A Párbeszéd Fenntarthatóság műhelyében tartottam egy előadást "új növekedés" címmel. Ezt írtam le egy sorozatban.
A kultúra tudásalapú emberi rendszer. Ilyenek a szervezetek is.
Honnan van az a háttér, ami alapján az új növekedésről írok? „Tudásalapú emberi rendszerek” címmel írtam korábban.…
A kommunikációelmélet felől kapcsolódunk Durkheim kettős emberi természetéhez. (Durkheim 2005)
„De a kollektív eszmék akkor is megőrzik jellegzetes sajátosságukat, ti. azt a tekintélyt, amelyet magukra öltöttek, amikor egyedivé és személyiségünk elemeivé válnak. Bár hozzánk tartoznak, de más…
A tudás egyszerre szubjektív és objektív. Ha megkérdezzük, hogy hol vannak a társadalmi viszonyok, azt mondjuk elsőre, hogy az emberek között. De hol van ez az „emberek közötti” viszony. Nem fogjuk máshol találni, mint az emberekben belül. Akkor hogyan objektív?
És mi van azokkal a természetben…
A mai tudásalapú emberi rendszerek szempontjából az evolúciós történet azért érdekes, mert jobban látjuk tudásunk rétegezettségét. Ha a történeti változások sorrendje nem is pontos, és hézagos, a különböző változások egymást befolyásoló hatása az érdekes. A mai tudással dolgozó munka alapjai…
A nyelvhasználat miatt:
egyre differenciáltabban és részlet-gazdagabban észleljük a valóságot, és egyre pontosabban manipuláljuk. Részletesebb, pontosabb a dolgok és a cselekvések megnevezése/észlelése/konstruálása. Fejlődik a technológia. Kialakul a kultúrának egy nyelvi-szimbolikus[2]…