látjuk és érezzük az embereket, és élvezzük magát a létezést.

Érezzük: valami összeállt, az érzés valami egyetemes életöröm, béke, derű. Minden képességünk mélyen bennünk munkál, s elővehetjük, de a lét megélésében, a sikerek felé vezető úton már könnyűek vagyunk. Az élet naponta új csodás meglepetés, mellénk áll érezzük, mert mellé álltunk. Szeretjük az életet, és az élet viszontszeret minket.

Beléptünk az áramlatba.”

Kapcsolódó bejegyzés: 

https://hetedikvilag.blog.hu/2015/12/11/sikerrol_ahogy_meg_nem_hallottad_186

A tréningek felől itt érdeklődhetsz: domschitz.matyas@gmail.com