2022. már 03.

A nyelvhasználat következményei - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 8. rész

írta: Domsa
A nyelvhasználat következményei - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 8. rész

  A nyelvhasználat miatt:

  • egyre differenciáltabban és részlet-gazdagabban észleljük a valóságot, és egyre pontosabban manipuláljuk. Részletesebb, pontosabb a dolgok és a cselekvések megnevezése/észlelése/konstruálása. Fejlődik a technológia. Kialakul a kultúrának egy nyelvi-szimbolikus[2] összetevője. (Horányi 2007)
  • Kérdés, Mark, Válasz, Megoldás, Jel, Kéz, SegítségA szimbolikus nyelvhasználat révén egyre könnyebben osztjuk meg egymással a tapasztatainkat. Egyre komplexebb valóságmodellt tudunk alkotni. A szimbolikusan kialakított belső kép pedig lehetővé teszi a jelen nem lévő elképzelt állapotokat elérő cselekvéseket. Ez visszahat a technikai fejlődésre. Elkészítjük, azt, ami még csak a fejünkben[3] Nyelvi - szimbolikus és technika immár kulturális koevolúcióban fejlődik. A különböző tapasztalatok nemcsak kicserélődnek, hanem el is térnek egymástól, ezért felerősödik a munkamegosztás. És egy-egy szakmai terület tudása is egyre jobban meghaladhatja egy ember tudását. Ez napjainkban különösen felgyorsult.
  • File:Icon-religion.svg - Wikimedia CommonsA gazdagodó szimbolikus segítségével a motivációs rendszer is egyre komplexebbé válik. és differenciálódik. Kialakulnak az intézményei is, mint az erkölcs, a jog, a hatalom intézményei, a vallások. (Pete-Szilcz 2007) Ezek is egymásba szövődnek és beleszövődnek a gazdasági, technikai, tapasztalati, szimbolikus rendszerekbe. Egyre több és komplexebb a leírás arról, hogy mi a jó, amit követni kell, és mi a jó követésének helyes útja.
  • Fejlődik a cselekvéskoordináció. Mindegyikünk számára a többiek felkészültség hordozók, és a felkészültség több, mint, amit az egyes személyek hordozni tudnak. A munkamegosztáshoz szükséges, hogy a résztvevők egymástól funkcionálisan különböző állapotokat felvehessenek, úgy, hogy bizonyos felkészültségek az egyiknél vannak, mások a másiknál, miközben a csoport „egész” felkészültségét a csoport hordozza, de nem úgy, hogy minden tagja ugyanúgy részesedik belőle. „Én hajtom a vadat, és te lövöd le”. A szervezetek tudása éppen ilyen.
  • Scissors vector drawing | Free SVGA tudás részben az egyes emberek elméjében, testében van, részben ezen kívül. A „külső” is kétféle. Van a tárgyakban és a többiekben, ami az egyes személy számára szintén külsőnek számít. E világ lényeit Dennett gregoryi teremtményeknek nevezi. Azt írja, hogy Richard Gregory „arra hívja fel a figyelmet, hogy az olló, mint egy jól kialakított műtárgy, nem csupán intelligencia eredménye, de az intelligencia (a külső potenciális intelligencia) forrása is, mégpedig egy nagyon egyenes vonalú és intuitív értelemben: Ha ollót adunk valakinek, akkor ezzel növeljük potenciálját, hogy gyorsabban és biztonságosabban megtalálja az „Ügyes Lépéseket” (Dennett 1996, 104 o.) 
  • A nyelv kialakulását gyakran hirtelen éles váltásnak írják le a kutatók. Annyiban igaz ez, hogy evolúciós léptékben radikális a változás, de nincs olyan komplex evolúciós változás, ami ne szövődne bele a meglévő állapotokba. Az előzőekben bemutattam néhány olyan változást, amely fokozatosan megalapozhatta a mai nyelv kialakulását, az elmúlt kétszázezer és ötvenezer év közötti időszakban. A mai verbális nyelv szervesen ráépül a korábban kialakult képességekre. Úgy is mondhatom, hogy beleszövődik A „ráépül” hasonlatból olyan képünk lenne, mint ahogy az emeletek épülnek egymásra, és a korábban épült rétegek függetlenek lennének a későbbiektől, azonban a kommunikáció különböző módjai ma már kölcsönösen áthatják egymást, és rendszert alkotnak. Van olyan kutatás, ami azt mutatja, hogy ha valaki időlegesen elveszíti a verbális képességét, akkor a mimetikus kommunikációval szinte teljes értékű kommunikációt tud folytatni és eligazodik a társadalmi helyzeteiben. (Donald 2011) De ez a kivétel, a kommunikációs „rétegek” rendszerré összeszövődve működnek.

