2014. már 13.

Vezetői intuíció. Hogyan értjük meg egymást? 8.

írta: Domschitz Mátyás
Vezetői intuíció. Hogyan értjük meg egymást? 8.

Racionális és intuitívJung_ways of knowing.jpg

Az előző szövegben bemutattam a tudatosság két típusát. (E szöveg értéséhez jó, ha azt is elolvastad) A menedzsment-gondolkodásban a fokális - járulékos megkülönböztetést használva azt is mondhatjuk, hogy van olyan gondolkodási típus, amelyik főleg a fokális tudatosságra épül (ezt gondolja magáról), s a fókuszába állított tényekkel logikusan operál, s megkülönböztethető ettől egy olyan, ahol a jelenségeket leíró fogalmaknak „elmosódottabb” a határa, s a gondolkodás jobban épít az intuícióra, ami meg alapoz a járulékos tudatosságra. [1] Hadd mutassam meg Tolsztoj segítségével, egy Kutozovról szóló részben[2] miről van szó. A Napóleont legyőző főparancsnokról szóló leírás jó lehet vállalatvezetők számára is.

Kutuzovborodino.jpg„Andrej herceg sehogy se tudta okát adni, de Kutuzovval való találkozása után megnyugodva tért vissza ezredéhez: jól halad majd a dolog, mert jó kézre bízták. Minél jobban látta, hogy minden egyéni kezdeményezés hiányzik ebből az öregemberből, akiben szinte csupán a megszokott szenvedélyek maradtak meg, a józan ész helyett pedig (amely csoportosítja az eseményeket és következtetéseket von le) csupán az események folyásának nyugodt szemléletére irányuló  képesség, annál inkább megnyugodott afelől, hogy minden úgy lesz, ahogy lenni kell. „Nem lesz egyetlen saját ötlete sem. Nem talál ki semmit, nem kezdeményez semmit – gondolta Andrej herceg -, de meghallgat mindent, észben tart mindent, a maga helyére állít mindent, nem akadályoz meg semmit, ami hasznos, és nem enged meg semmit, ami árt. Tudja, hogy van valami, ami erősebb és jelentősebb az ő akaratánál: az események elkerülhetetlen folyása, és ő meg tudja látni ezeket az eseményeket, meg tudja érteni jelentőségüket, és a jelentőség tudatában le tud mondani az eseményekben való részvételről: egyéni akaratáról, ha ez másra irányul. És ami a fő - gondolta Andrej herceg – azért bízik benne az ember, mert Genlis regénye, meg a francia szólások ellenére is orosz: mert megremegett a hangja, amikor azt mondta: „Idáig juttattak bennünket”, mert szinte zokogott, amikor arról beszélt, hogy „rászorítja még a lóhúsevésre őket is”. Épp ez a többé-kevésbé homályosan, de mindenkiben élő érzés volt az alapja annak az egyértelmű, általános helyeslésnek, amely Kutuzov főparancsnokká választását kísérte: a nép akarta azt, ha ellentétben állt is az udvarbeliek elképzeléseivel.”

Lehet annak is szimbolikája, hogy Kutuzovot félig vaknak is bemutatta Tolsztoj, s ebből most az jusson eszünkbe, hogy a bemutatott „homályos” nem fókuszált látással megláthatunk olyat is, amit nem látunk fokálisan.

Novi_Sad_mayor_office.jpgVisszatérve a fokális tudatossághoz azt láthatjuk, hogy az egymással kommunikáló embereknek azonos lehet a fokális tudatossága, s ezt vezérlik a mondatok, szövegrészek. Életviláguk közös része miatt hasonló lehet mondataik járulékos tudatosságának egy része, (ezért értik meg egymást), míg az eltérő életút, ismeretanyag miatt eltérő lehet a járulékos tudatosságuk más része, s ezért értik meg nehezen egymást. Ezért a közös megértés kialakítása nem csak a fokális szinten szükséges, hanem a járulékos szinten is. Egymás mélyebb megértése e járulékos összefüggéseket is igényli. Ha kicsi az életvilágaink közötti átfedés, azaz kicsi a közös tudásunk, a megértéshez több körre van szükség, el kell magyarázni, hogy nekem miért jelenti azt, amit jelent, s neked meg miért jelenti amazt. S ez a kölcsönös magyarázat aztán kialakítja a közös járulékos tudatosságot is[3].

