Kezdem egy viccel: nyuszika kertjében megnőtt a fű, gondolta, le kéne vágni. Eszébe jut, hogy a farkasnak van fűnyírója, hát elkéri. Elindul, s eszébe jut: lehet, hogy a farkas nem adja. Megy tovább, s gondolkodik:

 Ballag tovább, s egyre mérgesebb.  

 Megy, megy, míg megérkezik a farkas házához, ott nagy levegőt vesz, hogy elkérje a fűnyírót, majd azt kiáltja:

És mérgesen hazaszalad.

Mindegyikünkben van egy ilyen nyuszika, aki gyönyörűen ki tudja színezni, hogy hogyan nem fog sikerülni. S gyakran igaza is lesz: úgy történik, ahogy elképzelte.

 

A sikeres emberekkel is ez történik. Sokszor az következik be, amit elképzelnek. Ám egy apróságban eltérnek nyuszikától: azt képzelik el, hogy hogyan fog sikerülni! Ez a sikeresekre jellemző pozitív gondolkodás. Mindegyik cselekvés előtti képzelődés: tréning. Annak a tréningje, ahogy viselkedni fogunk a bekövetkező helyzetben. Van, aki a kudarcot, s van, aki a sikert gyakorolja gondolatban.

 -  Jó, jó - mondhatja nyuszi -, de ez itt egy magyar erdő, és ez itt nem Amerika. Ez egy magyar farkas, és ez igazán egy ronda állat, és mi van, ha tényleg nem adja oda a fűnyírót?

Lehet ez igaz, lehet, hogy nem adja. Ám, ha elkéri a fűnyírót, akkor két eset lehetséges: a farkas vagy adja, vagy nem adja. De ha nem kéri el a fűnyírót, csak egy eset lehetséges: nem lesz fűnyírója.

A sikeresek azzal foglalkoznak, amiben jók, és azzal, ami rajtuk múlik. Ezért olyan célokat tűznek ki, amelyeket sokszor sikerül elérni és ismét sikeresebbnek gondolhatják magukat. Ez egy önmagát erősítő sikeres körré szerveződik. 

Mert nemcsak viselkedésünk eredménye alapján gondoljuk magunkat valamilyennek, hanem ez fordítva is igaz: amilyennek gondoljuk magunkat, lehetőségeinket, olyan cselekvést választunk. Ha gyengének gondoljuk magunkat, akkor olyan helyzeteket keresünk, amelyekben csak gyengén kell teljesíteni, s így is teljesítünk. Nagyjából az válik igazzá, ahogyan magunkra gondolunk..

Az önfejlesztő irodalomban erős a „pozitív gondolkodás” tanítása. Ezt is lehet értelmesen és ész nélkül használni. Híres áramlat az úgynevezett vonzás törvénye, mely szerint, amire sokat gondolunk, azt „bevonzzuk” az életünkbe. Ebben van valami, mert érdemesebb inkább a problémák megoldásán gondolkodni, mint azon, hogy miért nem tudjuk megoldani. De van ennek egy szélsőséges, dogmatikus áramlata, mely szerint ne is gondoljunk nehézségekre, csak képzeljük el, hogy a probléma már megoldódott, és ettől meg is fog oldódni. Na, ezt a módszert több kísérletnek vetették alá.

Az egyik során arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy a vizsgáik előtt minden nap néhány percet azzal töltsenek, hogy jó jegyeket vizualizálnak maguknak. (Wiseman 2011) Képzeljék el, hogy milyen jól éreznék magukat egy jól sikerült vizsga után. Egy kontrollcsoportot is bevontak a vizsgálatba, akiknek nem volt semmi különösebb dolguk, csak a megszokott rend szerint tették a dolgukat. Mindkét csoportot megkérték arra, hogy jegyezzék fel mennyit tanultak, s a kísérlet végén megnézték az osztályzataikat. Az eredmény:

A vizualizálók kevesebbet tanultak, és rosszabbul szerepeltek a vizsgán.

