2020. sze 12.

Milyen eredményeket tud felmutatni a „siker tanítása”?

írta: Dr Domschitz Mátyás
Milyen eredményeket tud felmutatni a „siker tanítása”?

chaosmeeting.jpgAz első eredmények úgynevezett hátrányos helyzetű amerikai, majd harmadik világbeli kísérletekből származnak, de rendelkezünk mi magunk is erre vonatkozó tapasztalatokkal. Déli, az USA déli színes-bőrű területein, települések önkormányzataiban a testületeket meg lehetett tanítani a hatékonyabb testületi viselkedésre. Sokunknak lehet olyan tapasztalata, hogy úgy értekeztünk, hogy egyszerre többen beszéltünk amikor jött egy jó ötlet, és a csapat belelkesedett, és a csapatból dőltek az ötletek, hogy mit, hogyan csináljunk. Persze sokszor ennyiben is maradt, mert nem volt, aki leírja az ötleteket, nem lett belőle döntés, célkitűzés, mert nem látott el senki sem fontos vezetési, értekezletvezetési funkciókat. De a tapasztalatok bebizonyították: a hatékony csoportos értekezletvezetés, mint csoportos szellemi munka hatékonysága fejleszthető, sőt virágzó szolgáltatás a szervezetek fejlesztésében.  Nagyobb, és okosabb vállalatoknak, intézményeknek megéri az értekezleteiket, a cég „gondolkodó, döntést hozó” rendszereit hatékony együttműködési technikákra megtanítania még borsos áron is, mert a cég vezetése tudja, hogy ez bőségesen megtérül a munka későbbi profitban.

Sok tapasztalat van az álláskeresés és élet-szervezés hatékonyságának javításában. A sikeres álláskereső viselkedés tanulható, hiszen az ilyen tréningeken részt vett munkakeresők, a többieknél nagyobb arányban helyezkednek el.

Általában azt lehet mondani, hogy az e sorozatban leírt siker elvek rendszeres használata jobb, sikeresebb életvezetést biztosít.

A környezet szerepe

Persze már a korai tapasztalatok is megmutatták, hogy nem minden rétegnél jár a sikertanítás hosszabb távon sikerrel.

boss3.jpgA főnök azt gondolja a beosztottjáról, hogy az nem elég kreatív, s rendszeresen bírálja ezért. A beosztott érzékeli, hogy amit csinál, az soha nem jó a főnökének, s igyekszik kitalálni a főnök szándékát. Nem a problémamegoldásra figyel, hanem a főnökére. Számára a főnök a probléma, a főnöknek pedig a beosztott magatartása. A főnök ilyen tekintete része a rendszernek, és e tekintettel önállótlan beosztottat fog látni. Amíg így van, nem tudjuk, hogy a beosztott egyénként kreatív lenne e. Ha elküldik a beosztottat a tréningre, és a főnök nem változik, megnőnek a konfliktusok.

Az ilyen főnökök beosztottjai a tréningek után gyakran rosszabb helyzetbe kerültek, a főnök nem bírta elviselni a hajtósabb, kreatívabbá vált beosztottat és nagyobb dresszúra alkalmazásával „kalapálta vissza” jobb sorsra érdemes beosztottját a régi kerékvágásba. 

Ismerek olyan esetet, amikor egy sok selejttel dolgozó szalag munkásnőit megtanítottuk kreatív problémamegoldó technikákra. Közben az is kiderült, hogy a minőség-biztosítási vezető rendszeresen szidta őket és szeretett vezetőjüket. Megbeszéltük, hogy önmaguk és a vezetőjük védelmében mutassák meg, hogy „csakazértis” tudnak jó dolgozni. Elkezdték  e technikákat alkalmazni, s hamarosan a legjobban dolgozó szalaggá váltak. A minőségbiztosítási vezető megvádolta őket, hogy csalnak, ez az eredmény nem lehet igaz, s  a csoportot hamarosan megszüntették. A minőségbiztosítási vezető nem tudott változtatni. Ezért ha a sikergondolkodást szervezeti viszonyok között fejlesztjük, e rendszertényezőkre is figyelni kell.

Ezek a tapasztalatok azt is megmutatták, hogy a siker nem egyszerűen belső kondíció kérdése. A siker versenyhelyzetben, sokszor a másik kudarca is. Főleg korlátozott erőforrásokért folyó küzdelmekben van így, (piaci pozícióért, a vállalat fejlesztési erőforrásaiért folyó verseny az éves tervezésnél), vagy egy önértékelési zavarokkal küzdő és ezt kompenzálandó főnökösködő főnök esetében, ahol a kreatív beosztottal a kevésnek gondolt önértékelésért küzdenek meg. Az úgynevezett „zéró összegű játszmák” esetén mindig így van. Versenyző felek, miközben a saját sikerükben érdekeltek, egyben a másik kudarcában is. Ebbe a harcba a másik énképének rombolása, karaktergyilkosság  is beletartozhat. A siker, kudarc mindenesetre nem pusztán belső kondíciók kérdése. De nem is pusztán külső determináció.