Maradva a korábbi bejegyzés kérdésnél: Keressük-e a szavakban a jelentést? Igen is meg nem is. Önmagában álló szóban ne nagyon keressük, de a szavaknak van jellemző használatuk, jellemző mondataik, s e használatok erősebben, lazábban hozzá tartoznak a szavakhoz. Amikor a szavakat használjuk, e jelentésfelhők is megjelennek a jelentések lehetőségeiként, s a ritkább használatok e jelentések peremén. A tényleges jelentés kialakításakor a szövegkörnyezet alapján kiválasztjuk valamelyiket. A jelentést e példa alapján a jellemző használatban találtuk, amely részben a szavakban részben a mondatokban van, de a mélyebb megértést a tágabb a járulékos tudatosságban rejlő - szövegkörnyezeti összefüggésekben találtuk.

Hogyan lehet a semminek ága?[4] A korábbi bejegyzésre utalva: hogyan lehet az eperfáról szóló mondatból társadalmi különbségeket mutatni? Hogyan lehet az eperfa osztályharcosan részrehajló, aki kemény kérgű az úr(i vezető) számára s lágy gyümölcsöt adó a koldus számára? Még tudjuk is, hogy ez nem így igaz. Az eperfa nem részrehajló. Mégis értjük.   

Ezt az ember nyelvi viselkedésének kommunikációs szabadsága teszi lehetővé. A célkitűzéshez a jelen mellett az éppen nem létezőt, múltat és jövőt is el kell tudni képzelni. S ez az éppen itt és most létező helyzettől való elvonatkoztatás képességét is feltételezi. A nyelv segítségével ábrázolhatunk éppen jelen nem lévő helyzeteket is. S ez kell a jövőbeli cél ábrázolásához is. Ez azért lehetséges, mert az emberi nyelv elemei szabadon kombinálhatók. A nyelvi elemek ugyan véges számúak, de az végtelenül sokféle módon kombinálhatók, s ezek jelentős része értelmes, új kombinációk kialakítását teszi lehetővé. Így lehet az eperfa leírása társadalmi feszültségek bemutatására is alkalmas.

kreatív írás.JPGA költői tehetség egyik összetevője talán ez, hogy az átlagos nyelvhasználókhoz képest sokkal messzebbre jutnak a nyelv adta lehetőségek kiterjesztésében. Több lehetőséget észrevesznek másoknál, s a versben felhasználják. S a vers olvasása, hallgatása, mondása által bővítik a szavakhoz, kifejezésekhez, mondatokhoz kapcsolódó jelentések körét is. A költők, írók, szakemberek, tudósok, bölcsek hivatásszerűen tágítják a nyelv adta kifejezési lehetőségeket. Tovább szövik a jelentések „hálóját”. A csak az emberre jellemző kommunikációs szabadság szélső értékeit tolják tovább azzal, hogy tovább fejlesztik a nyelv alkalmazását további jelentés-teli területeket alkotva. A költői, (ám a másféle) szövegalkotói tehetség ezért mindannyiunk számára tágítja nyelvünk kifejező erejét. Ezért lehet az eperfa olyan, mint egy hős paraszti dajka, „aki” kemény az úrvezetővel stb. S ezért nem érdemes elmondani egy verset hétköznapi nyelven. A szokásos nyelvhasználatban elveszne ez a határokat tovább tágító, tágas, játékos értelmezési jelentésbeli szabadság. S ezért több jelentés van a (jó) versben elmondott és sokféle értelmes jelentést hordozó nyelvhasználatban. Még ha fel is tennénk a kérdést: mi célt szolgál a vers éppen ilyensége. A költő munkásmozgalmi kötődését ismerve el is tudnánk laposan, köznapi nyelven mondani, mit akart mondani, de ezzel elveszne a nyelvi határokat tágító játékos költészet. S ez a szabad határokat tágító játék épp úgy lehet cél a költészet esetében, mint a „vers mondanivalója” című kérdésre adott válasz. S magyar nyelven ezért tudjuk, hogy „a semmi ágán ül szívem” kifejezés értelmes, mert használtuk jelentés-teli érzések kimondására. Magyar nyelven van a semminek ága. A művészi játékban a szimbolikus „reprezentációs utasítása” reprezentációs játékká válik. Játszik a művész a reprezentációs utasítások között, ezzel felerősíti a sokértelműség játékát.

