2014. jan 26.

Hogyan értjük meg egymást? 1.

írta: Dr Domschitz Mátyás
Hogyan értjük meg egymást? 1.

Hogyan "értik" meg a lények a világukat?

shannon_weaver_komm_modell.pngA vezetői munka leginkább gondolkodás és kommunikáció. A kommunikációról mégis egy olyan modell szerint gondolkodnak a vezetők, ami alig felel meg annak, ami ilyenkor történik. Az ábrán látható uralkodó modellből kimarad egy csomó tétel, ami nélkül nincs kommunikáció. Egy sorozatban járjunk utána mi történik, amikor kommunikálunk! Kommunikációs alapozó indul.

Megértési modellekRain.jpg

Mi történik, amikor azt mondom „esik az eső”?

Magától értetődő jelenségre kérdezünk rá. A mindennapi kommunikációban természetes módon megértjük egymást, de nehezen tudnánk  megmagyarázni, hogy mi is történik ekkor. Ám, ha jobban megértjük, tudatosabban szervezhetjük közös kommunikációs helyzeteinket, például az értekezleteket.

„Esik az eső” – mondom Andrea nevű lányomnak. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy tudomására hozom, hogy esik. Ám, hogy Ő ebből mit ért, ezt, vagy még mást is, az függ a konkrét szituációtól. Pontosítani kell a példát.

„Esik az eső” – mondom iskolába induló lányomnak, és a kezébe adom az esőkabátját. Vagy a fejére húzom a kabátja kapucniját. Ha megért engem, azt a szándékomat is érti, hogy azt akarom, hogy ne ázzon el, ezért adom a kezébe a kabátot, s e cselekvésem indokául mondom, hogy esik. Ha a helyzetről még azt is tudjuk, hogy a lányom kiskamasz, s a kabát adását, hát még azt hogy a fejére húzom a kapucnit, az önállóságát sértő apai agressziónak veheti, akkor a mondatom mentegetőzést is jelenthet, az eső közlése mellett.

„Esik az eső” – mondom a nappaliban TV-t néző lányomnak. „És … ?” – kérdi kiskamaszos éllel. S Én meg azt vélem megérteni, hogy arra figyelmeztet, hogy nem érti mi dolga van ezzel.  Kíváncsi a kommunikációs szándékomra. Vagy figyelmeztet, hogy nem közöltem, hogy miért mondom.

Látszik, hogy nem csak arról van szó, hogy hogyan értünk meg egy a valóságról szóló állítást, hanem többről. Még azt is meg kell érteni, hogy hogyan értjük meg az „odakint lévő” valóságot magát, azt hogy „esik az eső”. Anélkül hogy én tudnám, hogy esik, nem mondhatom értelmesen hogy „esik”. Másodszor, meg kell érteni, hogy hogyan értjük meg a valóságról szóló mondatot. Látszólag a harmadik megértendő lenne, hogy hogyan értjük meg a másik szándékát, ám már a mondat megértése is feltételezi, hogy meg kell értenem a másik szándékát, ahogy az előző példában bemutattam.

Amikor a lányom megérti az „Esik az eső” mondatomat

  • megérti, hogy odakint esik (valóság megismerés),
  • Ezt a mondatom által érti meg, s közben azt  is meg kell értenie, hogy neki szóló közlési szándékkal bocsájtottam ki a hangsort, azaz azt akarom, hogy tudja, hogy esik. Reprezentálja az „esik” külső valósága mellett, azt is, hogy én azt akarom, hogy tudja, s ezzel a szándékkal mondom, amit mondok. Reprezentálja az én belső valóságomat, s ebben a szándékomat.
  • És reprezentálta, hogy más célom, is volt, hogy azt akarom, hogy ne ázzon el.

 Persze a lányom nem lát belém, nem látja a szándékomat, én se látok bele a lelkébe, de mégis vannak a viselkedését kiszámítandó hipotéziseim arról, hogy mi lehet benne. Képesek vagyunk valamilyen közös megértést kialakítani, s nagyjából helyesen értjük meg egymás szándékát. A példában fantáziáltam a lányom lelkéről. E fantáziáink lehetnek igazak, vagy hamisak, s ha hamisak, módunkban áll kommunikációval pontosítani őket.

