2012. okt 17.

Társadalmi tőke a kommunikáció participációs modelljében

írta: Domschitz Mátyás
Társadalmi tőke a kommunikáció participációs modelljében

1. Problémamegoldó felkészültség - használati érték – érték - tőke

Szervezetfejlesztőként találkoztam a kommunikáció participációs modelljével, s e találkozás termékenynek bizonyult. A szervezetek problémákat oldanak meg, s a participációs modell a kommunikáció indítékául a problémamegoldáshoz szükséges felkészültségekhez való hozzáférést jelöli meg.

Intuitíve is látszik, hogy a problémamegoldó felkészültség a szervezet értékéhez, vagyonához sorolható dolog. Értékesebb az a szervezet, amelyben több problémamegoldó felkészültség van. A problémamegoldó felkészültségeket manapság a szervezet immateriális vagyonához sorolják. Horányi modellje felől e tőkét mélyebb alapjai felől tudjuk megérteni.

Először is azt állítom, hogy a problémamegoldó felkészültség rokon a hasznosság és a használati érték fogalmával.

lexikon.jpgA hasznosság „(közg) a javaknak az a tulajdonsága, hogy emberi szükséglet kielégítésére alkalmasak.”[i]A használati érték, a „hasznosság szinonimájaként elsősorban a marxista gazdaságtanban használt, de A. Smith-től származó kategória. Az áru kettős természetének egyikét jelöli, azt, hogy közvetlenül v. közvetve emberi szükséglet kielégítésére alkalmas. Az áru másik jellemzője a csereérték, ill. érték. A használati érték számszerű mérése komoly elméleti és gyakorlati nehézségekbe ütközik, hiszen egyrészt több fizikai tulajdonság együttese alkotja, másrészt a hasznosság megítélése függ a szubjektív emberi szükségletektől.” [ii]

Az idézeteknek van egy olyan árnyalata, mintha ezek fizikai tárgyak lennének. Ám  vannak olyan szükségletek, amelyekhez nem tárgyakra van szükség. A kulturális és társadalmi tőke elméletei éppen ezekre keresik a magyarázatot[iii]. A továbbiakban minden olyan problémamegoldó felkészültséget amely az emberek számára problémát old meg, szükségletet elégít ki, használati értéke szempontjából tőkének nevezek. Ez a szervezetek vezetői és a szervezetfejlesztők számára azt jelenti, hogy a dolguk e tőke növelése. S hogy miféle ez a tőke, azt elemezzük a következőkben.

2. Problémamegoldó felkészültségek

2.1. Példa

Képzeljük el őseink egy éhező csoportját, akik már tudnak kommunikálni. Felderítőket indítanak több irányba, hogy keressenek élelmet. A felderítők visszaérkeznek, s az egyikük azt mondja:

„Hegy túl őzek nyom”[iv]

ancient-people.jpgŐseink ezt megértik, s elindulnak a nyom után vadászni. A példában participációról van szó, a törzs tagjai részesedtek – a felderítő felkészültségében, amely az élelemhez vezet.

Elemezzük ki, hogy mi mindennek kell a mondatot megelőzően teljesülni ahhoz, hogy ez a részesedés megtörténjen. (Nem fog minden feltétel beleférni e szövegbe). Az elemzés előfeltételei egy kölcsönösen összefüggő feltételrendszert alkotnak, ami azt is jelenti, hogy körkörös lesz az elemzés, vissza fogunk térni a kiindulóponthoz is.

Miért ismeri fel a felderítő a talajon az őz nyomát? Mi történik e felismerésben? Amikor visszamegy, miért mondja a „hegy túl őzek nyom” hangsort? Mi a szándéka? Miért értik meg? S miből gondolja egyáltalán, hogy meg fogják érteni? S mi az, hogy megértik? Nézzük sorban:

Miért ismeri fel a talajon az őz nyomát? Először is a nyomot észreveszi, s ebben az észrevevésben problémamegoldó felkészültség van. Először is ott van valami amit a felderítő „nyomnak” tekint. E tekintésben felkészültsége van, olyan, hogy a látóterébe bekerülő sok más vizuális ingerből kiválasztja azt az inger-együttest, ami számára a nyom, s elhanyagolja a többit. S amit ezután így lát, összekapcsolja az őzek képével, amire a nyom utal.

