Nem mindig tudjuk, vagy akarjuk megosztani, amit tudunk

Az emberi kommunikáció eseteit mindig több ember együtt-munkálkodása jellemzi. Amikor egy a személy igyekszik megoldani valamilyen problémáját, és jelen van egy másik, b személy is, a észleli b-t, és b észleli a-t. Felkészültségeik egymásmellettiségét egy táblázatban ábrázoljuk. A táblázat az a személy hozzáférhető felkészültségeit mutatja b megfigyelő felkészültségeivel összerendezve.

	amit "a" „tud” „a”-ról   a számára hozzáférhető felkészültségek	amit "a" nem „tud” „a”-ról a számára  nem hozzáférhető felkészültségek
amit "b" „tud” „a”-ról   b számára hozzáférhető felkészültségek. a problémamegoldó viselkedését megfigyelve	Közös, nyílt tér Közös nyilvános tér. Olyan közös felkészültségek, amelyhez mind a ketten hozzáférnek. Például azonos közösségben ilyen a közös nyelvhasználatuk. Ez közösségük maga. Mindketten ismerik (anya)nyelvüket	Vak terület Amit b tudhat a-ról, de a nem tudja. Például, a vak, s át akar menni az úttesten, s b látja a forgalmi helyzetben azt, amit a nem lát. Vagy b szakértő, s jobban ért olyan problémákhoz, melyet a szeretne megoldani, de nem tud.
amit "b" nem „tud” „a”-ról   b számára nem hozzáférhető felkészültségek	Zárt tér Amit a tud, s amit nem oszt meg b-vel (mert nem képes rá vagy nincsen szándékában). Vagy a beszél (gondolkodik) olyan nyelven, amelyet b nem ért.	Ismeretlen Amit a és b nem tud. Felmerül a kérdés, akkor ki tudja? Ez a terület egy a-hoz és b-hez képest külső megfigyelő számára feltárulkozhat - esetleg.

Tudni …

A „tud” a személy számára a problémamegoldás idejében hozzáférhető problémamegoldó felkészültségekre utal. A kommunikáció participációs modellje innen indul ki. A kommunikációs szükségletet a problémamegoldáshoz szükséges felkészültségekhez való hozzáférés igénye indítja el, s így a kommunikációt logikailag is  megelőzi egy az ágens számára létezőnek tudott probléma. (Horányi 2007) Sokféle felkészültség van: nem csupán „tényismereteket” kell annak tekinteni, és a felkészültségnek nem is kell feltétlenül a „fejben” lenni. Az autópályán igazoltató rendőr, aki összeköttetésben áll az autó vagy a vezető adatait nyilvántartó számítógéppel, egy külső tárban fér hozzá a szükséges adatokhoz, ha a kapcsolat létrejöttéhez szükséges körülményei is fennállnak. Lehet a felkészültség „tárgyakba kötött”, például van mobiltelefonja, vagy van nála jegyzet, amely rögzíti, hogy különböző helyzetekben milyen módon kell eljárnia. A felkészültség lehet valamilyen jogosítvány: egy cselekvés végrehajtásának jogosságára vonatkozó felhatalmazás (például a rendőré, a bíróé, a munkahelyi vezetőé).

Nem tudni

A „nem tud” azokra a felkészültségekre utal, amelyekkel vagy nem rendelkezik az adott személy, vagy a problémamegoldás idejében nem hozzáférhetők számára. Az első esetben a problémamegoldáshoz szükséges felkészültségek „nem láthatók” számára. Az emberi kommunikáció lehetővé teszi, hogy a nem elérhető felkészültségeknek egy része „láthatóvá” váljék – vagy úgy, hogy felkészültségeket (ismereteket, eljárásokat) lehet általa elsajátítani, vagy úgy, hogy a másik ember számára hozzáférhető felkészültségek felhasználhatóvá válnak a problémamegoldásban. Például tolmácsot használunk, ha nem ismerjük egymás nyelvét, de van köztünk egy harmadik, aki ismeri mindkettőnk nyelvét. Tudhatunk tudásunk huiányosságairól is.