WORLD-OF-WORDS-550.jpgA nyelvvel, a szimbolikussal a létezők között megjelenik egy új, konstruált valóság elem, a szimbolikus világa. Az előzőekben már érintettük azt, hogy a társadalmi valóságot leíró szavak használatában a szavak, miközben a valóság egy részletére utalnak egymásra is utalnak. Az úrhoz kötött „kizsákmányoló osztály tagja” jelentés feltételezi a nem kizsákmányoló, hanem kizsákmányolt osztály tagjait is.  A társadalmi valóság felosztható „hős paraszt”, „úr(vezető)”, „koldus” csoportokra. S e valósághoz való lehetséges viszonyként, mint az eperfa viszonyát le lehet írni: az úr(vezető) számára kemény törzset, s a koldus számára lágy gyümölcsöt adva. Megkérdezhetjük, hogy igaz-e ez a leírás. Megkérdezhetjük, hogy léteznek-e a leírásban a szavakkal megnevezett csoportok, s azt találjuk elsőre, hogy igen léteznek. El tudjuk gondolni e  csoportokat.  Azonban a szavak szótári jelentését keresve már kiderült a számunkra, hogy például ez az elválasztás nem mindegyik szótár esetében történik azonos módon. S ezért a szavakkal leírt valóság, a szavak jelentése nem teljesen azonos a különböző nyelveken. Bele van szőve a nyelvhasználat a történelembe, ám fordítva is, a történelem bele van szőve a nyelvhasználatba. A különböző nyelvekben leírt valóság leírásakor használt szavak, a nyelvtan szerkezete, a nyelvtanban rejlő világszemlélet, a mondatok szerkesztésének szabályai az idő kifejezése nem azonos a nyelveken, s ezért nem lehet azt mondani, hogy a különböző nyelvekkel leírt valóság képek teljesen azonosak. Az úr angolra fordításánál az úr kifejezésben angolul már nem találtuk az uralkodó, kizsákmányoló osztályra való utalást. S ezt most ne intézzük el azzal, hogy a mi nyelvhasználatunk osztályharcosan hamis volt, s az angol (mint ahol nem volt diktatúra) igaz. Inkább mondjuk azt az eddig kidolgozott szóhasználatot követve, hogy a mi magyar 1975-ös (szótári) nyelvhasználatunk lehetőségei jobban kiterjedtek az osztályok közötti ellentétek kifejezésére, mint az, amit az angol szótárakban találtunk. A társadalmi valóság észlelése pedig az emberek társadalmi cselekvését befolyásolja. A másként is elgondolható  társadalom képe célkitűzéseken keresztül emberi cselekedetekké válhat. S a cselekedetek részei a valóságnak. S így azt találjuk, hogy a nyelv, amelyet ábrázoló funkcióban láttunk, a leíráson keresztül társadalom alakítóvá válik. A leíró nyelv cselekvőként is mutatkozik[5].

Discrimination.jpgAhogy a nyelv szavai segítségével felbontjuk és ezzel külön észlehetővé tesszük a társadalmi valóságot ott nemcsak leírunk különbséget, hanem teszünk is különbséget. A különbségtevés is cselekvés, tett. Egy szociálpszichológiai kísérletben egy nyári tábor diákjait felosztották két csoportra (véletlenszerűen), legyen az egyik csoport „kék” a másik „piros” majd a két csoportot versenyeztették egymással. Néhány napi versenyzés után a kékek ismerték a pirosak negatív és a kékek pozitív tulajdonságát és viszont. A puszta megnevezés általi elkülönülésből és versengésből ellentét lett, ami már tettlegessé is fajult. (s a konfliktust csökkentendő békítési céllal együttműködést igénylő feladatot kaptak a diákok.) Ez a példa azt mutatja, hogy a nyelv a társadalmi valóság részeként részt vesz e valóság alkotásában, s nem lehet „kívülálló megfigyelő” szerepben. A nyelv alkot is társadalmi valóságot.