A participációs modell nyelvével, a nyom olvasása során szignifikáció történik. E példában a szignifikáció szimptomatikus.

„Valamely nyers[v] szimptomatikusan szignifikálhat egy másik nyerset: a befagyott tócsa a télies időjárást. Ilyenkor ez utóbbi az előzőben megmutatkozik (vagy az előző példázza az utóbbit). Ekkor is, ami szignifikál, az a szignifikáns, ami szignifikálva van, az a szignifikátum.”[vi]

 A (nyers) nyom, ami szignifikál, az a szignifikáns, ami szignifikálva van, ez az őzek jelenléte (másik nyers). Konyhanyelven: a nyom jelzi az őzeket, utal az őzekre, (bár ez nem pontos fogalmazás, mert nem cselekszik ilyet) Az őzek közeli helye megmutatkozik a nyomban.

„A mutatkozásban, … a szignifikáció irányultsága éppen ellentétes a szimbolikus szignifikáció irányultságához képest.”

A nyom felől mutatkozik a felderítő fele a szignifikátum. Ám a nyomnak nincs ilyen mutatkozási szándéka. A felderítő tudja, hogy a nyom, az őzek jele. Ebben az összekötésben is van egy előzetes tudása. Honnan tudja? Vagy megtanulta, vagy biológiailag örökölt a tudása. Most a tanult tudása nyomába eredünk. Megtanulta korábban.  

Képzeljük el felderítőnket gyerekként az apjával az erdőben, amikor az apja számára megmutatkozik egy „nyom”. Az apa azt mondja:

őz.jpg„Nézd, ez itt egy őz nyoma!” - s valószínű, a kezével is mutatja, s maga is odanéz, s ekkor az történik, hogy a gyermek is odanéz (a tekintetkövető reflex biológiai örökségünk), és közben hallja a hangsort. A „nézd!” felszólítás, és a tekintetkövetés biztosítja, hogy az apa és a gyerek ugyanarra a valóságszeletre fókuszáljon a figyelmével, s ezt a valóságszeletet kiválasztják a többi vizuális inger közül, s e kiválasztott valóságszeletet megtanulja a gyerek különállóként észlelni, és ezt az elkülönített valóságszeletet „ez itt az őz nyoma” hangsorral köti össze.S ha korábban megtanulta egy hasonló jelenetben az őzet észlelni, és az „őz” hangsort ehhez rendelni, ebben a mostani mondatban az őz nyoma és az őz összekapcsolása is megtörténik. S ez az összekapcsolás lesz a szignifikáció konstitutív alapja. A felkészültség a szignifikáció elemeinek ebben az összekapcsoltságában van, az „ez itt az őz nyoma” hangsor nyelvi jele, és a fizikai valóságban lévő nyom, és az őz képzete kapcsolatokban. S ez az összekapcsolás a szimbolikus.

A participációs modell nyelvén:

„A szignifikátum akkor szimbolikus, ha releváns leírásának logikai formájában van utalás a szignifikánsra és a szignifikátumra mint rendezett párra, valamint ha a leírás logikailag (vagyis szükségszerűen) tartalmazza a szimbolikus konstitúcióra felkészült ágensre utalást, vagyis azt, hogy az ágens számára felkészültségként elérhető az a konstitutív alap, amely megalapozza a konstitúciót.”[vii]

A mi példánkban utalás van a nyom (szignifikáns) és az őz (szignifikátum) rendezett párra, s az apa mondata éppen e rendezettség megmutatkozását mutatja meg a gyereknek. A szimbolikus (nyelvi) jel segítségével megosztja a gyerekkel a felkészültségét a nyomban szimptomatikusan megmutatkozó őzekről.

