2011. aug 08.

Új alkuk a munkaerőpiacon

írta: Dr Domschitz Mátyás
Új alkuk a munkaerőpiacon

A tudásalapú termelésben a tudást hordozó dolgozóval együtt kell működni, mert különben nem adja (csak mértékkel) a tudását.

 

Megváltoztak a munkaerő-piaci alkuk a magasan kvalifikált rétegek javára. A tudáslapú termelésben a tudást hordozó magas képzettségű dolgozóval, egyénnel együtt kell működni, mert különben nem adja (csak mértékkel) a tudását.

 A tőke a személyiségben van

 A tudásmunkás esetében a termeléshez szükséges erőforrás a munkás személyiségében van, s ehhez a munkás hozzájárulása nélkül nem fér hozzá a másik személy, ez belső lelki tényező. Garai Lászlót[1] idézem: (Garai 1995, 32 o.)

 

„ … a gazdasági rendszernek valamilyen eljárást kell alkalmaznia a pszichológiai tényező kezelésére is. Azok az automatizmusok, amelyek egykor függetlenné tették a termelést a termelőtől, s általában a gazdasági élet dologi összefüggéseit a benne részt vevő személyek lelki életének összefüggéseitől, többé nem működnek.

Korábbi írásokban annak a váltásnak, amelynél fogva a pszichológiai faktor a gazdasági folyamatok kísérőjelenségéből ezek hatótényezőjévé vált, a következő aspektusát mutattam be:

… a technikai fejlődés egyszerre eredményezte a gépi berendezések sebességének és bonyolultságának növekedését: a bonyolultság növekedéséből következően a gépkezelőnek egyre több időre volt szüksége az optimális reagáláshoz, a sebesség növekedésének következtében pedig egyre kevesebb idő állott rendelkezésére. Azokat a személyeket, akik az egymás ellen ható követelményeket össze: tudják egyeztetni, speciálisan meg kellett termelni.

 

Másfelől viszont tudjuk, hogy a kapitalizmus képlete az, hogy munkaerejével a munkás szabadon rendelkezik. Ennek az összefüggésnek kiterjesztése a kibontakozó poszt-kapitalista formációra azt jelentené, hogy a munkaerejébe szervesen beépült tőke felett is ő rendelkezik. Ami igen bizonytalanná tenné a befektetett tőke sorsát, tekintettel egy ellentmondásra, amelyben minden poszt-kapitalista alakzat alapellentmondása sejthető: minél magasabban kvalifikált munkaerőről van szó, egyfelől nagyobb tőkék lekötését igényli a megtermelése - másfelől annál bizonytalanabbá teszi a lekötött tőke sorsát az autonómia, amelyre igényt tart.”

 

Garai László ennek az ellentmondásnak a feloldására egyfelől a totális államokat láttatja, amelyek elveszik politikai eszközökkel az autonómiát, másfelől a posztkapitalista és fogyasztói rendszerekben a manipulált társadalmi azonosságot, amelyet a reklámok révén termelt társadalmi azonosságként határoz meg. A társadalmi azonosság révén a munkavállaló a fogyasztási csoportjával azonosul, és ezzel veszíti el a dolgozó az autonómiát.

Ettől még inkább alkura kényszerül a presztízsfogyasztásra szocializált dolgozó.

 


 

[1] Garai László: Quo vadis tovaris?  A Modernizáció útjáról és a rajta vándorló emberről. Scientia Humana, Budapest, 1995. I. kötet 28.o

 

Szólj hozzá

világ tőke hetedik munkaerőpiac tudástársadalom