fidesz.jpgS ha már az osztályharcos példánál voltunk fejezzük is be ezzel. Körülbelül a 70-es évek közepétől - végétől erősödően, a magyarországi tudomány, különösen a társadalomtudomány és a tudomány népszerűsítésének nyelve megváltozott. Kezdték a szociológusok és a reformközgazdászok, folytatták a politológusok, s a változás során észre sem vettük, hogy a társadalmi valóságot leíró fogalmaink a pártapparátusi osztályharcos, „apparátcsik” munkásmozgalmi nyelvből „művelt polgári tudományos” nyelvvé alakultak át. Ezen átalakulás egyik következménye az lett, hogy a társadalmi valóságot leíró munkásmozgalmi nyelv és szótár helyére a polgári demokrácia szavai kerültek.   E nyelven kevésbé írhatók le az osztályok közötti feszültségek, mint például a kizsákmányolás, és differenciáltabban leírhatók a diktatúrák hátrányai s a demokráciák előnyei. Ahogyan kezdtük kicserélni a szavainkat az osztályharcos nyelvről a polgári demokrácia nyelvére (eleinte szocialista demokrácia kifejezést használva) a társadalmi valóságunkat kezdtük máshogyan látni. A nyelv megváltozásával kevesebb osztálykülönbséget láttunk, s ezért nehezebb volt a (proletár)diktatúra szükségességét konstruálni, s kezdtük rossznak, nem demokratikusnak látni a rendszerünket. A nyelvi változások aztán a társadalmi változásokat is maguk után vonzották[6]. A nyelvi változás, a más nyelv, előkészítette a „másként gondolkodást”, s e másként gondolkodók politikai erővé szerveződve át is alakították a valóságot. S ma a polgári társadalmat leíró polgári nyelvvel nehezebben beszélünk osztályokról (már nem is tudjuk, hogy vannak-e ilyenek, illetve nem tudományos, művelt dolog a társadalmat osztályokkal leírni). A nyelvi és társadalmi  változás megszilárdult, s a további lehetőségeinek kitágításához ismét új nyelv kell. Ma éppen már bajban van a közéleti polgári nyelv, mert a politikai nyelvhasználat inkább az ellenségképzésre, s nem a másikra való odafigyelésre fókuszál. Vagy például az ökológiai mozgalom számára nyelvi is a lecke. A modern, polgári fogalmakkal nem lehet jól bemutatni az ökológiai problémákat és azok társadalmi oldalát.

Felhasznált irodalom

elhavazva.jpga szöveg kis változtatással megfelel az "El vagyunk  havazva című könyvem egy részletének. ("El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) http://www.typotex.hu/konyv/domschitz_matyas_el_vagyunk_havazva

Jegyzetek

[1] Hasonlóan különböztetik meg az európai-amerikai menedzsment-gondolkodást az ázsiaitól.

háború és béke.jpg[2] Lev Tolsztoj: Háború és béke. III. Európa Könyvkiadó, 1976. 177-178 o.

[3] Ez is fontos tétel a vezetői terhelés, túlterhelés és a vezetői kommunikáció zavarainál.

koselleck.JPG[4] Rájöttem, hogy e mondathoz tartozó járulékos tudatosság egy másik József Attila versben van, s az olvasóval, nem azonos az életvilágunk, s ha már  ideírtam ezt is le kell írnom, legalább e lábjegyzetbe. „A semmi ágán ül szivem,/ kis teste hangtalan vacog,/ köréje gyűlnek szeliden/ s nézik, nézik a csillagok.” József Attila: Reménytelenül. S hogy egy mai járulékos tudatossági hálóra hivatkozzak: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/remeny.htm

 [5] Koselleck, Reinhart: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Jószöveg Műhely Kiadó, 1997. és Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003

Szólj hozzá

kommunikáció együttműködés hálózat gondolkodás egyenlőtlenség értelem facilitátor értekezletvezetés