2013. ápr 04.

És akkor Habermas… Kommunikatív racionalitás

írta: Dr Domschitz Mátyás
És akkor Habermas… Kommunikatív racionalitás

habermas.jpg

Az előző szövegekben bemutatott iskolai példában érezhető, hogy az iskolai kommunikáció sok aktusa nem felelt meg a racionális megbeszélésnek. Hogy jobban tudjuk elemezni a kommunikációs helyzeteket, el kell tudnunk különíteni egymástól a különféle cselekvéseket. A kommunikatív racionalitás megértéséhez a kommunikatív cselekvést el kell különíteni más cselekvésfajtáktól.

Most Jürgen Habermas kommunikatív racionalitás modelljét mutatom be. (Habermas, Jürgen: A cselekvésracionalitás aspektusai. in. Habermas, Jürgen: Válogatott tanulmányok. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1994. E szöveg alapján készítettem ezt az ábrákat.)

Habermas először is elválasztja a cselekvést a megfigyelhető viselkedéstől azzal, hogy a cselekvésben ennél több van, a cselekvés olyan megfigyelhető viselkedés, melynek célja, szubjektíven vett értelme van. (Például az akaratlan tüsszentés ebben az értelemben nem cselekvés). E cselekvések lehetnek társadalmi és nem társadalmi cselekvések.

Társadalmi cselekvés és nem társadalmi cselekvés

Lehetnek olyan cselekvések, amelyekben nem számolunk egymással és lehetnek olyanok, amelyekben számolunk egymás aktív cselekvő részvételével.

Ez az előbbi cselekvésfogalom a ...

„szociális interakció fogalmává bővíthető, ha még két meghatározást hozzá veszünk: a) a többi cselekvő szubjektum viselkedésére való orientációt és b) a cselekvés-orientációk reflexív egymásra vonatkoztatását. „Társadalmi kapcsolatról” beszélünk, ha többek magatartása az értelmi tartalomnak megfelelően kölcsönösen egymáshoz igazodik és magatartásukat ez a kölcsönös igazodás irányítja." (i.m 240.o.)

Instrumentális cselekvés

A cselekvések lehetnek olyanok, amelyekben a cselekvő nem számol másokkal, cselekvését nem vonatkoztatja másokra, ez az instrumentális cselekvés. Számol a céljaival, a célhoz vezető eszközökkel, (például meg akar javítani egy hibát az autóján, s ennek lehetőségeit mérlegeli), de nem számol más célokkal rendelkező racionális szereplővel, s cselekvését nem vonatkoztatja rájuk.  Az instrumentális cselekvés mércéje az, hogy eredményre vezet-e, s az egyik cselekvés akkor jobb a másiknál, ha a cél elérését hatékonyabban biztosítja. Az érvényességi kritérium: a hatékonyság.

„A célracionális cselekvés modellje abból indul ki, hogy az aktor kizárólag értelmes és kielégítően pontosított céljainak elérésére orientált, s számot vet cselekvése minden más következményével, mint a siker mellékes feltételével. E modell úgy definiálja a sikert, mint azon állapot bekövetkezését, amely kauzálisan egy adott helyzetben célirányos tevékenységgel vagy annak elmulasztásával idézhető elő. A sikerre irányult cselekvést instrumentálisnak nevezzük, ha követendő technikai szabályai szempontjából vesszük szemügyre, vagy ha egy fizikai állapotba való beavatkozás hatásfokát értékeljük. (u.o. 244.)

Ha az instrumentális cselekvés modellje szerint viselkedünk egy másik emberrel, (de kitágítva, másik élőlénnyel) az azt jelenti, hogy a saját céljaink eszközeként tekintünk rá, s ezt más szövegekben az elidegenedés alapjának tekintettük.

Társadalmi cselekvés

stratégiai kommunikatív.jpgAz embereket, dolgokként tekinteni hamis. (S, hogy helyes-e, az is egy másik kérdés). Az emberek nem dolgok, ezért az emberek egymással kapcsolatos cselekvései társadalmi cselekvések, ahol az emberek egymásra vonatkoztatva cselekszenek.

„Stratégiainak nevezzük, (a cselekvést) ha a racionális választás szabályainak követése szempontjából vizsgáljuk, s a racionálisan viselkedő ellenlábas döntéseire gyakorolt befolyás hatásfokát becsüljük fel. Az instrumentális cselekvések társadalmi interakciókkal kapcsolódhatnak össze: a stratégiai cselekvések igenis társadalmi cselekvések. …”

A társadalmi cselekvéshez:

  • olyan megfigyelhető viselkedést társítunk, ahol a cselekvő szubjektív szándéka szerinti célt, és a cselekvő szubjektív szándéka szerinti cél eléréséhez, és helyzethez alkalmas eszközt is tételezünk, (eddig: cselekvés)
  • és a cselekvő számol más cselekvő szubjektum céljaival és szándékaival, (mert a helyzet olyan, hogy van másik szubjektum), s a szereplők cselekvéseiket egymásra is vonatkoztatják.

