2019. dec 08.

Tetszik-e nekem a „Nélküled”? Nem annyira. Fáj-e Trianon? Persze

írta: Domschitz Mátyás
Tetszik-e nekem a „Nélküled”? Nem annyira. Fáj-e Trianon? Persze

A minap rám telepedett a „Nélküled” című szám körüli balhé rossz hangulata.  Egy jobboldali szent dal lett belőle és az „egy vérből valók vagyunk” üzenete olyan, mintha a szeretet, a testvériség hangja lenne. Szeretet a mieink irányába – itt a Trianoni határon túlra szakadt magyarok iránt. Ezt a részét én is tudom szeretni. Torokszorító. Azt is hogy a Felvidéken is felkapták, mint a Székely himnusz felvidéki párját. Azt nem tudom, hogy mennyire terjed túl a foci drukkerek csoportján. De tényleg: egy vérből vagyunk. Persze ez egy jó, egészséges, keverék vér, ezért sok vérből vagyunk. De a közös nyelv, a kultúra, a közös sors összeköt.

trianon_emlek.jpg

A rossz érzésem oka, hogy gyakori az az élményem, hogy az „egy vérből valók vagyunk” szeretközössége gyűlöli a vele egy vérből való máshogy gondolkodókat. Ha a választási eredményeket nézzük, akkor legalább az ország harmadát.

Nagyritkán engedek egy egy konzervatív barátomnak és elmegyek vele olyan rendezvényre, előadásra, ahova a magamfajta ritkán jár, ahol többségben vannak a jobboldaliak. Vagy beleolvasok valamilyen jó konzervatív posztba. Az előadás, a szöveg érdekes, az üzeneten érdemes elgondolkodni, vagy még egyet is érthetünk, de szinte mindig elindul a cigányozás, zsidózás, komcsizás, újabban a sorosozás, és a Joker a "hazaáruló". És az „egyvérből való”  szeretet üzenete mögül kitüremkedik a „másféle” magyarok gyűlölete. Én nem tudok velük cigányozni, zsidózni, komcsizni, sorosozni. Nem tudok velük gyűlölni magyarokat. És így nem leszek nekik jó magyar. Aztán az élmény megterheli a barátságokat is. 

Én elhiszem a jobboldali barátaimról, hogy hazafiak, akkor is, amikor arról  vitatkozunk, hogy mi a jó a hazának. De azt kell elviselni, hogy az „övéik” gyűlöletének céltáblái vagyunk. 

A „Nélküled” lehet, hogy közösséget teremt bennünk a határon túli magyarokkal, de a rá adott reakció közösséget hasít idehaza. A külhoniak szeretete ürügyén gyűlöletet kelt itthon. Ármány lett körülötte. Ármánynak zseniális.

Félek is. A hasítás hideg polgárháborút mutat. Magyarok gyűlölnek magyarokat. A gyűlöletet szítják. A gyűlöletnek és a félelemnek szavazótábort összetartó ereje van.

Egyébként nekem a dal nem tetszik annyira. Nekem túl bús. Búsmagyar. Nem szeretem a búsmagyart. De legyen ez ízlés dolga. A Himnuszunk is ilyen, a Szózat is ilyen. De az már lehetne nemzeti identitásvita tárgya, hogy a bús magyar legyen-e a nemzeti identitásunk centrumában. Én nem szeretném. 

És fáj e Trianon? Persze. És azt is tudom, hogy nem fájhat nekem annyira, mint annak, aki ettől nemzeti kisebbségben éli az életét. Reménykedek, hogy az Európai Únió polgáraként ez enyhül. 

A búsmagyarnál jobban szeretnék egy dinamikus, jövő fele nyitott, a jövőn szorgalmasan munkálkodó polgárokat, kultúrát, közbeszédet. Dolgozni egy jobb jövőn. Aminek nem a gyűlölet a kovásza. Lehetne ez egy köz-társaság.

Néhány írás

https://alfahir.hu/2019/11/17/nelkuled_meccs_puskas_arena_ripost_index_wtf

https://mandiner.hu/cikk/20191127_akkor_most_ki_a_hazaarulo

Kép

Szólj hozzá

politika közügyek emberi jogok