Vannak esetek, amikor a felkészültség nem vagy nehezen osztható meg például ilyen a hangszeres játéktudás, bizonyos élmények például ilyen a zenei élmény. A „nem vagy csak nehezen” osztható meg kifejezés arra is utal, hogy ezek a hozzáférési határok nem merev vagy-vagy határok, sokkal inkább kontinuumot jeleznek. A megoszthatótól (megmondom neked, hányat mutat az órám) a kicsit és pontatlanul megoszthatón keresztül, majd alig megoszthatóig és a nem megoszthatóig tartó ez a határ. Felkészültségeink egy része nem kapcsolódik egymáshoz, nem közös a tudásunk, például mert különböző (szub)kultúrából származunk, vagy ami az egyikünk számára nem jelent semmit, a másiknak jelentőségteljes, mert különböznek a tapasztalataink.

A kommunikáció lehetővé teszi, hogy a nem elérhető felkészültségek valamilyen módon ismertté váljanak: tudásunk lehet arról, hogy bizonyos területeken nem „tudunk” valamit. Tudjuk, hogy nem vagyunk képesek – eszközök igénybevétele nélkül – repülni, nem tudunk kínaiul stb. Ezeknek a korlátoknak egy részét mások segítségével esetleg át lehet lépni. Vannak helyzetek azonban, amikor bár vannak megfelelő felkészültségeink, azok mégsem válnak elérhetővé: a személy felkészültsége tudása el van nyomva, és a konkrét problémamegoldásban nem kerülnek elő.

A kölcsönös felkészültségek a közös nyílt térben vannak. A kölcsönösnek vélt felkészültségek („azt hiszem hogy úgy tudja, miközben csak hiszi, hogy én úgy veszem, mintha ő biztosan tudná…”) területek a zárt térbe vagy a „vak területbe” tartoznak.

Nyílt tér

A JOHARI-ablak terei között a közös, nyílt tér olyan közös felkészültségekre utal, amelyhez mindketten hozzáférnek. A mindennapi kommunikáció lehetősége leginkább az ezen a területen meglévő felkészültségeken alapozódik. A közös felkészültség részben nyelvi karakterű. Ez részint magában foglalja a nyelv (anyanyelv) használatára vonatkozó kompetenciákat, a nyelv rögzítette kategoriális összefüggéseket és a nyelvi, nyelvhasználati szabályokat. Az azonos nyelvet beszélők e közös felkészültségei alapján egy nyelvi közösség jön létre. A közös nyelv mellett azonban vannak ennek a tartománynak olyan elemei, amelyek másfajta közös felkészültségek, pl. közös tapasztalatok, emlékek. Ezek alapján jönnek létre azok a kisebb közösségek, amelyekben „fél szavakból is értjük egymást”. Ilyen kisközösség például a család, amelyre egy sajátos nyelvhasználat és egy közös tapasztalatkészlet jellemző. A közösség alapjai lehetnek a tapasztalat és a nyelv mellett  a közös tevékenységben megnyilvánuló eljárásbeli összeszokottságok. Lehet közös tudás az összeszokott zenekar közössé szerveződött játéka is, vagy egy focicsapat az edzéseken begyakorolt játékelemei (amikor a jobbszélső elszalad jobboldalt, s tudja, hogy a középcsatár is szalad középen, mert a középcsatár tudja, hogy a jobbszélső tudja, hogy a középcsatár ott lesz, mikor be fogja adni a labdát, s ezért a középcsatárnak a jobbszélső beadja a labdát és így tovább). Ez a tudás is közösséget jelöl.

