2014. jún 14.

Elidegenedés. Milyen munka társadalmát építjük? 7.

írta: Domschitz Mátyás
Elidegenedés. Milyen munka társadalmát építjük? 7.

Elidegenedés és értelemvesztés

A "milyen munka társadalmát építjük" kérdésben arra is választ kell adni, hogy az értelemmel teli, vagy értelem nélküli, elidegenedett, idomított munka társadalmát építjük e? Ehhez tisztázzuk, mit értsünk elidegenedésen.

3d_1.bmpA korábbi szövegekben körbejártuk, hogy az ember konstruálja a tárgyakat, a szimbolikust, amely segítségével közös reprezentációs problémákat oldunk meg. (amit én láttam, azt te is el tudd képzelni)

Konstruálja világunk értékkel teli hierarchikus rendjét. Manapság ezt a harmadik dimenziót tekintik társadalmi tőkének. Ennek segítségével közös értelmi problémákat oldunk meg, s ennek segítségével priorizálási „melyik a jobb?”, melyik az értelmesebb, helyesebb típusú problémákat oldunk meg.

  • A változások leírásához mindhárom dimenzióban értelmezhetünk „több-kevesebb”, „jobb-kevésbé jó” relációt. Tudunk értelmezni több és kevesebb tárgyat, s ezek birtoklása alapján gazdagot és szegényt;
  • tudunk értelmezni több és kevesebb tudást – ezt a termelésben az „egyszerű-bonyolult” vagy „információszegény - információ dús” és a „művelt műveletlen” fogalompárokkal értjük.

Elidegenedés

elidegenedés_1.jpgAz „értelmes-értelmetlen” pár egy kicsit problematikusabb.

  • Az idegen célnak való alávetettséget már tudjuk a korábbi szövegek alapján értelmezni. Az a tevékenység, ami valamely az ábrában az „értelem” dimenzióban magasabb, cél, perspektíva érdekében történik, e magasabb értelemhez viszonyítva eszköz jellegű. Eszköz, dolog. Az emberi cselekvés is lehet ilyen. Az ábra alapján süllyedés az értelem és az értékek dimenziójában
  • Így értelmezhetünk elidegenedett és nem elidegenedett tevékenységeket. Tudunk értelmezni egy relációt a magasabb értelmi dimenzió szférája és az alacsonyabb dologi-tárgyi elidegenedett dimenzió szférája között. Van értelemmel teli és értelmetlen (elidegenedett) munka.

Az elidegenedés marxi koncepciója

marx.jpgAz elidegenedett munka koncepciója alapvető a marxista gondolkodásban. Lényege, hogy

  • a – tulajdon nélküli - bérmunkás a munkafolyamatban létrehozza a tárgyakat, amelyben a munkás eleven munkája dologgá, tárggyá válik,
  • mivel e tárgyak nem az ő tulajdonában vannak, így munkája (eredménye) el is idegenedik tőle.
  • Ezért ez a folyamat nem a munkás és családja életét, közösségét gazdagítja, henem a tőkését. Így e folyamatban a munkás a tőkés gazdagodásának az eszközévé válik.

Az elidegenedés elméletét ezért még a „tárgyiasulás” elméletének, s a „dologiasodás” elméletének is hívják. Használják még az „instrumentalizáció” kifejezést is. Mindegyik az elidegenedés valamilyen árnyalatát mutatja be. A közösségi értelemmel teli ember, aki dolgozik az övéiért, a folyamatban elidegenedik saját lényétől, s a számára idegen tőkés folyamat eszközévé válik.

A tulajdonos hatalmának kialakulása

  • E megteremtett tárgyak a tőkést gazdagítják. Így a munkás létrehoz egy olyan hatalmat, ami elidegenült tőle, s ami vele szemben álló hatalomként jelenik meg számára.
  • A munkásnak is szüksége van élete újratermelésének anyagi feltételeire, (élelmiszer, tárgyak, eszközök, gépek) de ezek a feltételek a tőkés birtokában vannak. Ezért, hogy a munkás megéljen, bérmunkát kell vállaljon, s eleven munkaerejét a tőkés gazdagodásának eszközéül kell eladnia.
  • Ezért a marxizmusban a tőke emberek közti viszonyként jelenik meg. A tulajdonnal rendelkezők és a tulajdon nélküliek viszonyaként. Amely viszonyban a tulajdon-nélkülieknek – ahhoz hogy megéljenek – vállalni kell a tulajdonosok számára végzett elidegenedett bérmunkát.
  • S a bérmunka révén a munkás is (munkaerőpiaci) áruvá válik – ez is dologiasodás.

