A remény erejéről írja Elisabeth Lukas, idézve Rudolf Bilz kutatót:

"A patkányok képesek 80 órán át úszni. Ha azonban a patkányt egy vízzel teli tartályba dobjuk, amelynek sima falai lehetetlenné teszik, hogy kimásszon, kb 15 perc elteltével megfullad. A patkány szokatlanul gyors kimúlása csak azzal magyarázható, hogy nem lát reményt a menekülésre, ezért feladja. Ezt a magyarázatot egy további, kísérleteken alapuló tapasztalat támasztja alá. Ha ugyanis a vízzel teli tartályba dobott patkánynak 10 percnyi kétségbeesett úszkálás után benyújtanak egy fadarabot, amin keresztül kijuthat, és utána ismét visszadobják ugyanabba a tartályba, akkor 80 órán át, a végkimerülésig úszik, mígnem megfullad. Ha egyszer megtapasztalta, hogy, mintegy a derült égből, érkezhet egy menekülést jelentő fadarab, a végsőkig nem adja fel a reményt, és életben marad, erejéből futja.

Ha a remény már az emlősállatok esetében is ilyen különbséget képes előidézni a bevetendő teljesítőképességet illetően, mennyivel nagyobb szellemi tartalékot képes mozgósítani az emberben! Mindenki életében vannak időszakok, amelyeket csak úgy képes átvészelni, ha hisz benne, hogy egy nap új reménysugár pirkad majd az értelemhorizonton."

(Elisabeth Lukas: Értelemkeresés és életöröm. Logoterápiás segítség depresszió és értelemkrízis esetén. Ursus - Libris, 2019 58 -59 oldal)

Kép