Lili „trágár” beszéde más minőségű, mint a jobboldali megmondóembereké

Lili beszéde csak trágár volt. Lehet róla vitatkozni, hogy ez helyes-e. A jobboldali propaganda dehumanizál. A megcélzott ellenséget a szövegben megfosztja emberi vonásaitól. „Csótánnyá”, „biológiai sejthalmazzá”, teszik a kipécézett embert. 

Néhány példával bemutatom, a különbséget.

Tanuljuk meg ezt a szót. A beszéddel lehet embereket emberi mivoltuktól megfosztani. Ez a dehumanizálás.

Lili beszédéből kiírtam a trágárnak minősített elemeket. (remélem a facebook nem fogja letiltani)

• „Akinek nem inge, kurvára nem veszi magára.”
• „És a legfaszább az egészben…”
• „a faszt…”
• „leszarjuk, hogy ki az anya és ki az apa .. csak szeresse azt a gyereket”
• „… ki kinek a faszát szopja teli erőből…”
• „… a faszomat bele az ideológiákba…”
• „… azt mondják rájuk … buzi libsik (idézi a jobboldalt)
• „MI vagyunk a jelen és a kibaszott jövő.”

Ennyi.

Most néhány példát mutatok jobbról.

„Kikérem magamnak azt, hogy amiért megdolgoztam, azt néhány proli gondolkodású sutyerák, baloldali, liberális bunkó megkérdőjelezze – fogalmazott Dézsi Csaba András. Győr polgármestere, amikor valaki megkérdőjelezte a magas jutalmat, amit felvett. " (Blikk).

• Milyennek mutatja be azt az embert, aki vitatkozni merészel vele? „proli gondolkozású sutyerák, baloldali, liberális bunkó.” Tehát nem egy vitaképes, kompetens ember, hanem valami ennél értéktelenebb. Enyhén dehumanizál.

Kövér László Gulyás Mártonról
„ Egy mindenféle felhatalmazás nélküli nyikhaj semmilyen ultimátumot nem tud a magyar Országgyűlésnek adni, akár fideszes, akár másmilyen többség van benne.”

• Gulyás Márton nem teljes értékű ember, csak egy „nyikhaj”.

 Bencsik András Liliről és a söpredék pedagógusokról.

„A műsort szemléző Népszava szerint a kormánypropagandista azt hangoztatta, nem szabad komolyan venni, hogy egy „butuska fruska” mit ad elő, ráadásul az „apjának két nagy pofont kéne adnia a lányának, hogy édes lányom, hát hülye vagy, hogy beszélhetsz így?!” Ezt követően ismerőseivel folytatott beszélgetését idézte, majd levonta a konzekvenciát „söpredék lepte el a pedagógusi pályát, és megint csak tisztelet azon kivételeknek, akik lassan nem mernek megszólalni. Egy ilyen momentumos, nagypofájú nihilista, semmiházi (sic!) társaság lepte el az iskolákat. Beleértve az egyházi iskolákat is”.

• Lili butuska fruska, apai „hülye vagy”, pofon járna neki…
• momentumos, nagypofájú nihilista, semmiházi társaság, aki söpredék - lepte el a pedagógusi pályát …

Néhány idézet Bayer Zsoltól

„Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.”

• cigány gyerek elgázolása esetén a cserbenhagyás helyes. Itt az az emberi szolidaritás érzés sérül, hogy a bajban lévő embertársunkon segítsünk. Van akinek ez nem jár.

Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. 

• az ember: bűzlő végtermék – ez már nem ember, itt már teljesen megfosztották emberi mivoltától.

a cigányokról:

„A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.”

• A cigányok jelentős része nem alkalmasak az együttélésre -miközben az emberek azok, leválasztja az emberekről őket. Ki is mondja:
• ezen része állat
• és a következő … elveszi és gyilkol.

Olyan, mintha indulatból beszélnének. Néha lehet ez, de a professzionális propagandisták esetében azt feltételezem, hogy nagyon jól tudják, mit csinálnak.

MZP se ember, hanem Gyurcsány klón.

