Tudásalapú társadalom első rész, második rész

A tudásalapú társadalom kialakulása átrendezi az országok közti viszonyokat is. Nem egyformán halad előre. Jobban, halad ott ahol a tudás teremtés feltételei társadalmi méretekben jobbak. Aki előbbre jár az oktatásban, az előbbre jár a gazdaságban és a társadalom emberi minőségében.

A munka ár – érték aránya. A hozzáadott érték forrása egyre inkább szellemi természetű. A vállalatok, országok két alapvető stratégiával versenyeznek ebben is.

Az egyik stratégia az olcsó munkaerőre épít. Abban versenyez, hogy hogyan lehetünk a legolcsóbbak a piacon. Az olcsó munka pedig képzetlen munka. Nem állít elő nagy értéket, ezért olcsó, de sok van belőle. Ebből alacsony fizetések, alacsony adóbevétel, fogyasztás, életszínvonal fakad. Az alacsony fogyasztás alacsony keresletet generál és fékezi a gazdaságot. Ez az árverseny szűkülő spirálba hajtja a gazdaságot.

 A másik stratégia arra törekszik, hogy a munka nagy értéket hozzon létre, ennek megfelelően az ára is magasabb legyen. Ezt jól képzett dolgozók, szervezetek és gazdaságok tudják megtenni. A magasabb bérek nagyobb adóbevételt hoznak az államnak, és nagyobb fogyasztást generálnak, ezzel ösztönzik a gazdaságot.

A tőke így talál olcsó és alacsony hozzáadott értéken termelőket, ide helyezi az egyszerű munkáit, az összeszerelő üzemeit, és talál magas hozzáadott értéket termelőket, ide helyezi az innovációs beruházásait.

 A tudásalapú társadalom kialakítása nem óhaj. Tendencia. Van. Akkor is, ha akarjuk, akkor is, ha nem. Mindenképpen elhelyezkedünk a tudásalapú új világban. Vagy a centrumában, a centrum közelében vagy a perifériáján. Az elhelyezkedés alapja a tudásmunka képessége. Ez is befektetést igényel. Döntően oktatásba és az egészségbe.

Ez paradigmaváltást követel a tőkéről való gondolkodásban. Az oktatás és az egészségügy tőkebefektetés. Ez szemben áll a maradékelvű felfogással, hogy akkor költünk e területek fejlesztésére, ha marad.