2013. ápr 11.

Alkotó csoportmunka 2.

írta: Domschitz Mátyás
Alkotó csoportmunka 2.

Az alkotókészség fejlesztése

Ez leginkább a bennünk lévő kreativitás, tudattalanunk kreativitásának a magunkhoz engedését jelenti. Az ehhez szükséges legfontosabb készség a laza nyitottság készsége. Ez egyfelől fizikai lazítást is jelent de vele összefüggésben elsősorban lelki lazítást is.  Ezért, még ha sokszor irracionálisnak is tűnik a csoportmunka szervezésekor sokszor ritmikusan, illesszünk a munkafázisok közé játékos, oldott laza elemeket.  

Az alkotási folyamat szakaszai

Az alkotási folyamatnak különböző szakaszai vannak, s e szakaszokban különböző képességek munkálnak.  Amikor a magunk és egy csoport kreativitásának fejlesztésén gondolkodunk, akkor e fázisokban fontos képességeket kell fejlesztenünk.

Ha a problémának abból a definíciójából indulunk ki, hogy a probléma az megoldandó feladat, egy jelenlegi állapot és egy jövőbeni vágyott állapot különbsége, aminek nem ismerjük a megoldását, akkor mindenféle problémamegoldás kreatív lecke. Nézzük meg az alkotási folyamat jellemzőit.

A probléma érzékelése

alkcsopmunka1.jpgNégy fő szakaszra lehet bontani az alkotási folyamatot. Az első fázis a probléma észlelése. E szakaszban, ha beleütközünk egy problémába, a lehető legjobban ismerjük meg a természetét. Itt akarati, racionális megismerő folyamatokra van szükség.

Ha igazán kreativitást igénylő a probléma, amibe beleütköztünk, akkor ez kevés lesz és meg fogunk akadni. A kudarckerülő végleg abbahagyja, a sikerkereső folytatja. Az alkotásnak ebben a fázisában valami olyan képességre van szükségünk, hogy jól együtt tudunk létezni bizonytalan, megoldatlan, nem kész, nyitott helyzetekkel. S nem gyömöszöljük be a problémát valami ismert megoldásba.

A nem kreatív, próbálkozás, ha az érzékelt dolgokat beskatulyázzuk: “ez az az eset, amikor ... és betesszük a fejünkben, egy korábban megtanult olyan fiókba, ahol aztán megszűnik számunkra probléma lenni, a nem kreatív megközelítés számára az alkotási folyamatnak nincs további fázisa. 

A kreatív személyiség ezeket a kategóriákat kevésbé veszi komolyan és beenged a tudatba mindenféle olyat, aminek egyelőre nincs a korábban tanultak szerint helye.

gyak.pngGyakorlat: Válasszunk ki egy a csoport számára fontos problémát és az ötödik oldalon található problémamegoldó algoritmus segítségével kezdjük el elemezni.

Mi a probléma? A probléma kontúros megfogalmazása. Általánosíts, de ne feledkezz meg a feltárt konkrétumok tételes felsorolásáról.

Mi az oka mindennek? Gyűjtsetek javaslatokat, a lehetséges okokra, majd válasszátok ki a legfontosabbakat. 

Mi várható a közeljövőben?  Az uralkodó környezeti folyamatok, hogyan hatnak a szervezetre, a szervezet céljaira. Erről is készítsünk egy listát, amelyet legépelve osszunk ki a résztvevőknek.

Előkészítés, lappangás

gyak.pngGyakorlat: Ezután tegyük félre a problémát. Jó, ha egy következő alkalommal folytatjuk a következő kérdéssel, de most tegyük fel a kérdést: “Aludjunk rá egyet”, hagyjuk lappangani. Hogyan reagáljunk megfelelő módon mindezekre a jelenségekre? Mi az, amit tehetünk a javulás, a lehetőségek kiaknázása érdekében? Hogyan válhatnánk kezdeményezővé ebben a meglehetősen nehéz helyzetben? Válságmenedzselés, költségcsökkentés, növelés?

lappangás.jpgAz előző fázisban, ha a probléma érzékelése kreatív volt, akkor olyan ismeretekre, tényekre találhattunk, amelyek nem illeszkednek korábbi gondolati rendszereinkbe, s ezért tudatunk számára feszültséget okoznak. Nincs helyük, s ezért a probléma még mindig megoldatlan. Beengedtünk a tudatunkba olyan ismereteket, dolgokat, amelyek nem férnek bele a tudásunk eddigi rendszerébe.

 S most ott kavarognak. Ekkor a legjobb, ha hagyjuk érni a problémát. Ez egy terhes folyamat, lappangási szakasznak hívják. Az alkotó viselős. Ez a feszültség adja az alkotás, a megoldáskeresés energiáját. Az alkotó tudatosan is de még inkább tudattalanul foglalkozik a problémával. Éppen ez, miatt, hogy a tudattalan is “beszáll” a fontos problémák megoldásába, jó, ha a csoport számára, s a magunk számára is megtaláljuk az igazán fontos céljainkat, küldetésünket a világban. A számunkra lényegtelen problémákon, másoknak fontos célokon nem dolgozik a kreatív tudattalanunk.  Nem adja alább. De az igazin, a miénken igen.

