Az ökológiai válság kiprovokálja, hogy az anyagi dimenzióban csökkenjen az ökológiai lábnyomunk, de ez nem azt jelenti, hogy a tudásunk ne növekedjen, a közjó ne növekedjen.

  Itt a tőkét felkészültség értelemben használom. A marxizmusban a tőkeviszony alapja, hogy ha valaki birtokol olyan felkészültséget, amire másnak szüksége van, de nincs neki, akkor függeni fog a birtokostól és tőkeviszony keletkezik. Ez igaz, de most felkészültséget mondok.

Van az embereknek tudása a jóról. Amikor azt szoktuk mondani, hogy vannak értékesebb, meg kevésbé értékes dolgok, akkor fölfele, vagy lefele mutatunk, hogy vannak jobb, meg rosszabb dolgok. A kultúra része, hogy tudjuk, mi a jó és mi a rossz..

• A fogalmi kultúra része az is, hogy értékmentesen leírjuk a dolgokat. Csak a tényekre koncentrálunk. Ilyen lenne a gazdaságtan, vagy az értékmentes tudomány. Ez a denotatív leírás, ilyen például, ha értékelés nélkül leírjuk az egyenlőtlenséget.
• Amikor értékelve vitatkozunk, és például valaki azt mondja, hogy az egyenlőtlenségek igazságosak, mert érdem alapúak. Van, aki meg azt mondja, hogy az egyenlőtlenségek igazságtalanok, mert egyenlőtlen esélyeken alapulnak. Amikor így vitatkozunk, a pusztán tényszerű egyenlőtlenségeket, értékeljük is. A függőleges dimenzióban.

• A tudást lehet úgy tekinteni, hogy éppen leírjuk a tényeket, és nem értékeljük. Minél több tényt tudjunk a világról, és ebből tudunk fejlődni. Ekkor egy semleges értékmentes tudással dolgozunk. Ez a csak a tényeket leíró, és az összefüggéseiből kiragadott tudás. Megnézzük, hogy milyen a dolog önmagában,
• De ezeket a tényeket értékeljük is, ez is része az emberi tudásnak. Ekkor a valóságos, kontextusban lévő dologra nézünk.

Mind a kettő tudás és mindegyikkel dolgozunk.

• Tudunk arról vitatkozni, hogy mi az igaz - tény.
• És arról is hogy mi az igazságos.