A társadalom is egy roppant bonyolult szövedék, amelyben az összetevők mindegyikének van valamilyen hatása másokra. Ezért egy kis túlzással, bármelyik összetevőből kiindulva lehetne egy egydimenziós társadalom modellt írni. De mindegyik összetevő olyan, hogy éppen olyan minősége a többi vele kapcsolatban működő más tényezőktől olyan amilyen. És viszont. Ezért az egydimenziós modellek torzítanak. Minden tényezőt viszont nem lehet érthető modellbe bevenni. A modellek célszerű leegyszerűsítések. Hegel világszelleme egy célszerű leegyszerűsítés, Marx „alap – felépítmény viszonya szintén célszerű egyszerűsítés. Ez a modellek lényege. Elbeszélhetjük a társadalmat a régi idealisták módján és a szellem fejlődéseként írnánk le, aztán úgy, mint a régi marxisták, hogy az anyagi gazdaság viszonyaiból eredeztetjük a többi jellemzőt, például a tudati viszonyokat. És írhatnánk egy harmadik összetevővel, ami a társadalmat, az emberi cselekedeteket szabályzó normákkal írja le. (Pete – Szilcz 2007 a kommunikáció intézményeiről írnak, Ők kutató kollégáim és ezt a szöveget, sokszor használom.) De a gazdaságban, társadalmi kommunikációban ott van a tudás a „szellem” és a norma hatása, a normát nyelvileg, tudással kell megfogalmazni és a normáknak szolgálni kell a gazdaságot. A tudás használatának normái vannak és a tudással foglalkozók életidejét anyagi javakkal is meg kell támogatni. Bármelyikkel kezdjük, az éppen elemzett jelenségben ott van a többi is. Nem léteznek a többi nélkül. Az egydimenziós társadalomleírások torzítanak. Persze elmondják, hogy a következmények visszahatnak az okozó összetevőkre, de ragaszkodnak az egyik tényező meghatározó hatásához. Talán az egydimenziós leírásokban ott van a monoteista gondolkodás hatása. Szeretünk jelenségeket egy okra visszavezeti. Mégis több dimenziós leírásra van szükség. Rendszerről lévén szó, a rendszer összetevői nem függetlenek a többitől, egymással való viszonyukban azok, amik. A társadalom egészéről is kell állítani valamit, az egészjellegről. Ezt a rendszertudományok segítségével lehet leírni.

  Ajánlok egy háromdimenziós modellt, amit úgy neveztem: „Tudásalapú emberi rendszerek”. A társadalom tudásalapú emberi rendszerekből áll és maga is e rendszerek[1] rendszere.

  A modellt kommunikációkutatói szemszögből írom, és a szándékom egy kommunikatív társadalomelmélet megalapozása. E műfajban nem az első. A „tudásalapú” hangsúlyt az a tény adja, hogy egyre többet írunk tudásalapú társadalomról. A tudásalapú emberi rendszerek modellel jobban értjük az átalakulás lényegét.

  A társadalomban alapvető a kommunikáció, de a társadalom leírásaiban gyakran a kommunikáció jelentősége épp csak az említés szintjén marad. A kommunikációkutatás később is indult, mint a társadalom kutatása. Az elkésett kommunikációkutatáson alapuló társadalom-leírásnak helyet kell találni a társadalomelméletek között. Kommunikációként olyan területekre tévedek, ahol mások többet tudnak nálam, ezért kellően szerényen kell dolgozni. Mégis, a kommunikációkutatásnak van mondandója a társadalomról.

[1] A rendszerek rendszere megközelítésről a „Szervezet, mint holon” című tanulmányban írtam. A szervezet, mint holon. in. Demeter Márton (szerk.) Konstruált világok. Typotex, 2014

Egy kis kötekedés miért kell ezeket tudni?

Szeretjük Marit!

  Volt fent a malac a térhatású szemüveggel. Arról szól, hogy több fajta szemüveggel is rá lehet nézni a világra. Mondok egy céges példát.

  Megnőtt a cég, annyi a könyvelni és az elrendezni való, hogy kellene egy könyvelő. Itt a szerepre gondolunk, még nem vettük fel, még nincs neve, csak annyit tudunk, hogy kell. És felveszünk egy könyvelőt, legyen a neve Mari. Szeretjük, velünk dolgozik, része a csapatnak, és egyszer nem ad le valami kimutatást határidőre a főnöknek. Mérgelődök. Ilyenkor nem a szerepre, nem is Marira, hanem a teljesítményére figyelünk. Az az érdekes, hogy elkészült-e a munka. A szemüvegünkkel a teljesítményre figyelünk.

  Egy másik eset. Mari névnap van, megköszöntjük Marit. Nem egy könyvelőt, hanem Őt és nem arról beszélünk, hogy múltkor nem adta le időben, amit kellett. Örülünk neki, szeretjük, és itt Mari, mint személy az érdekes. Ez megint egy más nézőpont, és az egészhez ez is hozzátartozik.

 Megnőtünk, van könyvelőnk, Mari, megcsinálja, amit kell, elégedettek vagyunk vele, de van, amikor nem a teljesítménye az érdekes, hanem az egész ember. Ezek mind különböző szemüvegek. Hozzátartozik egy szervezeti élethez, hogy hol így, hol úgy nézzük az egészet. Mert emberek, lelkek vannak benne, nem csak anyagok. De, ha csak a lelket nézzük, az se jó. Ha csak a teljesítményt az se. Ezért kellenek több dimenziós modellek, hogy egy vezető ne csak kocka módon egy dimenzióban lássa a szervezetét.

Folytatás következik.

Képek:

• Malac
• Kommunikácó
• Bökdösés