Nem folytatom.

Mit mond a tudomány?

Kurt R. Spillman-Kati Spillman „Ellenségkép és konfliktuscsuszamlás” című tanulmányából ír az ellenségkép összetevőiről.  (Megjelent a Magyar Tudomány 1992/1-es számában. A 98. oldalon így foglalják össze cikküket:

Az ellenségkép összetevőiről:

Mindegyik állításhoz találhatunk aktuális idézeteket.

1. bizalmatlanság (minden, ami az ellenségtől ered vagy rossz dolog, vagy pedig – ha ésszerű színben tüntetik föl – becstelen célokat szolgál), (Soros és Gyurcsány például)
2. az ellenség hibáztatása (ő felelős a fennálló feszültségért és bármi egyéb rosszért),
3. negatív beállítódás (bármit tesz az ellenség, azért teszi, hogy nekünk ártson),
4. a gonosszal való azonosítás (az ellenség szöges ellentéte annak, amik mi vagyunk és amire mi törekszünk, le akarja rombolni legféltettebb értékeinket, ezért pusztulnia kell),
5. zéró-összegű gondolkodás (ami jó az ellenségnek, feltétlenül rossz nekünk, és fordítva),
6. az egyéni különbségek eltörlése (aki egy adott csoporthoz tartozik automatikusan az ellenségünk),
7. az empátia elvesztése (semmi közünk az ellenséghez, semmilyen adat nem téríthet el megszokott ellenség-észlelésünktől, az ellenséggel kapcsolatos emberi érzéseink vagy erkölcsi megfontolásaink vészterhesek, ezért kerülendők).

Az ellenség képét csak negatív értékelések jellemzik. „A tisztán racionális felhívások a fokozott empátiára ezért nem juthatnak el az ellenségkép valóságos gyökereihez, és így aligha járhatnak sikerrel”.

Egy nagyon súlyos állítással folytatódik az idézet: „Az emberi agy nem azért fejlődött ki, hogy objektíven mérje föl a világot, hanem – többi szervünkhöz hasonlóan – azért, hogy segítségünkre legyen az életben maradásért folytatott küzdelmünkben.”

Az emberi agyban a törzsfejlődés során különböző időben kialakult korábbi és későbbi, fiatalabb területek vannak. A legősibb terület az agytörzs, ennél pár száz millió évvel fiatalabb a köztiagy. E dolgozatban vázolt jelenségekben a köztiagynak jelentős szerepe van. Ez az agyterület ellenőrzi a környezet ingereire adott reakciókat, tárol olyan tapasztalatokat veleszületett programok formájában, amelyek reflexszerűen birkóznak meg a fölmerülő életbevágó helyzetekkel. „…nem bajlódik a környezet aprólékos feltérképezésével, hanem olyan környezeti inger-konfigurációk gépies reakcióit tartalmazza, amelyek a szervezet életben maradása szempontjából lényegbe vágóak… Az ellenségkép éppen a köztiagyban van tárolva”, s észlelése esetén azonnal automatikusan életbe lép az ellenségre adott válaszsorozat, vagy a támadás-megsemmisítés, vagy a menekülés formájában. Későbbi agyterület a nyúltagy, amely a szerzők szerint nem játszik szerepet a tárgyalt problémában.

Az idegrendszer magasabb, összetettebb tevékenységének a területe az agykéreg. Ez a törzsfejlődés viszonylag késői szakaszában alakult ki, s ehhez képest egészen fiatal a kulturális, civilizatorikus rétegünk, amelyen a beszéd, a tudat kifejlődése által mai életünket éljük (ha valami közbe nem jön). Napjainkra „kialakult a konfliktus a biológiai örökség és az emberi kultúra között. Immár ősi fixációk, változékony egyéni formák és normatív követelmények örök feszültségében zajlik az emberek élete és tevékenysége.”

