2017. sze 13.

Saját, szívből szóló hangunk

írta: Domschitz Mátyás
Saját, szívből szóló hangunk

(Sziddhárta)  "önmagát akarta most megélni. ... Ezt az Ént azonban sohasem találta meg igazából, mert gondolatainak hálójával akarta megfogni. ... Nem bizony, ez a gondolati világ még nagyon is földi, és nem vezet célhoz, ha az ember meggyilkolja véletlenszerű, érzéki énjét, viszont az éppoly véletlenszerű gondolati és tudós énjét egyre csak hizlalja. Mindkettő, a gondolatok világa is, és az érzékeké is, egyaránt kedves dolog, mindkettő mögött ott rejtőzik a végső értelem, mindegyikre hallgatni kell, mindegyikkel kell tudni játszani, egyiket sem kell se megvetni, se túlértékelni, mindegyikre addig kell hallgatni, míg meg nem hallja az ember a Legbelső Létező hangjait. Semmire se akart úgy törekedni, mint arra, hogy e hang parancsának engedelmeskedjék, sehol sem akart időzni, mint ott, ahová a hang hívta. 

buddha_bo-fa.jpg

Miért is ült le egykor Gótama, az órák órájában, a bó-fa alá, ahol a megvilágosodás érte? Meghallotta a hangot, a saját szívéből szóló hangot, amely arra szólította, hogy ez alatt a fa alatt megpihenjen, ő pedig semmit sem tartott előbbre valónak, mint hogy a hangnak engedelmeskedjék. Sem önmegtagadást, sem isteneknek való áldozást, sem rituális mosakodást, sem imádságot, sem evést, sem ivást, sem alvást, sem álmot, egyszerűen hallgatott a szíve hangjára. Így engedelmeskedni, nem külső parancsra, hanem a saját lelkének hangjára hallgatni, ily módon készen lenni, ez a jó, ez a szükséges dolog, semmi más nem szükséges - így gondolta."

(Hermann Hesse: Sziddhárta. Európa diákkönyvtár, Budapest, 2011. 48 -49 o)

Kép: http://www.pbs.org/show/the-buddha/

Szólj hozzá

énkép fejlődés életvezetés bölcselet life coaching önmegvalósítás elidegenedés balanced life