Lefordítva olcsó tanári poénra: „ne álmodozz, inkább tanulj!” (de vizualizálhatod a terveidben az örömteli tanulást.) Más vizsgálatok hasonló hatásokat mutattak. A kutatók azzal próbálják magyarázni e negatív eredményeket, hogy az álmodozás azzal is jár, hogy nem tesszük meg a célok eléréséhez a kellő erőfeszítéseket. A csak pozitív gondolat pedig nem készít fel a törvényszerűen előforduló nehézségek leküzdésre.

Richard Wiseman az „59 másodperc” című könyvében mutat egy táblázatot. 10 olyan módszer van benne, amelyeket az emberek céljaik elérésére használnak. Mindegyik állítás mellé írd le egy papírra, hogy „igen”, ha használod, s „nem”, ha nem használod.

„Amikor életem egy fontos részét próbálom meg változtatni, akkor többnyire:

1. lépésről lépésre tervet készítek
2. azzal motiválom magam, hogy egy általam kedvelt személyre összpontosítok (egy ismert személyre, vagy vezetőre)
3. mesélek másoknak a céljaimról
4. azokra a rossz élményekre gondolok, amelyek akkor érnek, ha nem érem el a célomat
5. azokra a jó dolgokra gondolok, amelyek akkor történnek velem, ha elérem a célomat
6. igyekszem elnyomni a barátságtalan gondolatokat (például nem gondolok egészségtelen ételekre, vagy a cigire)
7. megjutalmazom magam, ha tettem valamit a céljaim elérése érdekében
8. az akaraterőmre bízom magam
9. följegyzéseket készítek az előmenetelemről (naplót vezetek, vagy táblázatot készítek)
10. arról fantáziálok, milyen jó lesz nekem, ha elérem a célomat”

Pontozás: 1 pontot ér az 1,3,5,7,9 kérdésekre adott igen válasz, és 1 pontot ér a 2, 4, 6, 8, 10 kérdésekre adott nem válasz. Maximum 10 pontot lehet így elérni.

Wiseman egy vizsgálatban csoportokat követett, (fél és egy évig) akik különféle célokat akartak elérni. A végén megkérte a résztvevőket, hogy írják le, hogy milyen technikákat használtak céljaik elérésnek támogatására. 10 % érte el a célját. A fenti táblázatban a 10 leggyakrabban használt célelérő technika van. Kiderült, hogy azok, akik a táblázat páros számmal jelölt módszereit használták nemigen érték el a céljaikat. Ám a páratlan számú módszereket használók nagyobb arányban elérték. Wiseman magyarázatot is ad erre, de ezt most elengedem, hogy bemutassak egy kísérletileg is igazolt módszert szintén ebből a könyvből. Nem írom le teljes részletességgel, inkább olvasd el a könyvet. A lényegét bemutatom. A neve „duplagondol”

Duplagondol

1. Első lépésben gondoljunk valamire, amit el akarunk érni. Majd gondoljunk el két olyan előnyt, amely a cél elérésével együtt jár.
2. Ezután gondolkodj el a cél elérése közben felmerülő akadályokra, körülbelül két percig, s írd le a két legfontosabbat.
3. Ezután ismét a pozitív oldalra gondolj, két percig arra, hogy hogyan lenne jobb az életed, ha elérnéd az első pontban leírt első számú előnyt.
4. Majd a siker legfőbb akadályával foglalkozz két percig, s arra, hogy mit tennél, ha előállna a probléma.
5. Majd a célod elérésnek első pontban leírt másik előnyét képzeld el ismét két percig
6. Végül a második nehézségen gondolkodj, s azon, hogy mit teszel, ha felmerül.

E módszer sikerét számos kísérlet igazolta. Jobban működött, mint az, ha valaki csak a pozitív célok elérésén fantáziált. Talán mert az életben vannak problémák, amelyek megoldására érdemes felkészülni.

Ilyeneket „tud” a pozitív pszichológia. A humanisztikus pszichológia szándékát követi abban, hogy a pozitívumokat, a jó élet lehetőségeit keresi, de azért el is határolódik a humanisztikus pszichológiától, annak naiv, tudománytalan oldala miatt. S végül tudományos könyv is megjelenhetett ezzel a címmel: Hogyan legyünk boldogok?