A munka milyen társadalma alakul ki napjainkban? 1. rész

Bonyolódik a szervezetek munkája. Ezért egyre több tudással kell dolgozni a vezetőknek és ettől szinte minden megváltozik. Nem kell ahhoz tudás intenzív szervezetben dolgozni, hogy a változást érzékeljük, hiszen a vezetés maga is tudás intenzív alrendszere a szervezetnek. Egy sorozatban össze fogjuk hasonlítani a régi vezetés helyzetét a maival. 1911-ben jelent meg Taylor: a „Tudományos vezetés alapjai”[1] című könyve. Aki tanult vezetés elméletet, az ismeri Taylor, és Ford nevét. Nagyot változott a világ azóta.

Kezdésként képzeljünk el, hogy 100 évvel ezelőtt egy forgácsoló munkát végző cég vagyunk. Az olvasó legyen a forgácsoló, én a tulajdonos, enyém az eszterga, és ez az alapvető szervezeti vagyon. És ez anyagi jellegű, a tulajdonosa én vagyok. Marxista formulával: az olvasó életének anyagi feltételrendszeréhez hozzá tartozik az eszterga. Ez az én tulajdonomban van, ezért, hogy az olvasó megéljen, kapcsolódnia kell az esztergához. De mivel ez az én tulajdonomban van, az olvasó függ tőlem. És ez a köztünk lévő viszonyokat alapjaiban meghatározza. Sőt ez életelehetőségeink különbözőségét is elrendezi. Én birtoklom az olvasó életlehetőségeinek egy fontos részét. És ez, amit én birtoklok, anyagi jellegű.

A másik összehasonlítandó, hogy egy 100 évvel ezelőtti szervezetben én nagyjából mindent tudok, ami kell a céghez. Nem olyan bonyolult a szervezetem világa, így átlátom, s az alkalmazottból a keze ügyességére van csak szükségem. Nincs annyi kezem, hogy vezérelni tudjam az esztergákat, és még automaták sincsenek. Tudom és megmondom, hogy mit kell csinálni betanított munkásként, s ha a munkás jól dolgozik, akkor működik a forgácsoló cég. Az egyszerű munkát kell szaporítani és erre vannak a munkások.

Az fontos a korabeli munkában, hogy az olvasó (aki esztergályos) ne beszélgessen munka közben, inkább a keze járjon.

Jó, ha a dolgozók versenyeznek egymással, ha az egyik jobban akar dolgozni, mint a másik, mert hátha akkor anyagilag is jobban jár. Versenyeztető motivációs rendszereket is ki fogok találni. Mert azzal én jól járok.

Nálam van a hatalom, az anyagi javak birtoklása miatt, s a vagyon szinte teljesen anyagiakból áll. És hatalommal el is rendezem a dolgokat, én tudom, mit kell csinálni, a dolgozók függnek tőlem és hatalmi eszközökkel el tudom rendezni a 100 évvel ezelőtti céget.

A rendszer, amit végig kell gondolni, technikai. Forgácsolást, anyagáramlási folyamatok, az energia, technológia. A dolgozók tudásához elég, ha el tudják olvasni a műveleti utasítást. Ezért volt szükségem nekem, meg a tulajdonos társaimnak, hogy kialakuljanak az általános iskolák és az általános írástudás. A rendszer technikai. A dolgokon gondolkodom, hogy hogyan kell a fém alakítását, a szerszámokat, a raktározás folyamatait elrendezni. Amit csinálunk, az mérhető. Mérhető kilóra, kilowattra, centire, milliméterre, mikrométerre, és pénzzel. Főleg kézügyességre és intelligenciára van szükség, de ez utóbbi elég, ha nálam van. Ez persze így egy karikatúrája egy 100 évvel ezelőtti állapotnak, mert ez ott sem volt teljesen így. De lényegében a vezetéselmélet első klasszikusai valami ilyen rendszerben gondolkodtak[2]. (Aztán pár évtized múlva jött az emberi viszonyok irányzat is, ami elkezdte ezt kritizálni, mert nagyon sok vezetési modell még mindig ebben gondolkodott.)

Ez volt a klasszikus gyár modellje. Ehhez képest szinte minden megváltozott. A következő részekben ezt nézzük meg.

[1] Taylor, Frederick Winslow: The Principles of Scientific Management. New York: W.W. Norton. (1967) (magyarul megjelent: Üzemvezetés. A tudományos vezetés alapjai. KJK Kiadó, Budapest, (1983)

[2] Aztán pár évtized múlva jött az emberi viszonyok irányzat is, ami elkezdte ezt kritizálni, mert nagyon sok vezetési modell még mindig ebben gondolkodott.

Kép:

• http://www.upcindex.com/9780486299884
• http://www.alarabiya.net/articles/2010/10/31/124316.html
• ttps://ecocrowd.wordpress.com/2010/11/09/the-organizational-structure-follows-the-strategy/
• http://www.designermechanics.com/mechanical.html