2019. aug 07.

A tudomány célja, avagy Phaidrosz "Értelem Egyháza"

írta: Domschitz Mátyás
A tudomány célja, avagy Phaidrosz "Értelem Egyháza"

pirsig_borito.jpg(Phaidrosz)

„Azon éjjel megírta másnapi előadását, a maga védelmében, ebben fejtette ki elgondolását az Értelem Egyházáról. Néhány szavas jegyzeteitől eltérően ezúttal hosszasan és gondosan fogalmazott.

Bevezetőben egy újságcikkre hivatkozott, amely hírül adta, hogy egy vidéki templom bejárata fölött sörmérést hirdet a neonfény. A templomot eladták, és kocsmáros vette meg. Hallgatóságának vihogása jelezte, hogy az utalásban célzást látnak: a főiskola is hírhedté vált részeg mulatságairól, s a valamikori templommal kínált némi párhuzamot. Tovább ismertette az újságcikket, és elmondta, hogy a helyi lakosság panaszt tett az egyháznál. A templom katolikus volt azelőtt, s az a pap, akit az egyház a panasz kivizsgálására rendelt, ingerülten rángatta a vállát. Ő csak azt látta, milyen hajmeresztően tudatlanok az emberek a templom mivoltát illetően. Vajon teheti-e csupán a tégla, deszka meg üveg? Vagy a fedélszékétől templom-e? Kegyes nyilatkozat ebben az ügyben, mondta a pap, éppen azt az anyagelvűséget palástolná, amely ellen egyháza küzd. A kérdéses épületet ugyanis templomi szentségétől megfosztották, szörnyülködésnek tehát helye nincs. A sörmérés neoncégére kocsma fölött lóg, nem templom fölött, és akik a különbséget nem értik, magukra vessenek.

Phaidrosz kijelentette, hogy hasonló zűrzavar uralkodik a fejekben az egyetem mivoltát tekintve is, ezért nem értik mit jelent minősítésének elvesztése. Az igaz egyetem nem ingatlan. Nem olyan épületcsoport, amelyet rendőrség körülzárhat. Ha egy oktatási intézmény erkölcsi hitelét veszti, nem jön senki a rolóhúzóval. Nem következik belőle sem bírság, sem börtönbüntetés. A tanítás zavartalan. A diákok éppúgy végeznek benne, mintha az intézmény minősítése kiváló volna. A minősítés, magyarázta Phaidrosz, az intézmény erkölcsi hitelének taksálása. Az erkölcsi hitel hiányát megállapítani annyi, mint a templom épületét megfosztani a szentségétől, vagyis az igaz egyetem, amelynek dolgába a kormányzatnak beleszólása nem lehet, mert nem tégla, deszka és üveg, kinyilvánítja, hogy ez a hely nem szentelt többé. Az igaz egyetem akkor eltakarodik onnan, és egyéb nem marad belőle, mint köve, meg a könyvei, a porhüvelye.

Furcsállhatta elképzelését nem egy diákja, azért úgy gondolom, Phaidrosz sokáig vártpéldázata után, vajon megfogan-e a lecke – vagy csupán azt a kérdést várta: Mi hát az igaz egyetem?

Válaszul ez olvasható a jegyzeteiben:

Az igaz egyetemnek körülhatárolható telephelye nincsen. Se birtoka, se javadalma, se bevétele. Az igaz egyetem szellemi szint. Az évszázadok során öröklött értelmes gondolkodása nem is fűzi helyhez mindenképpen. Szellemi szintjét testületek javították hosszú történelme során - tagjainak professzor ugyan a neve, de még ez a cím sem teszi az igaz egyetemet, amely nem egyéb, mint e szellemi testület folytonos megújhodása.

Mellette létezik egy jogi testület is – sajnálatos módon a neve hasonló, bár a mivolta más. Ezt a közhaszonra alapított testületet az állam részének kell tekintenünk, mivelhogy birtoka van, fizetéseket folyósít, bevételekhez jut, és a kormányzati nyomásnak alkalmanként engednie kell.

Ez a jogi testület azonban magában nem taníthat, nem teremthet új tudást, és új elképzeléseknek sem lehet próbaköve. Burka csupán az egyetemnek, akár a templomnak az épülete, teljes környezetével, amely talán alkalmasnak látszott az igaz egyház befogadására.

Olyan emberek körében a zavar örökös, akik a két egyház különbségét nem értik, és azt hiszik, az egyház épületének birtoka egyházkormányzás is egyben. A professzorokat alkalmazottaiknak tekintik, és elvárják tőlük, akár az egyéb vállalkozások, hogy eszüket félretegyék, ha parancsszót hallanak.

Holott csupán az egyetemmel rendelkeznek így, nem az igaz egyetemmel.

Emlékszem, amikor ezt az írást először olvastam, a szemembe ötlött, hogy az elemzőkedvet mennyire kordában tartja. Nem osztotta az egyetemi tudományt tartományokra, illetve az egyetemet tanszékekre, de még a tanár-diák, tanszék és tanulmányi osztály egyrészt-másrésztjeibe sem ereszkedett. Mi szüksége is lett volna a hirdetőtáblák hivatalos lapályaira? Helyesebb volt az egyház és a környezet elhatárolása, mert ezzel kiemelte a sarkából az agyonhallgatott intézményt, és a lelkét tette láthatóvá. A szétválasztás biztonságából foglalkozhatott ezután az egyetemi élettel.

uj_zen_borito.gifA magyarázat után visszatért a templom példájához.  A polgárok, akik templomot építenek, vagy az építés költségeit állják, alighanem úgy gondolkodnak, hogy község javán munkálkodnak. A szép prédikáció a híveket dolgos hétre készíti. A vasárnapi iskola ildomosságra neveli a gyerekeket. A prédikáló és a vasárnapi iskolát igazgató lelkész törekszik is a közjóra, tudja azonban, hogy legelső célja nem a közösség szolgálata. Isten szolgálata neki előbbre való. A két cél általában megfér egymással, mindaddig, míg az egyik templomgazda fel nem kapja a vizet a lelkész prédikációjának hallatán, és fenyegetőzni nem kezd, hogy hozzájárulásán kurtítani fog. Megtörténhet.

Ilyenkor pedig az igaz lelkésznek úgy kell cselekednie, mintha a fenyegetést meg sem hallotta volna. Neki mindenek felett való céljához kell igazodnia.

Az Értelem Egyházának mindenek felett való célja, kerekítette ki Phaidrosz, az igazság keresésének Szókratész által kitűzött célja változó formákon át, az elemző ész haladási rendje szerint. E célnak minden egyebet alája rendel, holott általában egybevág az intézményes környezetnek azzal a polgári céljával, hogy a község művelődjék. Olykor azonban összeütközés támadhat, mint éppen Szókratész dolgában. Vagyis, ha az egyetemi intézmény pénzelői vagy a kormányzat tagjai megbotránkoznak a professzorok kijelentésein, és fenyegetésekhez folyamodnak, hogy költségvetését megnyirbálják, ha képviselői nem úgy beszélnek, hogy őnekik is tessék. Megtörténhet.

S az Értelem Egyházának igaz szolgái Ilyenkor úgy tesznek, mintha sohasem a közég szolgálata lett volna a dolguk, hanem az igazság keresése az értelem útján.”

(Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete. Európa Könyvkiadó. Budapest. 1989. Az idézet a Bartos Tibor fordításából való. Megjelent egy újabb fordításban Csák Jánostól szintén az Európa Könyvkiadónál 2018-ban)

Alapmű. Link.

Szólj hozzá