„A szokatlanra, a fenyegetőre, az ellenségre adott ősi védekező reakciók… nélkülözhetetlenek voltak a fennmaradás szempontjából az evolúció első biológiai szakaszában. A kulturális evolúció kezdetével azonban kialakult a szokatlan iránti érdeklődés is, és a vele való megbirkózás képessége is… Ha a spontán félelemé a vezető szerep, akkor az agykéreg fiziológiailag lassúbb folyamatai, reflexiói háttérbe szorulnak, és a köztiagy közvetlen vezényszavai veszik át az irányítást.” A normális személyiségfejlődés során többé-kevésbé megtanuljuk integrálni ezeket az ellentmondó tényezőket. De ezek egyeztetését folyamatosan nehezíthetik elbizonytalanodások, társadalmi nyomások, félelmek. „Ilyenkor felnőttek is visszacsúszhatnak a kora gyerekkor viselkedésformáiba.”  (kiemelés tőlem)

Ez a visszacsúszás jól nyomon követhető szakaszokat ír le, s ezek a szakaszok, a visszacsúszás mértékében azt is jelzik, hogy egyre ősibb agyterületek veszik át az irányító funkciókat.

A saját szakaszolásom így hangzik:

• Beszélgető felek, itt az intellektus, az idegen iránti érdeklődés az uralkodó,

ez lenne az a közéleti beszélgetés, amelyben a beszélgetők kiegészítik egymás mondandóját, és beépítik saját gondolataikba.

• Kulturáltan vitatkozó felek, a kultúra szabályai kordában tartják az indulatokat, mederben a vitát, bár itt már nem mindig tudni, hogy az idegen megértése, vagy meggyőzése a cél. Inkább ez utóbbi. A másik: rosszul gondolkodó ember. Például lehetne racionális vitát folytatni arról, hogy milyen lehetne a racionális közéleti vita kultúrája.
• Veszekedő felek, a veszekedés különböző fázisai szerint a felek először egymás erkölcsi lényét kérdőjelezik meg, egy későbbi fázisban egymás normálisságát, egymás intellektuális képességeit. A másik gonosz, vagy nem normális ember, vagy mindkettő. Megfigyelhető a tendencia, hogy a másik észlelése egyre kevésbé a másik ember észlelése, és a másik megfosztódik ember voltától. A bemutatott idézetek egy része ezt példázták.
• Verekedő felek, itt már a tömény agressziónál tartunk, a cél a másik eltávolítása a „vadászterülettől”, a „nősténytől” stb. Szó sincs intellektuális mérlegelésről és empátiáról, vagy az idegen iránti kíváncsiságról. Itt is van egy idézet.

„ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.” ... „Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.” Itt már vér folyik - ugyan még verbálisan, 

• Élet-halál harcban álló felek. Sajnos nem elvi jellegű ennek a fázisnak az emlegetése. Nemrég még kedves jugoszláv barátaink merültek el ebbe a mélységbe. Most is háború van a szomszédban. Itt már az ellenség fizikai elpusztítása is megengedett. A másik már nem emberként, hanem ellenségként észlelt, s az „öld meg, mert megöl” parancsa helyes parancs – akkor, ha már ide jutottunk. Mert ha már az észlelésünk eljutott ebbe a regresszív fázisba, akkor az ekként észlelt sem engedheti meg az intellektualizálás soká tartó „luxusát”.

S ez azt is megmutatja, hogy az ellenségkép, s az ellenségkép eluralkodása önmagát beteljesítő jóslatként működik… S azt is, hogy néhány pillanat alatt vissza lehet csúszni évmilliókat, és – ha ide eljutottunk – hatalmas erőfeszítésre, félelmeket eloszlató bizalomerősítő próbálkozásokra van szükség, hogy visszajussunk a normális, civilizált rétegekbe.

A jobboldali propagandistákat  profiknak tartom. Eredményesen vézik a munkájukat. Tudják hogy mit, miért csinálnak. Célcsoportjukat regresszióban tartják. 

A dehumanizáló beszéd erőszaknak alapoz meg.

Lili nem agitál cigányok cserbenhagyására, civilek eltávolítására. Nem dehumanizál. Nem alapoz meg az erőszakanak. A szövegén felháborodók gyakran ezt teszik.

Kép: