2015. nov 30.

Bevezetés a tudástársadalomba 2

írta: Dr Domschitz Mátyás
Bevezetés a tudástársadalomba 2

A nyelvi kommunikációval az egyébként összetett észlelhető környezetből kiragadjuk az éppen kommunikált részletet és a figyelmet e kiragadott részre fókuszáljuk.  Amikor megtanuljuk az anyanyelvünket, akkor ezeket a figyelmi fókuszokat is megtanuljuk.  Így tudjuk , hogy mi az, hogy madár (az, ami ott repül), mi az hogy őz (az, ami ott szalad), és azt is megtanuljuk, hogy mi az hogy repül, és mi az, hogy szalad. Ezért ilyenkor nemcsak kommunikálni tanulunk, hanem észlelni is. A legtöbb, amit észlelünk a világból azt a nyelv segítségével tanultuk meg (különálló valamiként) észre venni.

******************

Képzeljük el őseink egy éhező csoportját, akik már tudnak kommunikálni. Felderítőket indítanak több irányba, hogy keressenek élelmet. A felderítők visszaérkeznek, s az egyikük azt mondja:

„Hegy túl őzek nyom”

ancient-people.jpgŐseink ezt megértik, s elindulnak a nyom után vadászni. A törzs tagjai részesedtek – a felderítő felkészültségében, amely az élelemhez vezet.

Nézzük, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a részesedés megtörténjen. 

Miért ismeri fel a felderítő a talajon az őz nyomát? Mi történik e felismerésben? Amikor visszamegy, miért mondja a „hegy túl őzek nyom” hangsort? Mi a szándéka? Miért értik meg? S miből gondolja egyáltalán, hogy meg fogják érteni? S mi az, hogy megértik? Nézzük sorban:

Miért ismeri fel egyáltalán a talajon az őz nyomát? Hiszen annyi minden van még a talajon! Először is a nyomot észreveszi, s ebben már van előzetes felkészültsége. Ott van valami amit a felderítő „nyomnak” tekint. E tekintésben felkészültsége van, olyan, hogy a látóterébe bekerülő sok vizuális ingerből kiválasztja azt ami számára a nyom, s elhanyagolja a többit. S amit ezután így lát, azt összekapcsolja az őzek képével.

őz.jpgSzámra a nyom jelzi az őzeket, (bár ez nem pontos fogalmazás, mert a nyom nem cselekszik ilyet) Az őzek közeli helye számára megmutatkozik a nyomban.

Ám a nyomnak nincs ilyen mutatkozási szándéka. A nyom nem ad információt, nem adó, nem kódol, stb. A felderítő tudja, hogy a nyom, az őzek jele. Ebben az összekötésben is van egy előzetes tudása. Vagy megtanulta, vagy biológiailag örökölt a tudása. Most a tanult tudása nyomába eredünk. Megtanulta korábban.  

Képzeljük el felderítőnket gyerekként az apjával az erdőben, amikor az apja számára megmutatkozik egy „nyom”. Az apa azt mondja:

„Nézd, ez itt egy őz nyoma!” - s valószínű, a kezével is mutatja, s maga is odanéz, s ekkor az történik, hogy a gyermek is odanéz (a tekintetkövető reflex biológiai örökségünk), és közben hallja a hangsort. A „nézd!” felszólítás, és a tekintetkövetés biztosítja, hogy az apa és a gyerek ugyanarra a valóságszeletre fókuszáljon.

nyomolvaso.jpg

Ezzel ezt a valóságszeletet kiválasztják a többi vizuális inger közül, s e kiválasztott valóságszeletet megtanulja a gyerek különállóként észlelni, és ezt az elkülönített valóságszeletet „ez itt az őz nyoma” hangsorral köti össze.S ha korábban megtanulta egy hasonló jelenetben az őzet észlelni, és az „őz” hangsort ehhez rendelni, ebben a mostani mondatban az őz nyoma és az őz összekapcsolása is megtörténik. 

 A „nézd!” felszólítás pedig utal arra, hogy az apa szerint a gyerek képes nézni, s a neki mondott mondat utal arra, hogy képes érteni a mondatot. (ez „a szimbolikus konstitúcióra felkészült ágensre utalás”). Az apa nem mondana ilyet a botjának, nem beszél a fáknak, a madaraknak az erdőben. Az emberek emberi lényeknek mondanak mondatokat, s ebben is van felkészültség. Az emberek ilyenek: embertársaikat önmagukhoz hasonló intencionális lényeknek tekintik.

A gyereknek mondott mondatban benne van az a feltételezés, hogy az embertársunk képes ugyanúgy látni – azaz – figyelmét ugyanarra fókuszálni, s képes e fókuszált látásokat, a hallott mondatok által szándékosan vezérelni. Hasonló belül, mint én.

S ha visszatérünk oda, ahol a felderítő visszaér a törzséhez, s azt mondja, hogy „Hegy túl őzek nyom”, akkor már értjük, hogy a mondatot hallók elképzelnek látnak belső képükkel egy nyomot a hegyen túl, ami őzekre utal. A mondat elhangzása által funkcióját tekintve ugyanúgy képesek reprezentálni egy őzeket mutató képet a hegyen túl, mintha maguk látták volna. Az embercsoport részesedett társa felkészültségében. És ez döntő evolúciós lépcső. Nem kell mindent magunknak felfedezni, támaszkodhatunk társaink felkészültségeire.

girls-smartphone-14-490x245.jpg

A nyelv feltalálásával az evolúció új dimenzióba lépett. Kialakult a kulturális evolúció. Az így kialakult társadalom már tudásalapú.

A mai a tudás intenzitásában különbözik az ősitől. De ahogy az előző bejegyzésben írtam: minden társadalom tudástársadalom.

Kép

http://www.thetimes.co.uk/tto/education/article3838043.ece

 

Szólj hozzá