Bevezetés a tudástársadalomba 1.
1. Minden társadalom tudástársadalom
Ahhoz hogy társadalom legyen az élőlények egy csoportja, ahhoz kell valamilyen közös rendező, szabályozó rendszer, nevezzük ezt tudásnak. Bár ehhez nem kell, hogy mindenki ugyanazt tudja. A zenekar különböző hangszeren játszó tagjai nem ugyanazt tudják, s mégis létrejön a zene.
Van, amit közösen tudnak, s van, amit nem.
Ugyanabban a kommunikációs aktusban jön létre az emberi társadalom és a közös tudás.
Persze amit most nevezünk tudástársadalomnak az a tudásra való intenzívebb építkezésben különbözik – a korábbi társadalmaktól. Ezt később bővebben kifejtem.
Azt gondolom, hogy azt gondolod
Mi történik, amikor két ember között létrejön a kommunikáció, amikor két ember megérti egymást? Csak kicsit bonyolult, de egy focis példa és egy ábra segít.
Mi az a tudás, amely akkor hat, amikor a jobbszélső elszalad jobboldalt, s tudja, hogy a középcsatár is szalad középen, mert a középcsatár tudja, hogy a jobbszélső tudja, hogy a középcsatár ott lesz, amikor be fogja adni a labdát, s ezért a középcsatárnak a jobbszélső beadja a labdát … (és így tovább.)
A jobbszélső és a középcsatár elméje között nincs átfedés. Mi akkor a közös? Az, hogy a játék szempontjából kielégítően elképzelik egymás elméjét. Úgy, hogy ami az egyikben van, az hasonló (vagy analóg) azzal, ami a másikban van, s ez segíti hogy kölcsönösen jól képzeljék el egymás cselekvését.
A „másik” viselkedésének leírása pontosabb, ha a leírás – a másik elképzelése tartalmazza azt is, hogy a másik is elképzeli a közös cselekvést. A középcsatár tudja, hogy a jobbszélső tudja, hogy a középcsatár el fog szaladni középen, és a jobbszélső be fogja neki adni a labdát. (tudja mert megbeszélték és gyakorolták) Így ábrázolom: itt már csak a középcsatár modelljét bemutatva:
A középcsatár elképzeli önmagát is és a másikat is. Önmagát (KRK) a másikkal (JRK) való lehetséges viszonyban – ez az ábrán a már csak a középcsatár elme modellje.
De jobb a modellje, ha jobbszélsőt is középcsatárt-elképzelőnek képzeli el. Az ábrán JRJK van, s ez a „jobbszélső reprezentációja jobbszélsőben középcsatár szerint” jelentésű és KRJK van, ami a „középcsatár reprezentációja jobbszélsőben középcsatár szerint” jelentésű.
Az a középcsatárban nem átélhető, hogy a jobbszélsőben mi van. Ám a másik modelljéről alkotott modelljébe „kölcsönadja”, „behelyettesíti”, „beírja” saját belső szándékait, gondolatait, s úgy képzeli el a másikat, mintha az is hasonlóan gondolkodna, reprezentálna, mint ő.
A tudomány úgy mondja, hogy az emberek fajtársaikat önmagukhoz hasonló intencionális lényeknek tekintik. (Intencionális lények: kb. szándékokkal, gondolatokkal, vágyakkal rendelkező lények, valamik, amik valami másra vonatkoznak, gondolja azt, szeretné azt, akarja azt, tudja azt stb.)
Ezek az elképzelések kipróbálhatók, és a közös cselekvés eredménye alapján korrigálhatók. S az edzéseken éppen ez történik.
Mindegyikünk számára a többiek felkészültségeket hordozók. És a többiekkel való együttműködés szükséglete kikényszeríti, hogy el tudjuk képzelni egymást. És erre az itt bemutatott módon képesek vagyunk. Így alakulhat ki a munkamegosztás és a specializáció.
A munkamegosztáshoz szükséges, hogy egymástól különböző állapotokat felvehessünk. (jobbszélső, középcsatár) Ez többlet felkészültséget tesz lehetővé. Bizonyos felkészültségek az egyiknél vannak, mások a másiknál. Én hajtom a vadat, s te lövöd le. Én játszom a basszust, s te a szólót.
S ahhoz, hogy cselekvéseinket koordinálni tudjuk ezeknek az elképzeléseknek, s a cselekvéseknek kiszámíthatónak (azaz hasonlónak) kell lenniük.
Ahogy a játékban, úgy a társadalomban is e közös elképzelésekkel koordináljuk társadalmi cselekvéseinket.
Ahogy e közös (egymásban lévő) tudás a kommunikáció által létrejön, ugyanúgy (ugyanabban a kommunikációs helyzetben) jön létre újra és újra a társadalom.
Ha tetszett, itt lájkolhatod a blogot.
