2022. feb 09.

Emberi rendszer - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 3. rész

írta: Domsa
Emberi rendszer - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 3. rész

Emberi rendszer

  A nyelvhasználatot tartjuk az emberek megkülönböztető jegyének, de őseink társas lények voltak[1] a nyelvhasználat előtt is. A társadalmat alulról - a biológiai örökségből alapozó képességeinket ma is hordozzuk. Benne van az evolúció során kialakult biológiai örökségünkben.

  Biológia és társadalom viszonya érzékeny és veszélyes téma. Elkerülhető a veszély, ha nem keverjük össze az „igaz” leírást az „igazságos” ítélettől. Például az emberek közötti társadalmi különbségeket ma inkább társadalmi tényezőkre vezetjük vissza és nem biológiaira. Fenntartva, hogy van köztünk biológiai különbség és ezeknek vantarsadalom.png társadalmi következménye. De e következményeket manapság nem tartjuk igazságosnak. De volt olyan időszak, amikor ezzel magyaráztak társadalmi egyenlőtlenségeket. Tudjuk, hogy nők és férfiak különbözünk biológiailag. Az ebből eredő társadalmi egyenlőtlenségeket van, aki igazságtalannak tartja, és van, aki természetesnek, és ezzel helyesnek. A társadalom része az is, hogy ezek igazságosságáról vita van. És az is része a társadalomnak.

  Ugyanígy állítható, hogy ma is van emberi evolúció. Itt is van tényekről szóló bizonyítás igény, és az is, hogy az evolúciós magyarázatokat ma elfogadjuk-e a társadalmi különbségek leírásában, mint „jogos”, „természetes” indokot.

Leírok három állítást az emberről.

  • Az ember nyelvhasználó – nyelvet alkotó lény.[2]
  • Az ember eszközkészítő lény.
  • Az ember társas lény.

  Az evolúciós modellekben, figyelembe kell venni, hogy az új képesség nem létezhet, a már meglévőktől függetlenül. Minden új tulajdonságnak a korábbiakba kell beleszövődni ahhoz, hogy fennmaradjon. Ha a fenti három tulajdonságra is alkalmazzuk ezt, akkor azt találjuk, hogy az ember társas lény már akkor is, amikor még nem készít eszközt, és nem használ a mai értelemben értett nyelvet. Az is valószínű, hogy eszközt használt már akkor, amikor még nem használta a verbális nyelvet. Így a mai nyelvhasználat a legkésőbben kialakult tulajdonságunk.

  A társas, eszközkészítő, a nyelvkészítő ember minden képessége bennünk van ma is. Benne van a biológiai örökségünkben a korai társadalom. Ezért kell emberi rendszernek is nevezni. Dialektikus logikával: megszüntetve megőrizve bennünk van. Ráépülnek és beleszövődnek később kialakult jellemzőink.

  Emberszabású rokonaik és mi is bonyolult csoportokban élünk. A csoportélet olyan fejlett idegrendszert igényel, ami segít eligazodni a csoport bonyolult viszonyai kötözött. A fejlettebb idegrendszer a nagyobb csoportban való eligazodást is lehetővé teszi. A nagyobb csoport pedig növeli a túlélési lehetőségeket. És ez „igényli is” a jobb maki.jpgidegrendszert. Az evolúciós gondolkodásban nem meglepő ez a körkörös gondolkodás. Két egymást erősítő változás. Aztán a jobb idegrendszer bonyolultabb dolgokat tud reprezentálni, ami segíti az eszközkészítést. Ha bármi kialakul, ami növeli az eszközkészítés eredményességét, túlélési előnyt jelent. Az eszközkészítéssel és e tudás átadásával már a kultúra területén vagyunk. Biológia és kultúra együttes evolúcióban – koevolúcióban - alakul. Lehet itt olyan változás is, ami rontja a túlélést, ez nem marad fenn. Lehet olyan is, ami nem befolyásolja, ez fennmaradhat. Ami javítja a túlélést, annak nagyobb az esélye szaporodni. És ha még azt is figyelembe vesszük, hogy olyan a biológiai örökségünk, hogy a csoportunkon belül szolidárisak vagyunk egymással, de agresszívek vagyunk az idegenekkel, akkor csoportok közötti túlélési versenyt látunk. A kultúrájukkal együtt versengő csoportok miatt az evolúció egysége már nem az egyed, hanem a csoport. Őseink csoportlényekként versenyeztek egymással és ez benne van az örökségünkben. (Csányi 1999)

