Új növekedés - Mi növekedhet és mi nem? (1. rész)
A Párbeszéd Fenntarthatóság műhelyében tartottam egy előadást "új növekedés" címmel. Ezt írtam le egy sorozatban.
A kultúra tudásalapú emberi rendszer. Ilyenek a szervezetek is.
Honnan van az a háttér, ami alapján az új növekedésről írok? „Tudásalapú emberi rendszerek” címmel írtam korábban. Abban írtam a kultúra három dimenziójáról. Van egy praktikus oldala és tudományos háttere is. A tudományos leckével többet foglalkoztam az utóbbi időben, itt most kevesebb lesz a tudomány. Mégis el kell mondani, hogy milyen alapon merem mondani, hogy lehet új növekedésről is beszélni, és nem kell csak „nem növekedésről”.
Amikor a nem növekedést mondjuk, akkor általában gazdasági növekedést értünk alatta, ami rendben is van. A gazdasági növekedés alatt meg főleg az anyagi javakat gondoljuk. De ezt nem pontosítottuk eléggé, mert az ember nemcsak tárgyakkal él, a gazdaság sem csak tárgyakkal dolgozik. Amivel a növekedést vagy fejlődést érdemes mérni, az három dimenziós. Az ábrán mutatom, hogy mit konstruál az ember. Konstruálja a kultúrát, ez egyfelől
- tárgyakat (az ábrán a bicikli),
- fogalmakat fogalmi összefüggéseket. (például a Pitagorasz tétel),
- és a harmadik dimenzióban értékeket konstruál.
Így a kultúra alatt, - de úgy is merem mondani, hogy - a tőke alatt egy háromdimenziós konstrukciót értek. Benne vannak a tárgyak, a fogalmak, és a tudás jóról, ez a harmadik a függőleges dimenzió. Egyik sincsen önmagában. Akkor gyártunk biciklit, ha értékesnek tartjuk. Ezért a bicikliben van egy függőleges értékdimenzió, és nem tudnánk biciklit konstruálni, ha nem lenne róla fogalmunk, meg egyetlen egy alkatrészét sem tudnánk megcsinálni. Tehát vannak tudások a bicikliről, meg van sok bicikli. Tárgy, tudás, és értéke. Tehát maga a bicikli is háromdimenziós. (a fizikai három dimenziója mellett) És akkor, amikor a javakról, növekedésről vagy változásról beszélünk ebben a három dimenzióban érdemes gondolkodni.
Ezt a háromdimenziós felkészültséget tőkének vagy kultúrának nevezem. Ha tudományosan mondom, akkor problémamegoldó felkészültség. Ez a felkészültség benne van a ketyeréinkben, a tárgyakban, benne van a fejünkben lévő fogalmakban, vagy a szövegekben lévő fogalmakban. És benne van abban is, hogy mi az, amit a szívünkön viselünk. Tehát az, amit jónak, értékesnek tekintünk, az nem csak fogalom, hanem érzéseket, motivációkat is tartalmaznak. Ha valaki még meg tud hatódni a Himnuszon, vagy boldogan csápolt valami koncerten, tömegrendezvényen, az tudja, hogy a dolog nemcsak fogalmi, hanem érzések, értékek és értékközösségek is vannak benne. Ez a függőleges dimenzió. Tudjuk, hogy mi a szép, meg mi a jó.
Ezért, amikor növekedésről, vagy nem növekedésről beszélünk, akkor főleg a tárgyakról gondolkodtunk, de nem gondolkodunk a tudásról, és a jóról való tudásról.
Az anyagiakban ökológiai korlátok miatt nem szabad már növekednünk, de a tudásunk, a kultúránk növekedhet most is. És ez új növekedési pálya lehetőségét jelenti.
Innen folytatom