Kevésbé kreatív megközelítésnél megáll a folyamat, be sem kerül a tudatba, nincs alkotó feszültség. Kreatív szakaszainkban állandóan foglalkoztat egy gondolat, probléma. Jár az agyunk, "nem ebben a világban vagyunk". E miatt terjedtek el a szórakozott professzorokról szóló történetek. Ez döntően tudattalan folyamat.

Ötletgyűjtés

ötletgyűjtés.jpgAztán mindenféle ötletkísérlet jöhet, ezeket az alkotó nem dobja el, de nem is csinálja meg azonnal. Gyűjtöget. Elhalasztja az ítéleteket. Jöhet mindenféle, első hallásra, látásra őrültségnek tetsző ötlet is.

Racionális technikai segítség: jó, ha mindig van nálunk jegyzetfüzet, és jó, ha megszokjuk, hogy leírjuk az ötleteinket.

Ez az ötletgyűjtés időszaka. Félig tudatos a probléma, midig ott motoszkál a fejünkben, de lehet, hogy mással foglalkozunk, s nem erre a problémára koncentrálunk, mint a terhes kismama, aki normálisan éli az életét, miközben benne fejlődik a magzat.

Gyakorlat: A korábban elindított csoportos gondolkodás miatt szervezzük meg, hogy ha valakinek is eszébe jut javaslat, akkor azt gyűjteni tudjuk. Lehet ez egy fali-ív, amelyre mindenki ráírhatja az ötletét, akkor, amikor eszébe jut, lehet ez egy ötletláda, vagy elég lehet csak annyi, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a csoport tagjai jegyezzék fel az ötleteiket azon nyomban, ahogy eszükbe jutottak.

Ebben a szakaszban próbálkozásokat teszünk arra, hogy az eddig ismeretlen információkat valami egységgé összerakjuk.

Nem tudjuk, hogy a világ egységes - e, de azt igen, hogy az emberi gondolkodás csak egységben tudja felfogni a világot. Mindig, amikor egy művészi vagy tudományos alkotást szépnek érzékelünk, akkor szépségként a benne lévő egység, harmónia, teljesség élményét éljük meg. Azért és akkor vagyunk “viselősek” egy problémával, mert az nem állt még össze, még nem teljes, de szükségét érezzük ennek az egységnek. Amikor valamilyen egységbe összeállt; ez az “Aha ...” Ekkor jön be az ötlet a tudatunkba.

Segíthetjük az ötletek keletkezését csoportmunkában és az egyéni munkában is segítő kérdésekkel.

Kreatív megoldást segítő kérdések

  1. Mi másra lehetne még felhasználni? Máshogy? Módosítva?
  2. Mit tudnék adaptálni? Mi az, ami hasonló? Milyen ötletet sugall ez? Nincs valami a múltbeli tapasztalataimban ami ezzel párhuzamba állítható? Mit lehetne lemásolni? Kit tudnék utánozni?
  3. Mit lehetne módosítani, funkcióban, mozgásában, színében, illatában, formájában, több lágyságot? több keménységet?
  4. Mit lehetne kiegészíteni? Mi adható hozzá? Idő? Frekvencia? Erősebb? Nagyobb? Vastagabb? Értékesebb? Többet tartalmazzon? Megkettőzni?  Megsokszorozni? Rendkívüli méretűvé tenni?
  5. Hogyan lehetne csökkenteni? Mit lehetne elhagyni? Kisebbíteni? Sűríteni? Miniatürizálni? Alacsonyabb? Rövidebb? Részekre osztani?
  6. Mivel lehetne helyettesíteni? Mi használható helyette? Más tartalommal? Más fogalmakkal? Más erőforrással? Máshol? Más megközelítésben? Más hangsúllyal?
  7. Hogyan lehetne átrendezni? Nem lehetne elemeket felcserélni? Más alakzatba rendezni? Más sorrendben?
  8. Megfordítani? A pozitívat és a negatívat?  Szerepeket?  Okot és okozatot? Sorrendet?
  9. Hogyan lehetne kombinálni? Egységeket? Célokat? Ötleteket? Eleggyé? Vegyületté? Konstrukcióvá? Műveletté? Együttessé? Csoporttá?

Heurisztikus élmény

archimedes.jpegÉs megérkezik, megjön a pillanat, amikor érezzük: “Aha...! Ez az!”, megszületik a nagy ötlet, összeáll a megoldás. Érezzük, “ez az”, s ez egy egészleges élmény, inkább az intuíciónkkal, mint az értelmünkkel értjük.

Archimedesről mondják, hogy, amikor felfedezte a róla elnevezett törvényt, az ötlet megszületése után, azon nyomban, kiugrott a kádból, s meztelenül rohant “heuréka” kiáltással az utcán, vitte a királyhoz a megoldást.

Vegyük észre a történetben, hogy Archimedes rohant a megoldással. Az ötlet, amikor megérkezik, a legtöbbször érzelmekkel, energiával érkezik, mintha a természet nemcsak az ötletet adná az alkotónak, hanem a megvalósításhoz szükséges kezdeti energiát is.