A sikeres énkép, az ennek megfelelő magatartás: próbálkozások és kudarcok és korrigált cselekvések révén elért sikert, környezeti változást is jelent. A környezeti változás pedig jobb kondíciót jelent a következő cselekvéssor számára. Reciprok oksági kapcsolatoknak hívja újabban a szakirodalom ezt a viszonyt. A motívumok, sikerkeresés, vagy a kudarckerülés, a belső kondíciók alapján szervezett viselkedés hat a környezetre, amely ettől változik, ez visszahat a belső kondíciókra, és így tovább. Tehát a sikereseknek végső soron jobbak (jobbak lesznek) a belső és külső kondícióik is.

inequality.jpgA résztvevők itt meg szokták jegyezni, hogy aki jobb helyzetből indul, az könnyebben ér el sikereket,mint, aki hátrább van. Az élet igazságtalan. Igazuk van. De csak akkor, ha az életet a másokkal való egy dimenziós versenyként képzelem el. De ha verseny van is (de nem mindig) az életben az sosem egy dimenziós. Sokféle cél és érték van, amiért érdemes küzdeni. Ha ő jobb valamiben (ő szőkébb), én jobb vagyok másban (én barnább vagyok). A másik szempont, hogy nem érdemes a céljainkat másokhoz mérni. Az én helyzetemből, körülményeimből, én hova akarok eljutni, az az én sikerem. 

Persze ebbe is beleszólhatnak mások. Ez átvezet az autonómia kérdéséhez.

Az autonómia

Van sok olyan siker, amikor éppen a hátrányosabb helyzetből való kitörést mutatja a történet. Sok az olyan feltalálókról, „nehéz emberekről”, művészről szóló történet, amely azt mutatja, hogy a nagy alkotások, nagy teljesítmények jelentős környezeti ellenállás közben alakulnak ki. Miért bírja valaki a környezet közömbössége, ellenállása, vagy akadályozása ellenére mégis megcsinálni „rögeszméit”, és miért állnak meg még többen ezeknél a nehézségeknél?

tanárnő.jpgTanár nénin csüngő kisiskolások és autonóm alkotók. Azt állítja a teljesítmény-lélektan, hogy a jelentős alkotók, a sikeresebb emberek függetlenebbek is a környezetüktől. Képzeljük el azt a jó képességű gyereket, aki jól tudja a matematikát, és eközben szereti a matektanárnőt. A tanárnő dicsérete fontos, ezért a tanárnő kedvéért tanulja a matekot. A jutalom számára az, ha a tanárnő értékeli az Ő képességeit. Ha a tanárnő ezt megteszi, akkor a cselekedet motívuma (a tanárnő pozitív értékelése iránti vágy) kielégül, ha a tanárnő ezt nem teszi meg a motívum kielégítetlen marad. Mindenesetre a motívumot kielégítő jutalom a tanárnő kezében van.

Az ily módon motivált tanuló függ a tanárnőtől, a matek teljesítményt a tanárnő tudja szabályozni. És az általános iskola alsó osztályaiba döntően (életkoruk miatt) ilyen gyerekek járnak. A felnőtteken „csüngő” értékelésüktől függően teljesítő gyerekek.

Más a helyzet akkor, ha a diák, később, a gimnáziumban szereti a matekot. Számára a matematikával való foglalkozás, matematikai problémák megismerése, megoldása öröm. Ekkor is lehet a környéken értékelő, vagy közömbös matektanárnő, de ekkor a cselekedet jutalma nem a tanár kezében van, hanem a diák jutalmazni tudja cselekedeteiért saját magát. A matematikával való foglakozás, az abban elért célok magukban rejtik az önjutalmazás lehetőségét. Ebben az esetben a diák matematikai fejlődése autonóm.

Az első esetben a diák nem autonóm és teljesítménye környezetfüggő (például többen hajtanak a matekot tanító tanárnő figyelmére, s Ő beleesik a csapdába, választ valakit, valakiket kedvencnek, s lesznek vesztesek).

A másik esetben a diák függetlenedett, relatív autonómiát szerzett környezetétől, hiszen nála van a jutalom (a matekozás örömének) lehetősége is.

explorer.jpgA nagy alkotók ezért bírják tovább, ellenszélben is, mert autonómabbak, alkotási területükön másoknál. Az autonómia is sikertényező. Ennek csak látszólag mond ellent Magyari Beck István „kreatológiája”, amelyben azt mondja, hogy a nagy alkotók „típusosak” környezetükben, mintegy magukban, személyiségükben sűrítik az általuk reprezentált embercsoport problémáit és egészségük érdekében személyesen is meg kell, hogy oldják. Ehhez, hogy ezt a feladatot kreatívan lehessen megoldani, kell az autonómia.

És éppen az efféle autonómia felfogás vezet tovább minket a sikerről való gondolkodásban. Ez nem a mindentől független öntörvényűséget jelenti. Hiszen a siker társadalmi és lelki közegben jelent sikert. És az autonómia, az öntörvényűség, nem a törvénytelenséget jelenti, éppen ellenkezőleg: a törvényt. A törvényt belül, a törvény megmutatkozását jelenti a személyben.

S ezzel egy termékeny ellentmondáshoz értünk, függetlenedés a környezettől a problémák megoldásában, de a lelki, és környezeti törvény jelenlétét belül. Izgalmasan ellentmondó sikerelvekhez jutottunk és a következő részekben azt nézzük meg, hogy, ha a siker az én körül forog, akkor vajon „mi körül forog az én”, s mit lehet tudni arról a törvényről „ott belül”?

A következő részben egy heurisztikus modell következik az életvezetéshez, amely a siker különböző összetevőit rendezi el.

Irodalom

  • Mohás Lívia: Ki tudja, mi a siker? Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1986
  • Varga Károly: Az emberi és szervezeti erőforrás fejlesztése. Akadémiai, Budapest, 1988.

Kép

http://eternalmatters.wordpress.com/2011/08/29/gotta-show-em-whos-boss/

http://expedition-megacosm.blogspot.hu/2011/09/who-is-teacher.html

http://travel.nytimes.com/2008/07/06/travel/06explorer.html?pagewanted=all&_r=0

 

Szólj hozzá