Hogyan "értik" meg a lények a világukat?

Az egyszerűbb élőlények is reprezentálják valahogyan a számukra fontos környezetet. Minél fejlettebb az élőlény annál bonyolultabb és pontosabb modellel rendelkezik a környezetéről, és a környezetben helyes viselkedésről. A fejlődés és a „megismerés” modelljét Daniel Dennett lényeivel mutatom be. (Dennett 1996). Az itt használt ábrák hasonlítanak Dennett hivatkozott szövegében lévő ábrákra, de nem azonosak, s a későbbiekben az alapötletet felhasználva új ábrákkal egészítettem ki a sort.

A darwini lényekdarwini lények.png

A környezethez való alkalmazkodás kezdeti módja a darwini evolúciós modell szerinti természetes kiválasztódás, amelyben az organizmusnak sok utódja jött létre. E véletlenszerűen generált utódvariánsok indulnak el a környezetben, amely egy részüknek kedvez más részüknek nem.

darwini szelekció.pngA variánsok egy része az adott környezettel való találkozást nem éli túl, az elpusztult variánsok nem nemzenek utódokat, s a fennmaradó variáns utódai szaporodnak.

A fennmaradó továbbra is generálja a változatos utódokat, ezek is szelektálódnak, így az adott környezetben életképes egyedek maradnak fenn. darwini tanulás.png

Sok ciklus után a faj „megtanulta” a környezethez való alkalmazkodást. E darwini „tanulás” a fajok tanulása, amely létrehozta a fajok mai sokféleségét.

 

A skinneri teremtményekskinneri lény.jpg

Az előző folyamatban kialakulhattak olyan fajok is amelyeknél már nem pusztán az egyedek, hanem az egyedek viselkedésvariánsai szelektálódnak. E lények többféle cselekvésváltozatot próbálnak ki a környezetükben

skinneri szeelekció.pngEzek egy része sikertelen, ám néhány cselekvésváltozat sikeresebb lehet a többinél. Ezeket aztán a lények felerősítik, s a sikerteleneket gátolják. Így a megerősítés, gátlás után a következő kipróbált viselkedésváltozat az lesz, ami sikeresnek bizonyult korábban. skinneri tanulás.png

Az egyed ezzel hozzáigazította a viselkedését a környezeti feltételekhez. Az egyed „tanult”. Mi emberek részben ilyen lények vagyunk, de nemcsak ilyenek.

Itt is lehetnek olyan viselkedések, amelyek előbb elpusztítják az egyedet, még mielőtt megtanulná a helyes magatartást, ezek az egyedek az előző szelekciós mód szerint kihullanak a rendszerből, s nem lesznek utódaik. A következő alkalmazkodási mód ezt a kockázatot is lecsökkenti.

A popperi teremtmények

popperi lények.pngDennett azért nevezi e lényeket popperi teremtményeknek, mert Karl Popper mondta egyszer, hogy e fejlődési fok „lehetővé teszi, hogy helyettünk hipotéziseink haljanak meg”. Ez úgy történik, hogy e lények rendelkeznek belül a környezet valamilyen modelljével, s önmaguk cselekvésének lehetséges modelljeivel. Valóságos cselekvéseik előtt e belső környezetben próbálják ki hipotetikusan a lehetséges cselekedeteiket, és azok következményét. E lények nemcsak cselekvéseiket, hanem a környezetről alkotott modelljeiket is alkotják, s a modellek is szelektálódnak az elmében.

Így e belső környezetben megtörténik a cselekvésvariánsok és modellek evolúciója, s a belül sikeresnek bizonyult cselekvést próbálja ki ténylegesen a lény, s ez nagyobb valószínűséggel sikeres lesz. Mi emberek a halakhoz, madarakhoz, emlős-állatokhoz hasonlóan részben ilyen lények is vagyunk, de nemcsak ilyenek.

(Dennett leír még egy következő fokozatot, azt, amelyben a lények (és ezek már az emberek) az alkotott környezetből (például a nyelvből, szerszámaikból, stb.) importálják elméjük eszközeit. Ezt a szálat elengedjük egyelőre.)

