Elidegenedés és kizsákmányolás
Sok emberi probléma mögött az elidegenedés van. Az emberek persze nem így nevezik. Rossz érzés, valami olyan, hogy nem az "igazi" életet éljük, nem a "teljeset", csak egy részét. Boldogtalanok vagyunk, mert nem tudjuk "kiteljesíteni" magunkat. "Elszigeteltnek" érezzük magunkat a többiektől, a társadalomtól, a teljességtől, Istentől, saját lelki mélységeinktől. Az emberhez méltó élettől.
Az érzés közepében az van, hogy az ember elidegenedik önmagától, az emberi teljességtől. E mögött meg az, hogy van - illetve lehetne - egy teljes személyisége, teljes élete, de ezt a teljességet sokféle okból nem tudja kiélni, csak valamilyen részét. A többit elfojtja önmaga, vagy elnyomják mások.
Attól függően, hogy mit gondolunk erről a teljességről, sokféle elidegenedés koncepció létezik. Lehet ez "világszellem", "Isten", "közösség", "közösségben Istennel", "személyiség Selbst," "Buddha természet", "én nélküli tudatállapot" "nirvána", "Paradicsom", "Természet", "szamádhi", "önmegvalósítás", "az élet újratermelésének anyagi feltételeinek birtoklása", "alkotó munka" és így tovább.
A hetedik világ blogon egy elidegenedéstől mentes, tudás-intenzív tudástársadalom lehetőségeiről írok. Főleg a termelésben bekövetkezett változások felől közelítettem , mely szerint a munka tudás-intenzívvé válása a tudásbirtokosok révén humanizálja a munkát és ezzel csökkenti az elidegenedést. Ennek a folyamatnak társadalmi feltételeiről írtam inkább. Vannak azonban belső feltételek is. E belső feltételekről is fogok írni.
A fogalom tartalmában benne van a modern társadalom kritikája. A rendszerkritikus gondolkodók a társadalmi viszonyokban rejlő hatásokra vezetik vissza az elidegenedés létrejöttét. Marxtól eredően sokan onnan indulnak ki, hogy a kapitalista tulajdonviszonyok miatt a nincstelenek a tőkéseknek dolgozva elidegenednek munkájuk termékétől - az a tőkésé - és ezzel a munkájuktól.
Pedig az emberi lényeghez hozzátartozik az alkotó munka. Az emberi lényegtől elidegenedve csak egy egy részműveleten dolgoznak, egy számukra idegen hatalomnak engedelmeskedve.
Az elidegenedés csökkentésének (a szeretetvallások kialakulása óta) legnagyobb kísérlete a szocialista forradalom volt. Nem szüntette meg az elidegenedést. Ám van pozitív és negatív hatása a történelemre. 100 éve, November 7-én volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Itt egy józan értékelő: Krausz Tamás írása.
És még egy: Tamás Gáspár Miklóstól.
Dalok:
- Egy rendszerkritikus dal a Republic-tól.
- És egy tábortűzi dal "Tizenhat tonna"
Kép
- http://communicationtheory.org/marxist-theory-of-alienation/
- http://gailbrenner.com/2015/09/peace-in-any-moment/