Mutatok egy Marx idézetet:

Pyramid_of_Capitalist_System.png„A munkás annál szegényebb lesz, minél több gazdagságot termel, minél inkább növekszik termelése hatalomban és terjedelemben. A munkás annál olcsóbb áruvá lesz, minél több árut hoz létre. A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. A munka nemcsak árukat termel; önmagát és a munkást is mint árut termeli, mégpedig abban a viszonyban, amelyben egyáltalában árukat termel.
Ez a tény nem fejez ki egyebet, mint ezt: A tárgy, amelyet a munka termel, a munka terméke, mint idegen lényeg, mint a termelőtől független hatalom lép vele szembe. A munka terméke az a munka, amely egy tárgyban rögzítette, dologivá tette magát, a munka tárgyiasulása. A munka megvalósulása a munka tárgyiasulása. A munkának ez a megvalósulása a nemzetgaz­dasági állapotban mint a munkás megvalótlanulása, a tárgyiasulás mint a tárgy elvesztése és a tárgy igájában való szolgaság, az elsajátítás mint elidegenülés, mint külsővé-idegenné válás jelenik meg.
A munka megvalósulása olyannyira megvalótlanulásként jelenik meg, hogy a munkás egészen az éhhalálig valótlanul. A tárgyiasulás olyannyira a tárgy elvesztéseként jelenik meg, hogy a munkás meg van fosztva a legszükségesebb tárgyaktól, nemcsak az élethez szüksége­sektől, hanem a munkatárgyaktól is. Sőt maga a munka tárggyá válik, amelyet a munkás csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a legszabálytalanabb megszakításokkal tud hatalmába keríteni. A tárgy elsajátítása olyannyira elidegenülésként jelenik meg, hogy minél több tárgyat termel a munkás, annál kevesebbel bírhat, s annál inkább termékének, a tőkének uralma alá kerül.
Abban a meghatározásban, hogy a munkás a munkájának termékéhez mint idegen tárgyhoz viszonyul, benne rejlenek mindezek a következmények. Mert ezen előfeltevés szerint világos: Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az idegen, tárgyi világ, amelyet magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz ő maga, az ő belső világa, annál kevesebb lesz az ő sajátja. Ugyanígy van a vallásban. Minél többet helyez az ember Istenbe, annál kevesebbet tart meg önmagában. A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé. Minél nagyobb tehát ez a tevékenység, annál tárgynélkülibb a munkás. Ami a munkája terméke, az nem ő. Minél nagyobb tehát ez a termék, annál kevesebb ő maga. A munkásnak a maga termékében való külsővé-idegenné válása nemcsak azzal a jelentőséggel bír, hogy munkája tárggyá, külső exisztenciává válik, hanem, hogy rajta kívül, tőle függetlenül, idegenül exisztál és vele szemben önálló hatalommá válik, hogy az élet, amelyet a tárgynak kölcsönzött, ellenségesen és idegenül lép vele szembe.”

communist revolution red-graphic.jpgA kommunista – szocialista forradalmak ezért vették el a tőkésektől a tulajdont, hogy a munkásoknak adják. Azonban a létezett szocializmusokban nem szűnt meg az elidegenedett munka, s az állami tulajdon ugyanúgy elidegenedett viszony volt. A "szocializmusok" diktatórikus berendezkedése szintén elidegenítő tényező volt. Az emberek nem alkották saját politikai rendszerüket, s a politika tartalmát sem, hanem a politikai rendszer - az állampárt - eszközei voltak. S ez is tárgyiasulás. Ezért mondhatja a mai megújuló baloldal, hogy a létezett "szocializmusok" nem is voltak szocializmusok. (erről később még írok).

Az elidegenedésnek van egy másik oldala is, ezt a szervezetek vezetői is szenvedik. Az elidegenedett dolgozóval nehezebb dolgozni. Az elidegenedett dolgozó a munkahelyet is (életidejének legnagyobb részét) eszközként kezeli. A lényeg, hogy pénzt keressen, s a többi dologgal "hagyják békén" gondolja. S őt nehéz is bevonni bármiféle a konkrét munkáján kívüli gondolkodásba. Az is (kutatásokkal megerősített) tény, hogy az alacsonyabban iskolázott munkavállalóknál a legkisebb a szervezetekkel való azonosulás.