  Van itt már egy fontos lehetőség. Ha magunkban modellezhetjük a másik ember belső állapotait, ami vezérli a cselekvését, akkor ezzel a vezérléssel mímelhetjük – utánozhatjuk őt. Ennek komoly következményei vannak. Az epizodikus-szituatív emlékezetről azt állítottuk, hogy csak akkor működik, ha hasonló szituációt tapasztal. Itt a mimetikus cselekvések maguk is szituációk és abból is tanulunk a szituatív emlékezettel. A valódit és az eljátszott szituációt is elraktározzuk. A mimezis tanulási és tanítási lehetőségeket hoz létre. Sokféle szituáció mimetikus eljátszása válik lehetővé. És a mímelés, a belső vezérlése miatt, akaratlagosan is előállítható, ami nem így van az epizodikus emlékezetnél. Ha kialakul egy ilyen lehetőség, akkor szándékos tanulást és tanítást tesz lehetővé. A tapasztalatok akaratlagosan átadhatók. Kialakul egy mimezis alapú kultúra. (Donald 2001) Ma is használjuk, ha idegenekkel kommunikálunk. „Kézzel, lábbal”, gesztusokkal kommunikálunk és valahogyan, néha nagyon lassan[4], de előbbre jutunk egymás megértésében. És ha a társas és az emberi társadalmi állapotokat el akarjuk választani, akkor itt érdemes. A szabadon alkotott jeleknél és használatuknál van a határ.Fájl: Makak neonatal imitation.png

Finger pointing to a star | Free SVGEgy kis kötekedés miért kell ezeket tudni?

Megnevezünk a világból valamit, például, megmutatjuk a gyereknek, hogy ez egy mérges gomba. A gyerek a nyelvhasználat és a mutatás miatt nem csak beszélni tanul, hanem észlelni is. Amit megneveztek, azt megtanulta észlelni a sok környezeti inger között. Aztán megnevezi, hogy az ehető gomba, ez kucsmagomba. Ez kő, ez vasérc.

 Ahogyan egyre differenciáltabban tudunk beszélni valamiről, annál differenciáltabban tudunk részleteket észrevenni a valóságból. Ez azóta fejlődik, mióta van beszéd. Tapasztalunk valamit, kialakulnak hozzá a szakszavak és a szakszavakat értő szakemberek. Aki a szakszót ismeri, az a hozzá tartozó valóságot is be tudja azonosítani.

  Érdemes csinálni, hozzányúlni, kézbe venni, kipróbálni, közben beszélni és gondolkodni róla, mert akkor a beszéd összekapcsolódik azzal, amit csinálunk. Ez egy összefüggő rendszer. Nem elég csak beszélni vagy csak csinálni, mindegyiket együtt kell használni.

 Folytatás következik.

Képek:

[2] Ezért használhatjuk a szimbolikus kifejezést a társadalmi valóság egy kiterjesztett részére – Horányi szimbolikus fakultásnak nevezi.

[3] Egyszer egy cégvezető azt mondta a kommunikációra, hogy az „csak kotta” a valóságos cselekvésekhez képest. Az embereket ez a kotta különbözteti meg az állatoktól.

[4] Ezt a lassúságot képzeljük el a még nem beszélő őseinknél, akiket még a differenciált nyelven alapuló gondolkodás se segít. Ezért is fejlődik eleinte lassan a kultúra, ami a kőeszközök nagyon lassú változásán is látszik.

Szólj hozzá