  Ma is van verseny szervezeti kultúrák és kultúrák között. Itt megint beleütközünk értékelési problémákba. Népirtás is van. Nagy indulattal vesznek részt benne emberek. Összeszövődik bennük a biológiai örökség és a maikultura.jpg társadalom és technika hatása. Ez a tény része. És vannak már emberiességi megfontolásaink. A rasszizmusokban azt is látjuk, hogy a mi és ők határait bőrszínre és nemzetekre és ideológiákra is le lehet szűkíteni. Az is értéktöltetű, hogy mit tekintünk „természetes” csoporthatároknak. Ha a nemzetet, akkor természetellenes a „mi” kiterjesztése az emberiségre. Ha az emberiséget tekintjük a természetes egységnek, akkor a nemzetekre való leszűkítés a természetellenes. Segít igazságot tenni ez a gondolatmenet: A tudomány mostani állása szerint a sokszínű emberiséget biológiai szempontból egységesnek lehet tekinteni. A kultúrák különböznek. A „mi és ők” határait fogalmilag, kulturálisan húzzuk meg. (Koselleck 1997 és 2003) Van egy tendencia az emberiség egységesülésére. Ebben is vannak értéktöltetű feszültségek, amelyek részei a társadalmi jelenségeknek.

Egy kis kötekedés miért kell ezeket tudni?

Finger pointing to a star | Free SVG  Ugye arról szól ez a rész, hogy bennünk van egy olyan biológiai örökség, ami már akkor is volt, amikor nem voltak modern szervezetek. Ez velünk született. Erről részletesen a következő rész fog szólni. Most mondok néhány példát egy antropológiai kutatásról. Victor Turner, brit antropológus a törzsi felnőtté válási rituálékat kutatta. Láttunk olyan törzsi filmeket, amelyben a fiatalokat felnőtté avatják, elkülönítik őket, különféle próbának kell megfelelniük. A limes határt jelent, ez egy határhelyzet a fiatalok számára. Már nem gyerekek, de még nem felnőttek. Leveszik róluk, hogy hogyan kell gyerekként viselkedni, és nincs rajtuk az se, hogy hogyan kell felnőttként. Nincs rajtuk társadalmi elvárás, csak meg kell felelni a próbáknak.

  Turner szerint ebben az állapotban egy nagyon mély közösségi élményt élnek át a fiatalok. Közösségbe kerülnek egymással és úgy érzik az egész törzzsel, az ősök szellemeivel. Ezt hívja communitasnak. Akik ott együtt voltak egy ilyen táborban, örök életre egy közösséget alkotnak. Lehet, hogy valakiből törzsfőnök lesz, valakiből pedig harcos, de ez az élmény örökre összeköti őket, és ez egy közösségi szövete lesz a törzsnek.

  Az emberi társadalom kettős szerkezetű - mondja Turner. Benne van a közösségi szövet, a communitas, ez tartja össze, és erre vágynak az emberek. De túl is kell élni, ehhez munkamegosztást kell szervezni, valakiből cégvezető lesz, valakiből portás, valakiből tudásmunkás. A munkamegosztás miatt a szerepeinkben el kell, hogy elkülönüljünk. De vágyunk az elkülönülésmentes életre.

  Ezt átfordítva egy cégvezetőre, ezért kellenek például céges családi napok. Amikor az egyik osztály focizik a másikkal és együtt szurkolunk. A főnöknek és a dolgozónak is ott a gyereke, és fagyiznak. Két apa van, és nem főnök meg alkalmazott. Átélnek valami közösségi élményt, ember-ember viszonylatba kerülnek.

  Dolgoztam önkormányzatnál szervezetfejlesztőként. Ez kis lyuk volt a dohányosoknak fenntartva. A főjegyző is nagy dohányos volt, és Ő mondta, hogy a legjobb megbeszélőhely a dohányzó. Azt is meg lehet beszélni itt, amit egy hivatalos értekezleten nem. Működik a cégnél a communitas, az elkülönülés nélküli közösség élmény. Érdemes figyelni, hogy azok, akik dolgoznak a cégben, közösségre is vágynak. De muszáj elkülönülve mindenkinek a saját feladatát megcsinálni. Időnként meg össze kell fűzni emberileg is a közösségeket.

  Aki csápolt már koncerten, vagy politikai rendezvényen, vagy elérzékenyül a Himnusz hallatán, vagy vett már részt sporteseményen, amikor a magyar válogatott továbbjutott a selejtezőkből. Akkor is kitör rajtunk ez a communitas, hogy egyek vagyunk. Vágyunk erre az önfeledt közösségi élményre.

Folytatás következik.

Képek:

[1] a „társas és a „társadalmi” valóságának a megkülönböztetése egy fokozati skálán lehetséges és van egy önkényesség abban, hogy hol húzzuk meg a határt. Most az őseink szabad jelhasználatával elindult kulturális evolúcióval húzom meg a határt – de ez is fokozatos átmenetben történhetett.

[2][2] Valamilyen kommunikációja, nyelve van állatoknak is, de csak az ember az, aki szabadon konstruálja, fejleszti, alakítja a nyelvet.

Szólj hozzá