A „nézd!” felszólítás pedig utal arra, hogy az apa szerint a gyerek képes nézni, s a neki mondott mondat utal arra, hogy képes érteni a mondatot. (ez „a szimbolikus konstitúcióra felkészült ágensre utalás”). Az apa nem mondana ilyet a botjának, nem beszél a fáknak, a madaraknak az erdőben. Az emberek emberi lényeknek mondanak mondatokat, s ebben is van felkészültség. Az emberek ilyenek: embertársaikat önmagukhoz hasonló intencionális lényeknek tekintik. A gyereknek mondott mondatban benne van az a feltételezés, hogy az embertársunk képes ugyanúgy látni – azaz – figyelmét ugyanarra fókuszálni, s képes e fókuszált látásokat, a hallott mondatok által szándékosan vezérelni. Hasonló belül, mint én[viii].

S ha visszatérünk oda, ahol a felderítő visszaér a törzséhez, s azt mondja, hogy „Hegy túl őzek nyom”, akkor már értjük, hogy a mondatot hallók elképzelnek látnak belső képükkel egy nyomot a hegyen túl, ami őzekre utal. A mondat elhangzása által funkcióját tekintve ugyanúgy képesek reprezentálni egy őzeket mutató képet a hegyen túl, mintha maguk látták volna. Az embercsoport részesedett társa felkészültségében. És ez döntő evolúciós lépcső. Nem kell mindent magunknak felfedezni, támaszkodhatunk társaink felkészültségeire.

 2. 2. Az ember maga teremtette világa

A szimbolikus szignifikáció által a világ természeti - nyers - fakultása mellett kialakul egy szimbolikus fakultás, amelyek segítségével az emberek megtanulják differenciáltan észlelni a szimptomatikus szignifikációkat és megértik a szimbolikus szignifikációkat.

A szimbolikus segítségével az emberek világukat többféleképpen tudják manipulálni.

kőbalta.gif1. Tárgyak. A participáció kommunikációs elmélete nem beszél az ember tárgyakat konstruáló képességeiről, a tőke elméletében azonban be kell ezt is építeni.A tárgyakban célok elérésére alkalmas problémamegoldó felkészültség van, olyan, amellyel valamilyen fizikai természeti problémát is megoldunk. Az ember teste, mint minden élőlényé, fizikai eszközként funkcionál céljai elérésére. Az ember  szignifikációi révén ez a képesség is kibővül. Az emberi kézen, és az érzékszerveken és az előbbi példában illusztrált képességeken keresztül megmutatkozik a világ, s ez sok tapasztalatot jelent az emberek számára.

630px-LearnLanguage660.jpg2. Szimbolikus. A szimbolikus használata miatt ez a tapasztalat megosztható a társakkal. Ezért minden egyes generáció átveszi elődei tapasztalatát. A természeti - érzékszervekkel érzékelhető, nyers világot egyre differenciáltabban érzékelik, s így differenciáltabban is tudják manipulálni. A differenciálódó nyelvhasználat lehetővé teszi például a kő megkülönböztetése mellett a kemény kő, éles kő, balta kő, érc, vasérc, megkülönböztetését, s ez technikai fejlődést támogató tényező. Lehetővé válik a növények, s tulajdonságaik differenciált megkülönböztetése. A differenciálódó nyelvhasználat a technikai műveletek finom megkülönböztethetőségét és átadhatóságát is támogatja. E finom megkülönböztetések pedig lehetővé teszik a kézmozdulatok és tekintetek finomodását. A fejlődő szimbolikus fejleszti a tárgyi kultúrát, ami újra fejleszti a szimbolikust … A fejlettebb tárgyi és szimbolikus felkészültség – kultúra - pedig túlélést fokozó felkészültség. A differenciálódó szimbolikus segítségével az ember külső és belső valóságot észlelő és kommunikáló képessége is fejlődik. Az egyszerű leírásoktól a bonyolult történetek, élmények, összefüggések átadásáig az emberi világnak egy új szegmense jön létre, mintegy hozzáadódik a fizikai, természeti világhoz. Ez az emberek szimbolikus kollektív problémamegoldó felkészültségeinek a világa. 