Az intencionalitás tételezése a másikban

„Dennett „munkásságának központi mozzanata az intencionalitás újraértelmezése és középpontba állítása az emberi gondolkodás és minden megismerő rendszer elemzésében. Dennett felfogásában a fizikai és tervezeti hozzáállás mellett az élő jelenségek értelmezésének kulcsa az értelmező által felvett intencionális hozzáállás, mely a rendszert mint szándékokat megvalósító szisztémát értelmezi.” (Pléh – Boross 2004)

 A mi problémánkra fordítva:

Vannak olyan (popperi) lények, akik környezetében szintén vannak a környezetüket magukban modellező, s környezeti viselkedésüket előre, hipotetikusan kipróbáló popperi lények.

Ezek közül néhányan (az emberek) kialakíthatnak olyan alkalmazkodási modellt, amelyben a környezetükben élő popperi lényeket nemcsak külső magatartásukkal, hanem azok belső intencionális tartalmaikkal is modellezik.

Azt „gondolják·” róluk, hogy ők is „gondolnak”, hogy nekik is szándékaik vannak. E lények a másikat, mint szándékokat megvalósítót tételezik. 

dennetti lény.jpgE lények a környezetükben létező környezetüket modellező lényeket nemcsak külsőleg megfigyelhető cselekvéseik alapján, hanem belső tartalmaikkal is tételezik. Ábrázoljuk elsőre így:

Az ábra szerint „A” olyan lény, amely „B” lényt az intencionalitás hozzáállás szerint modellezi. Ezért nemcsak „B” külső viselkedése alapján tudja „B” viselkedését jósolni, hanem, (ha pontos az intencionalitás becslése) akkor „B” szándékát modellezve jobban kiszámíthatja „B” várható viselkedését. Legyen az ábrán lévő "B" lény egy szarvas,. s a szarvas környezetében legyen egy folyó. "A" lény, az ember elképzeli a a szarvast, "akiről" elképzeli, hogy előbb utóbb megszomjazik, s szomjúsága oda fogja vezetni a folyóhoz. (Más ragadozó is tehet ilyet, de ott nem bizonyították a másik lény belső tartalmainak elképzelését.)

Nevezzük e lényeket dennetti· lényeknek. (ez már nem Dennett elnevezése) E lények hipotetikusan tételeznek intencionális tartalmakat a környezetükben lévő lények megismeréséhez. E hipotéziseken alapuló stratégiák egy része beválik egy részük nem, ám a hipotéziseket lehet módosítani.

Amennyiben e dennetti lények társas lények, akkor egymás megismerésében kölcsönösen használják az intencionális hozzáállást. Az emberek ilyenek.

Kölcsönösen modellezik egymás külső és belső tartalmait.

Ettől e jelenség leírásához már nem a természettudomány az illetékes, hanem a társadalomtudomány. Itt a megismert valóság maga is megismerő, s a természettudomány nézőpontja már elégtelen.

És sok vezető itt esik hibába. A másik emberre úgy tekint, mint intencionális lényre (ez még helyes), de nem veszi észre, hogy a másik őrá is így tekint. Mert lehet, hogy a másik éppen az ő viselkedésének értelmezése alapján viselkedik éppen úgy, ahogy viselkedik. A másikra a természettudomány nézőpontjából tekint, s nem a társadalomtudomány felől.

A társas (társadalomtudományi) nézőpont már nem lehet meg az önreflexió nélkül.

Erről a következő szövegben írok.

Felhasznált irodalom

elhavazva.jpga szöveg kis változtatással megfelel az "El vagyunk  havazva című könyvem egy részletének. ("El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) http://www.typotex.hu/konyv/domschitz_matyas_el_vagyunk_havazva

dennett.JPGDennett, Daniel: Micsoda elmék. A tudatosság megértése felé. Budapest, Kulturtrade. 1996,http://bookline.hu/product/home.action?id=2102250457&type=10&_v=Daniel_C_Dennett_Micsoda_elmek

 

 

Képek

Szólj hozzá

kommunikáció együttműködés gondolkodás facilitátor