Sajnos az iskolai fegyelem leszoktatott minket arról, hogy ezt az energiát használjuk, sőt arra szoktatott rá, hogy az alkotással, kíváncsisággal kapcsolatos izgalmi állapotot sokszor megbüntetve gátoljuk. Ezért az izgalom, ami munkára lenne fogható, szorongást okozva cselekvést gátló energiává alakul. Az izgalom, amelyet alkotása kaptunk, a sok fegyelmezés hatására szorongássá vált, s a cselekvés elkerülésére motivál. Így fegyelmezett gyerekek lettünk az iskolában, s megtanultuk Archimedes törvényét, de leblokkoltuk működésmódját.

Tanuljuk meg Archimedes működésmódját: Azonnal álljunk neki a megoldásnak!

gyak.pngGyakorlat: Ezt a gyakorlatot nem lehet előre tervezni, mert nem tudjuk mikor fog érkezni az ötlet, de azért készüljünk fel rá. Ha megérkezik a következő nagy energiával teli ötletünk, azonnal tegyük meg a legfontosabb lényeges lépéseket.

Ha csoport alkot, akkor ezt csoportosan kell megszervezni, akkor ezt lehet egy önálló szakasznak tartani.

Itt is fontos a pozitív énkép. Minden embernek van heurisztikus élménye, de nem mindenki hiszi el, hogy neki lehetnek jó ötletei. A reálpozitív énképű emberek elhiszik magukról és ezért nekiállnak a következő szakasznak a kidolgozás szakaszának.

Kidolgozás

kidolgozás.jpgEzzel még nincs kész az alkotás, hanem a következő vízválasztó, hogy lesz-e valakiből alkotó vagy a csoportból alkotó csoport: ezekkel az ötletekkel mit csinál? A következő szakasz a kidolgozás szakasza. A kidolgozásnál kell elővennünk az idáig szinte döntően tudattalan folyamatból a napvilágra az ötletet úgy, hogy amit éreztünk, hogy jó megoldás, egység, hogy “kerek”, azt ésszel is megértsük, másokkal is megértessük kidolgozzuk.

 Ekkor a tudattalan, spontán folyamatok helyére ismét a racionális, szaktudások kerülnek. S innen valószínű, míg ismét meg nem akadunk a korábban bemutatott algoritmus szerint, folytatódik a csoport munkája.

A javaslatok értékelése

értékelés.jpgEzeket a módszereket lehet a szervezeti problémák összegyűjtésére is használni. Aztán ki kell választani ezek közül a válaszok közül azokat, amelyek használhatóak, amelyekkel, lehet tovább dolgozni. Itt szükségünk van szelektáló eljárásokra. A legegyszerűbb, amikor azt mondjuk, válasszátok ki a listáról a legfontosabbakat, mondjuk ötöt és ezeket fontossági sorrendben, pontozzátok 1-től 5-ig. Ezeket a pontszámokat összeadjuk.

Az biztos, hogy a csoport véleménye benne van, de azt nem tudjuk, hogy a csoport különböző tagjai milyen értékek szerint tartották fontosnak ezeket a dolgokat. Előnye, hogy nagyon gyorsan működik, s a csoport döntötte el. 

A másik módszer a többszempontú rangsoroló szavazás. Nagyon pontos és precíz, és tudatos módszer, s nagy fegyelmet igényel a csoporttól. Mondjuk, van negyven ötletünk ahhoz, hogy mit kellene csinálnia a szervezetnek. Ekkor szükség lehet arra, hogy meg tudjuk mondani, hogy mi szerint kellene eldöntenünk, hogy mi a jó? Ha nincs ilyen paramétere a munkának, akkor ezt meg kell csinálni. Összegyűjtünk 5 - 6 javaslatot erre is. Például az egyik paraméter, hogy “az a jó javaslat, amelyik az általunk mozgósítható erőkkel megcsinálható” a másik lehet, hogy “az a jó javaslat, amelyik a legtöbb eredményt hozza”, stb. Ezután minden ötletet állítsunk rangsorba a paraméterek szerint. “Melyik ötlet az, amelyik pl. az eredmény szempontjából a legfontosabb, melyik az, amelyik a másodikként a legfontosabb stb. Lesz egy rangsor, ami az eredmény szempontja szerinti rangsor. Megcsináljuk az összes szempont szerint külön-külön e rangsorokat. Ez azért is jó, mert tudatosul, hogy milyen értékrend szerint gondolkodunk. Az összes egyéni rangsort paraméterenként összesítjük és az így kijövő eredmények lesznek a jók. Az optimális javaslatok, azok, amelyek a legtöbb paraméter szerint is elég jó javaslatok.

Képek:

http://www.wartgames.com/themes/people/archimedes.html

Szólj hozzá

kommunikáció tudásmenedzsment értekezlet kreativitás csapatmunka tudástársadalom szervezetfejlesztés problémamegoldás proaktivitás facilitátor tudásszervezet meetingvezetés