 A tárgyakkal való manipuláció a természet és a vele való manipuláció sokféle megmu-tatkozását teremti meg, s az erről folyó beszéd e megmutatkozásokról szerzett tapasztalatokat képes átadni, ami visszahat arra, hogy egyre jobban észrevegyék az emberek e megmutatkozásokat. A tárgyi világ és a szimbolikus együttes hatásaként fejlődik a technika.

3. Értelem. Van egy harmadik oldala a példának, amelyet eddig nem tettem explicitté.

„A szignifikátum szignifikánshoz kapcsolódásának, a szignifikációnak az ágens mindig tulajdonít célt, vagy értelmet: a szignifikáció ugyanis lehet reprezentáló vagy leíró, lehet igazoló, vagy cáfoló, lehet egyetértő vagy jóváhagyó, lehet érvelő, vagy bizonyító, lehet kérő, vagy kérdő, lehet különféleképpen előíró, és még sok más.”[ix]

 Leíró szándékkal mondta az őzekre utaló mondatát, az apa „Nézd, ez itt egy őz nyoma!” A szignifikációnak volt egy felszólító, egy leíró szándéka. E harmadik összetevő nélkül nincs szignifikáció. Feltehetően a felderítő a törzs tagjaként szándékozik együttműködni a többiekkel, s e szándéka is problémamegoldó felkészültség.

meaning-of-life.jpgÉs ha e harmadik összetevőről magáról is lehet szimbolikus szignifikációkat alkotni, annak komoly következményei vannak. Például „nézd”, „helyes”, „helytelen”, lásd”, „tudd”, „szeresd”, „akard”, „ne akard”, stb., „ne így, hanem úgy” - tartalmakról folyó beszéd okán e szándékok is differenciálódó rendszert tudnak alkotni. A differenciálódó szimbolikus differenciálódó szándékokat erősít ebben az összetevőben is. S kollektíven alakíthatóvá tehetők maguk a szándékok is. Ez később az emberek helyes szándékainak leírásaivá, majd ezeken alapulva intézményeivé[x] válhatnak. S ez az emberi alkotások, problémamegoldó felkészültségek harmadik oldala. 

Így három dimenziósnak mutatkozik a felkészültségeink tere. Értékek célok eszközei az eszközök, s a munkafogások, s értékek célok eszközei a reprezentációk.

Nem véletlenül nem azt írtam, hogy harmadik összetevője. Az eddigiek alapján az emberi teremtett világ három oldalúnak mutatkozik. Ám egyik oldal sincs a másik nélkül. Az ember tárgyakat alkot, s e tárgyak alkotásában benne van a szimbolikus fakultás, és e tárgyak alkotásának is van értelme. Ez az értelem maga is olyan, amelyet a szimbolikus segítségével lehet egyre differenciáltabban elképzelni.

Amikor az apa azt mondja a fiának, hogy „Nézd, ez itt egy őz nyoma!” akkor mindkettejük számára adott egy apa-fiú viszonyrendszerben egy sor viselkedési norma, hogy mi a dolga az apának, mi a fiúnak, miért helyes megtanítani a fiút, mi a kötelessége itt a fiúnak. Adottak számukra kollektív intézményes előírások a helyes szándékokról. Adott az apa számára egy tanult tudás a nyomokról állatokról, s adott a nyelv, s a fiú számára biológiai örökségként adott ezeknek a megtanulási képessége. S később ha vadászni is fognak a vadászathoz és az őzek feldolgozásához ott vannak a tárgyaik.

Őseinknek ez a felkészültség halmaza lehetővé tette, hogy

hunter.jpg1. egyre differenciáltabban észleljék természeti és konstruált világukat és ennek révén egyre differenciáltabban tudják manipulálni természeti és konstruált tárgyi világukat. E kettő együtt alapozta meg az ember technikai fejlődését.

2. a szimbolikus révén egyre differenciáltabban képesek megosztani egymással tapasztalataikat, így egyre bonyolultabb szimbolikus valóságot képesek alkotni, ez hat a technikai fejlődésre, de hat a tudomány, a művészetek, stb. fejlődésére, egyre kiterjedtebb az ember szimbolikus világa. Egyre mélyebb a munkamegosztás, s az újabb generációk elsajátítják elődeik tapasztalatát, és egyre nagyobb (megosztott) tudásbázison élnek.