Baloldali álmodónak azt pedig még nehezebb volt elfogadni, hogy sok munkavállalói részvényprogramban privatizált szervezetben, - ahol a dolgozók tulajdonosok lettek, - a dolgozók nagyobb résszénél nem alakult ki a tulajdonosi tudat, a többség el is adta a részvényeit, s megmaradt "morgolódó" bérmunkásnak, s általában a képzettebb réteg, a menedzsment vásárolta meg a részvényeket. Pár év alatt kialakult újra a tulajdonosok, s  tulajdon  nélküliek viszonya.

A tudásgazdasági változások csökkentik az elidegenedést

Szerencsére nemcsak a "létező szocializmusokban" voltak szocialista próbálkozások. Az európai szociáldemokrácia, - s különösen a skandináv változat - sokat tett kapitalista körülmények között az elidegenedés csökkentéséért. S nem véletlen, hogy a skandináv minta van a legközelebb a tudásgazdasághoz.

alap és felépítmény.jpgA marxizmus kialakulásakor a jellemző munka az egyszerű fizikai munka volt, s kisebb részben a képzett szakmunkások munkája. S ilyen munka ma is sok van. Ezért, aki dolgozott már gyári szalag mellett egyszerű munkán, ráismerhet az eddigi szövegek mögött létező valóságra. De már ekkor is volt egy fontos tényező: A munkásmozgalmi harcokban a képzett szakmunkások érdekérvényesítése jobb volt, mint a képzetleneké. Már a szakmunkás is hordozott olyan felkészültséget - a szaktudását – amit nem lehetett tőle elidegeníteni. A marxizmus azonban – önmagát történelmi materializmusként azonosítva a szellemi természetű tényezőket nem, vagy alig vette számításba. Ha mégis, akkor is az anyagi folyamatok következményeként tekintett rájuk. Az anyagi termelési folyamatokat tekintette a társadalom „alapjának” s a szellemi folyamatokat, az ezen az alapon létrejövő felépítménynek. Így a tőkét is anyagi tőkeként tekintette.

Ehhez képest én három dimenziós tőkéről beszélek, (1. anyagi-tárgyi, 2. tudás, és 3. értelem) s az egyoldalú meghatározottság helyett pedig inkább szövedékként, hálózatként látom, ahol mindegyik tényező hat mindegyikre.

Vissza a szakmunkás példájához: Ő már tudásmunkás. S a tudás – ezt már megbeszéltük – a személyhez kötött – attól nem idegeníthető (könnyen) el.

Mindless_Consumerism.jpgMarad azért még elidegenedési lehetőség, például az emberi lényeget a fogyasztással is lehet helyettesíteni:

„annál inkább vagy valaki, minél többet fogyasztasz”

s ha ezt elhiszed, a fogyasztásod iránti igényeden keresztül manipulálható vagy. Ez is elidegenedés, csak manipulatívabb, jobban alkalmazkodik ahhoz, hogy műveltebbek a dolgozók, ezért az elidegenedést is rafináltabban kell megszervezni. Ne gyártsunk azért itt összeesküvés-elméletet, az árut el kell adni, s lehetőleg minél többet,  s ehhez pedig a fogyasztást fel kell turbózni.

Kreatív tudásmunkát azonban nem lehet elidegenedetten végezni. A tudásmunkához be kell vonódni a munkába. Ezért a mai szervezetekben sok olyan program van, amely segíti azt, hogy a dolgozók a magukénak érezzék a szervezet céljait (azaz csökkenjen az elidegenedés).

human relations.gifHuman relations - az emberi viszonyok tana. A kapitalizmuson belül is kezelni kell az elidegenedés problémáját. Ezt tűzte ki célul a vezetési szervezési tudományban az 1920-as években indult human relations, az emberi viszonyok tana. Kutatások és fejlesztések indultak azért, hogy a jobb munkavégzés érdekében hogyan lehet fejleszteni a munkakörülményeket, a munka humán dimenzióit. Eleinte még e törekvéseknek egy atyai-jobbító humanista motívuma van, s elsősorban a gyári, fizikai munkára irányul.

A huszadik század második felében pedig a szellemi munka tömegessé válása révén megjelenik a tudást tulajdonaként hordozó tudásmunkás. S ez átalakítja a szervezeti hatalmi viszonyokat s ennek a szereplők nincsenek is tudatában. (E blogban pedig  ez a jellemző üzenet). A tudásmunka révén új fejezet nyílt a szervezeti emberi viszonyok terén. Láthatjuk, hogy a dolgozói (tudás)tőke birtoklása csökkentette az elidegenedést, s ha ez igaz, akkor a társadalmi egyenlőtlenségek úgy csökkentek, hogy a dolgozók tulajdonrészessé váltak a (tudás)tőkében.