Vak terület

A vak területben vannak azok a felkészültségek, amelyeket valaki ugyan saját magáról nem tud, de az őt megfigyelő látja, hogy a problémamegoldása szempontjából a tudása hiányos. Lehet, hogy a megfigyelő b ezt látja, de nem osztja meg a-val, de ezt a felkészültségét felhasználja (a „vakságát”) a maga problémamegoldása érdekében. A versenytárs hiányosságainak ismerete előnyt jelenthet. De nemcsak versengésre kínál ez lehetőséget. Látva a másik hiányos felkészültségét b segíthet a-nak. A tanítási helyzetek többnyire ilyenek: a szükséges felkészültségek és a tényleges felkészültségek közötti különbség megszüntetése alkalmilag vagy szisztematikus programokban folyhat. „A”  ilyen helyzetekben másoktól megtanulhatja, hogy a tudása mindig lehet több és gyakran nem elég. Az szocializáció, nevelői hatások kérdése, hogy ebből alkalmatlanságának, vagy alkalmasságának érzése alakul ki. Ha nevelői inkább a felkészületlenségeit keresték, ő is erre fog később figyelni, s az inkompetencia élménye meghatározó lehet; ez eredményezheti a tanult gyámoltalanságot. Vagy meghatározóvá válhat az az élmény, hogy a felkészületlenség leküzdhető, s érdemes mindig újat tanulni, mert ezzel több problémát lehet megoldani. A saját felkészültségek értékelése is a felkészültségeinkhez tartozik.

Zárt terület

A zárt terület – a meg nem osztott, és b által nem hozzáférhető felkészültségeinek tartománya. „A” nem osztja meg, mert nem akarja, vagy mert nem képes rá. Azok a felkészültségek nem tartoznak ide, amelyeket ugyan el akar zárni a megfigyelő elől, de sikertelenül teszi ezt. Ellenben idetartozik minden, amit a első szám első személyben tud kifejezni, és amely b számára csak közvetetten harmadik személyű leírásban elérhető.

Ismeretlen

Az emberi interakciók feltételezik, hogy vannak olyan területek, amelyre vonatkozóan nincsenek felkészültségeink, és ez be is igazolódik, mindig, amikor új területet ismertünk meg önmagunkból, s a világból. Ez a táblázatban az a terület – a szempontjából –, amely sem a, sem b számára nem elérhető terület. Ha egyiküknek sincsen ezekre vonatkozó felkészültsége, akkor mi alapján gondolhatjuk, hogy létezik? Létezhet olyan tapasztalat, hogy van olyan c személy, aki „látja”, amit sem a, sem b nem lát. „C” számára elérhető, ami nekik nem, vakok vagyunk, s lehet olyan is, amelyet d „lát” és így tovább. Pl. nagyon sok kifejezésnek nem tudjuk a pontos jelentését, miközben viszonylag hatékonyan tudjuk őket használni. Nagyon kevesen vannak, akik a gyertyán és a kőris különbségét jól le tudják írni, de ennél jóval többen tudják használni ezeket a kifejezéseket (pl. úgy hogy megértik a különbségüket egy olvasott szövegben). Megelégszünk azzal, hogy vannak olyan szakértők, akik alkalomadtán a különbségeket képesek megmagyarázni. Vagyis a nyelvhasználatunk – akár a pontatlanság árán is – támaszkodik a „nem tudott” felkészültségek tartományára, feltételezése felkészültségünk része.

E modellel előbbre léptünk a megértés megértése felé, de vannak még tisztázandó részletek. Itt támaszkodtunk arra, hogy a felek kommunikálnak, tudásokat cserélnek, de a kommunikációt, mint a „tudások cseréjét” még nem magyaráztuk. A következő szöveg e tudásokat mutatja be. Folytatás következik

Irodalom:

a szöveg kis változtatással megfelel az "El vagyunk  havazva című könyvem egy részletének. ("El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) http://www.typotex.hu/konyv/domschitz_matyas_el_vagyunk_havazva