3. a gazdagodó szimbolikus segítségével új és új konstrukcióit hozzák létre a helyesnek tartott szándékaiknak, s differenciálódnak az ezeket hordozó intézményeik. Kialakul és differenciálódik például az erkölcs, a jog, s a vallások. Ebben az emberi társadalom, a cselekedetek, a dolgok az értékek hierarchikus rendje épül, amely a cselekedetek koordinációját, rendjét szabályozza. Ez is problémamegoldó felkészültség.

A kommunikáció participációs modellje  még egy szignifikációt megemlít, s ez is része az emberiség felkészültségeinek, s ez az osztentatív szignifikáció.

noah_ark_rainbow_2.jpg„Az osztentatív szignifikációban a transzcendens valamely nyers átváltozásán keresztül mutatkozik meg, vagyis válik elérhetővé a szokásos ágenstípusok számára, így válik az animizmus híve számára a villámcsapás isteni dorgálássá. … az osztentatív szignifikáció is szükségképpen feltételezi az (osztentatív szignifikációra nyitott, azaz felkészült) ágenst.

 A szignifikátum akkor transzcendens, ha releváns leírása csak a teológia más perspektívák terminusaira nem redukálható terminusaiban lehetséges. A transzcendens esetek együttvéve alkotják a transzcendens fakultást.”[xi]

 „A mutatkozásban, akár szimptomatikus, akár osztentatív módjáról is van szó, a szignifikáció irányultsága éppen ellentétes a szimbolikus szignifikáció irányultságához képest. A szimptomatikus és az osztentatív szignifikációban az ágens szerepe a felismerőé; a szimbolikus szignifikációban a felismerő (konstatáló) szerep mellett az ágens szerepe a létrehozást (konstitúciót) is magába foglalja. (u.o)”

Ezt úgy is fogalmazhatom, hogy ez a hierarchikus rend a transzcendensre nyitott ágensek számára két oldalról épül, míg az erre nem nyitottak számára csak alulról felfele. Bár sok pszichiátriai, logoterápiás[xii] tapasztalat azt mutatja, hogy a magasabb értelemre mindannyiunknak szükségünk van. (bármit is jelentsen ez)

Konstitúció ez is a transzcendensre nem nyitott ágensek számára, mint a többi emberi alkotás, és részben az a transzcendensre nyitott ágensek számára. Ám számukra mutatkozás is, amelyben egy magasabb transzcendens értelem, hatalom, magasabb minőség mutatkozik meg felülről lefele. Számukra ezt a felkészültség dimenziót minkét oldal építi, s az is elmondható, hogy az emberi kultúrák mindegyike alapozott megmutatkozó transzcendensre.

Befejezésül: a tőkét három dimenzióban konstituálja (létesíti) az ember.

  • Konstituálja a tárgyakat, erről a participációs modell keveset beszél, de a tárgyakról való beszéd is könnyen beilleszthető a modellbe. A tárgyakkal fizikai természeti problémákat oldunk meg valamilyen cél, szándék érdekében, s a tárgyakkal való manipulációkban közvetlenül támaszkodunk a szimptomatikus szignifikációkra,  de közvetve a szignifikációk minden fajtájára. Hiszen mindig céllal, szándékkal készítünk és használunk tárgyat, s a tárgyhasználat, készítés épít a kommunikációra, s ezért a szimbolikusra.
  • Konstituálja az ember a szimbolikust. A szimbolikus segítségével közös reprezentációs problémákat oldunk meg. Eközben támaszkodhatunk tárgyakra (hangszál, palatábla, mobiltelefon,), s a szimbolikus használatában igyekszünk a hierarchikus „melyik a jobb” (reprezentáció, beszéd, fogalomhasználat, szignifikáció) rendjére is figyelemmel lenni. S mindig szándékkal használunk szimbolikust.
  • A szimbolikus segítségével konstituáljuk világunk értékkel teli hierarchikus rendjét, ám e rendben minden kultúra támaszkodik olyan élményekről szóló beszámolókra, amelyben magasabb transzcendens erő mutatkozott meg - szimptomatikusan. A kultúrák felett transzcendens „mutatkozott”. Manapság ezt a harmadik dimenziót tekintik társadalmi tőkének. Ennek segítségével közös értelmi problémákat oldunk meg, s ennek segítségével priorizálási „melyik a jobb?”, melyik az értelmesebb,helyesebb típusú problémákat oldunk meg.