Az értelemhez való hozzáférésnek, s így az elidegenedésmentesebb életnek vannak feltételei. (Erről már egy korábbi szövegben írtam)

Az értelemhez-értékekhez való egyenlőtlen hozzáférés

  • Az értelem emberi-természeti oldalát érzékeljük. Azt lehet mondani, hogy a magasabb értelemnek élménytelien átélhetőnek kell lenni. Jelen kell lenni a „jó” ünnepein. S ekkor át lehet élni e jóval való közösséget – s ekkor megszűnik az elidegenedés. Az élmények egyenlőtlensége, egyenlőtlen hozzáférést jelent az értékekhez, s így az életben való eligazodáshoz és életminőséghez.
  • élmény.jpgÉrzelmeink kiképzettsége is szükséges az értelem és az értékek átéléséhez. Érzelmeink gazdagsága, átélésük magabiztossága szükséges a jó és a rossz intenzív átéléséhez, megismeréséhez. Érzelmeink egyenlőtlen fejlettsége egyenlőtlenséget okoz az értékek átélésében, s életvezetésünk minőségében.
  • Az értelmi-értékelő dimenzióhoz való hozzáférés az átélés mellett fogalmi-gondolati magasságokat is igényel. Pontosabb az átérzett és átgondolt értelem olyan konstrukciója, amelyben az érzelem segíti a gondolatot, s a gondolat segíti az érzelmek differenciált észlelését. Fogalmi műveltségünk egyenlőtlensége egyenlőtlenséget okoz az értelem és értékek elképzelhetőségében.
  • Mindez szocializáció révén sajátítható el. Ahány kultúra és ahány szubkultúra annyiféle értelem van. Segít az olvasás, a művészet, a kultúra, sőt: kultúrák(!) történeteinek, elsajátítása. Az értelmi-értékelő dimenzióhoz való hozzáféréshez valahol – a kultúránkban otthon kell lennünk. Idegen kultúrában, amely elnyomja a miénket, a számunkra értelmeset – elidegenedetten létezünk. A más – idegen kultúrának való alávetettség, egyenlőtlenséget teremt az értelem és értékek átélésében és az életvezetés minőségében. Valakinek értelemmel teli a csador viselése Európai iskolában. Akkor is, ha valakiknek nehezíti az értékek olyan iskolai megélését, amelyben az iskolának vallásilag semlegesnek lenni. Vannak azonos neműek, akik közös életüket érték teli házassági kötelékben szeretnék élni, úgy, mint más párok, s vannak országok, ahol ezt megtehetik, s van ahol nem.
  • Az értelem, s értékrendszer is kollektív alkotás, s ha vannak olyan csoportok, akik mások számára értelmet tudnak megfogalmazni, s vannak olyanok, akik mások értelmei szerint kénytelenek élni az egyenlőtlenségeket teremt. Elidegenedett az, aki más csoportok értékrendje szerint kénytelen élni.

Így hogy már jobban látjuk, hogy sokféle munka és a munkának sokféle társadalma van, az eredeti kérdésünket, hogy "Milyen munka társadalmát építjük?" úgy tudjuk tovább pontosítani, hogy rákérdezünk:

elidegenedett, vagy értelmes elidegenedés nélküli;

tudásban szegény, vagy tudás-intenzív;

anyagiakban szegény (mértékletes), vagy anyagiakban bőséges

munka társadalmát építjük.

Sorozatok a "Hetedik világon, vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

Folytatás: A termelő tudások kombinációja.

gazd fil kéziratok.jpegForrás:

  • Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. http://mek.oszk.hu/04500/04532/
  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Vezet%C3%A9selm%C3%A9let#Az_.E2.80.9Eemberi_viszonyok.E2.80.9D_ir.C3.A1nyzat

 Képek:

  • http://en.wikipedia.org/wiki/Proletariat
  • http://marxists.architexturez.net/history/erol/ncm-2/index.htm
  • http://swchrs.ou.edu/
  • http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/bev_tudomanyfilozofiaba/ch04.html
  • http://blog.nus.edu.sg/sc2214e4derekdonald/2014/03/04/media-journal-entry-2-key-theoretical-media-concepts/
  • http://glennas.wordpress.com/2010/08/07/designing-for-meaningful-experience-nathan-shedroff/
Szólj hozzá

munka társadalom demokrácia egyenlőtlenség hatalom tőke értelem értékek elidegenedés emberi erőforrás Marx egyenlő hozzáférés Tudástőke