2019. aug 25.

"A fű legyen zöldebb!" - Kapcsolat az anyavállalattal

írta: Dr Domschitz Mátyás
"A fű legyen zöldebb!" - Kapcsolat az anyavállalattal

zold_1.jpgAz "Állatorvosi ló" sorozat 3. része

„A fű legyen zöldebb!” - hatásköri problémák

Az anya és leányvállalat viszonyában a „mindenbe” beavatkozó anyavállalattól, az önállóan dolgozó leányokig sokféle megoldást láttunk. Az anyavállalat adta biztonságos pénzügyi háttér előnyeit élvezik a leányvállalatok, és a leányvállalati önállóság gyakran hiányos. Azt tapasztaljuk, hogy az anyavállalatok kezdetben kicsiben és óvatosan kezdik a Magyarországra települést, s ha jók a tapasztalatok, bővítik a termelést, s fokozatosan nő a leányok önállósága. A leányok többsége nem teljesen önálló, a legtöbbnél a marketing az anyavállalati központban marad. Ezért a leányok funkciói, nem teljesek. A legtöbbnél az adaptáció nem közvetlenül a piachoz történik, hanem az anyavállalati központhoz, s a leány releváns környezete az anya, s nem a piac. Ez néha rugalmatlanságot is okoz olyan szervezeteknél, akik magyar piacra dolgoznak. Az anya nem érzi annyira a magyar piacot, mint a magyarországi leány.  S a magyar piacról közvetített jelzéseket nem veszi könnyen az anyavállalati menedzsment. Előfordul, hogy direkten beavatkozik az anyavállalati menedzsment, s ez gátolja a magyar menedzsment kezdeményezőkészségét. Meséltek egy történetet, a mindenbe beavatkozó tulajdonosról, aki azt mondta, a cég kertjére, hogy „ez a fű legyen zöldebb”, s ezután a leányvállalati vezetők lefotózták a füvet, majd photoshoppal zöldebbre színezték, s a képet elküldték az anyavállalati központba.

arrogance.jpgA lejtés törvénye - Az ész nyugatról keletre lejt”. Nemzeti sztereotípiák

és Budapestről vidékre)

A viszonyokban az interjúalanyok szerint szerepet játszanak nemzeti előítéletek is. A külföldi cégek eleinte bizalmatlanok a „pampák” lakóval szemben, s csak fokozatosan tanulják meg becsülni a magyarok tudását. Ebben sokféle anyavállalati kultúrát láttunk. Volt ahol az előítélet megmaradt, s volt, ahol a nyitottabb vállalati kultúra hamar kialakította a racionális viszonyokat. Az előítéletek reális alapja, hogy a leányok szinte mindegyikének volt, van mit tanulni a külföldi vállalatoktól. Az előítéleteket csökkentette, ha a leányok gyorsan tanultak, s a tanulást sikeresen ötvözték a motivált, s túlterhelést is vállaló „utolérni akarás” szellemével, s a magyar virtus szerinti kreativitással. Az asszimetria miatt gyakran kommunikációs gátak vannak az anyavállalat irányába. Ebben elválaszthatatlan, hogy vajon a magyar fél gátoltsága, vagy az anyavállalati menedzsment előítélete dominál.

Gyakori, hogy negatív előítélet terheli a magyar leányvállalat és nyugati beszállítója viszonyát. A beszállító, eredetileg az anyavállalatnak szállított be, s amikor idekerült a termelés, s a magyar leányvállalat vevő lett, nem tudott gyakran vevői elvárásokat érvényesíteni, mert a beszállítójával szemben alacsonyabb pozícióban érezte magát. Ebben is lehet nyugati előítélet, és lehet az is, hogy a magyar logisztikusnak, beszerzőnek van kisebbrendűségi érzése, s az ilyen aszimmetrikus érzetben nehéz proaktívnak lenni a beszerzésnek.

Hallottunk olyan esetről, ahol a magyarországi termelés miatt az anyavállalati dolgozók veszélyeztetve érzik a munkájukat, s a történet szerint megrongáltak magyar munkadarabokat, hogy bizonyítsák a magyarok rossz munkavégzését. A történet a „tőke keletre vándorol” egy példája, ahol mi vagyunk keletebbre. Ám vannak tőlünk is keletebbre…

Tapasztalataink szerint ezek a problémák nem veszik el a magyar vezetők kedvét, inkább humorral veszik és magasabb teljesítményre sarkallják őket. Itt is hat az utolérés kényszere. Az előítéletekben tényleges lemaradás van, s a vezetők motiváltak a hátrányok ledolgozására.

Domschitz Mátyás: El vagyunk havazva. Hogyan bírkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Link

Kép

https://philosophy247.org/podcasts/arrogance/

Szólj hozzá