3d.bmp

Az emberi problémamegoldó felkészültségek így három dimenziós társadalmi teret alkotnak. Ez az emberiség problémamegoldó felkészültségeinek a tere. Minden társadalmi cselekvés ebben a felkészültség térben konstituálódik, erre alapoz, és ezt konstituálja újjá.

A tőkét kommunikatív természetűnek is látjuk, s ezért társadalmi természetűnek mutattuk be. Ebből a távlatból a tőkének ez az alap-esete. A tőke társadalmi, a „nem társadalminak” tekintett tőke a különös eset. Ha így tekintünk tőkét, az is az utóbbi pár évszázad intézményesen kondicionált társadalmi tekintéseinek terméke.

Megjelent:

Bajnok Andrea – Korpics Márta – Milován Andrea – Pólya Tamás – Szabó Levente (szerk.) A kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók. Horányi Özséb 70. születésnapjára. c. kötetben. Typotex, Budapest, 2012.

http://www.typotex.hu/konyv/a_kommunikativ_allapot



[i] Magyar nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest 1999. Kilencedik kötet.

[ii] U.o.

[iii] A javak értékével, csereértékével, és áraival kapcsolatos problematikával most nem foglalkozunk.

[iv] Hogy ilyen mondat ténylegesen elhangozhatott e a példa szempontjából lényegtelen.

[v] A „nyers” a világ érzékszerveinkkel érzékelhető fakultását jelenti, amely megkülönböztetendő a szimbolikustól, amelyben rejlő felkészültséghez  nem érzékszerveinkkel, hanem szimbolikus felkészültségeink alapján férhetünk hozzá.

[vi] Horányi Özséb: A kommunikáció participációra alapozott felfogásáról. In. Horányi Özséb (szerk.)  A kommunikáció, mint participáció. AKTI – Typotex Budapest, 2007

[vii] U.o.

[viii] Tomasello szerint éppen ez a képességünk az, ami alapvetően megkülönböztet minket a főemlős társainktól. Szerinte ez a képesség a döntő abban, hogy a biológiai evolúciónk mellé belépett a kulturális evolúció. Tomasello, Michael: Gondolkodás és kultúra. Osiris Kiadó Budapest, 2002. A mi példánkban lehet, hogy a főemlős társaink is képesek a szimptomatikus „nyomolvasást” saját tapasztalatokból kialakítani, de nem képesek ezt a tapasztalatot átadni társaiknak. Éppen e képességük hiányzik hozzá.

[ix] Horányi Özséb: A kommunikáció participációra alapozott felfogásáról. In. Horányi Özséb (szerk.)  A kommunikáció, mint participáció. AKTI – Typotex Budapest, 2007

[x] Pete Krisztián – P. Szilcz Dóra: A kommunikáció  intézményeiről. In. Horányi Özséb (szerk.) A kommunikáció, mint participáció. AKTI – Typotex Budapest, 2007

[xi] Horányi Özséb: A kommunikáció participációra alapozott felfogásáról. In. Horányi Özséb (szerk.)  A kommunikáció, mint participáció. AKTI – Typotex Budapest, 2007

[xii] Frankl, Viktor E.: Orvosi lélekgondozás. A logoterápia és az egzisztenciaanalízis alapjai. ÚR 1997

a képeket a google keresőjével találtam

Szólj hozzá

munka kommunikáció gondolkodás világ tőke értékek emberi erőforrás HR tudásszervezet technoszociális immateriális vagyon