A menedzsment-tudomány tele van sok „hogyan csináld” jellegű instrumentális cselekvéssel, ezek gyakran a munkatársakra is vonatkoznak, de ezekben az esetekben a menedzseri tevékenységre azt lehet mondani, hogy nem elég racionális, mert a szituáció társadalmi, s ezért a menedzseri célok ilyen modellel nehezebben érhetők el, vagy a célhoz vezető út több konfliktussal jár. Ez kevésbé tűnik fel, ha főleg tárgyak előállításával foglalkoznak. De akadály, ha a munka kommunikáció. A vezetői tevékenység javítható, ha erre felhívjuk a figyelmet, és vagy a stratégiai, vagy a kommunikatív cselekvés modelljét alkalmazzuk.

Stratégiai cselekvés

stratégiai cselekvések.jpg

„Célirányos, racionális cselekvés, melyben egy (vagy több) racionálisan viselkedő ellenlábas lépéseit is bekalkuláljuk, (ezért társadalmi) s a cselekvés célja a kitűzött személyes cél elérése. A cselekvés a személyes sikerre irányul.”

A stratégiai cselekvés mércéje az instrumentális cselekvéshez hasonlóan az, hogy eredményre vezet-e, s az egyik célravezető stratégiai cselekvés akkor jobb a másiknál, ha a cél elérést hatékonyabban biztosítja. Az érvényességi kritérium: a hatékonyság. Az instrumentális cselekvéstől az különbözteti meg, hogy számol másik szándékkal rendelkező cselekvővel.

A kommunikatív cselekvés

A kommunikatív cselekvés olyan társadalmi cselekvés, (mely számol a többi résztvevővel), amelyben a cselekvő nem saját egoisztikus sikerére törekszik, hanem célja a kölcsönös megértés kialakítása, s a cselekvések koordinációját ez a közösen kialakított kölcsönös megértés biztosítja.

A szervezetek törekednek racionalitásuk növelésére, azaz arra, hogy kitűzött céljaikat alkalmas eszközök kiválasztásával elérjék. Ebben cél lehet az is, hogy szülessen (teherbíró, valódi) egyetértés, vagy eszköz lehet az egyetértés más célok elérése szempontjából. Jobb, „okosabb” és teherbíróbb a szervezet, ha közös megértést alakítunk ki:

  • a probléma tényszerű leírásában, hogy a valóságnak megfelelően lássuk azt, hogy mit tekintsünk problémának, s ennek leírásában mi az, ami van, hogy mi az objektív valóság igaz leírása;
  • abban, hogy a megoldásban mi legyen a helyes magatartásunk, melyek a normáink, azért hogy cselekvéseinket jól koordináljuk;
  • s résztvevőnként mi a viszonyunk a problémához, a közös cselekvéshez, hogy jobban értsük - mint együttműködő felek – egymást is. Milyen a belső világunk.

A stratégiai cselekvés hatékonyságának fokozása

Minden olyan szervezetbeli cselekvést besorolhatunk ide, amelyik megfelel a stratégiai cselekvés kritériumainak, azonban azok lesznek a jobbak, amelyek ezek mellett jobban megfelelnek a hatékonyság szempontjainak is. A szervezetek manapság stratégiai terveket készítenek. Szervezeti stratégiák, marketing stratégiák, humán stratégiák, versenystratégiák, kommunikációs, stb. stratégiák készülnek. Mindegyik stratégia mögött vezetői tapasztalatok vannak. Ezek szakszerű alkalmazása növeli a szervezet racionalitását.

A stratégiai terveket optimális esetben csoportmunkában készítik. Ezekben sokféle szakma működik együtt s ezek készítésében sok az olyan jellegű lépés, amelynek eredménye a tervezőmunkát végzők valamiféle közös valóságértelmezése, arról, hogy mit tekintenek a szervezet számára lényeges tényeknek, milyen környezeti tendenciákat azonosítanak be, milyen a szervezet valósága, stb. Ez gyakran „kialkudott” világképet jelent. 

S ezek a követelmények átvezetnek minket a kommunikatív cselekvéshez, de még egy fontos elválasztást kell tenni. Jó stratégiai tervet nem tudnak csoportmunkában egymással versenyző csoporttagok készíteni. Az üzleti szervezet lehet versenyben a környezetében lévő versenytársaival, ez azonban nem jelenti azt, hogy belső környezetében versenynek kell lennie. A szervezeti szintű tervezőmunka racionalitásfoka, és hatékonysága javul a tervezők közötti kommunikáció javulásával, s ez leromlana, ha a közös stratégia felőli egyezkedés helyett, egymással versengő csoporttagokat találnánk, akik egymással szemben érvényesítenék stratégiáikat és nem a közös ellenféllel szemben. Ezért a versenyhelyzetben lévő szervezet, amely versenyez más szervezettel, abban lehet érdekelt, hogy a szervezeten belüli munkában az együttműködés a kölcsönös megértésre orientált kommunikáció érvényesüljön. Lehet a szervezet cselekvése stratégiai cselekvés, miközben a stratégiai cselekvés része a szervezeten belüli egyetértésre való törekvés.

A megegyezésre törekvés racionalitása, a kommunikatív racionalitás

kommunikatív cselekvés_1.jpg

A kommunikatív cselekvés olyan társadalmi cselekvés, (számol a többi résztvevővel), amelyben a cselekvő nem saját egoisztikus sikerére törekszik, hanem célja a kölcsönös megértés kialakítása s a cselekvések koordinációját ez a közösen kialakított kölcsönös megértés biztosítja. Pár évvel ezelőtti a példa de jól mutatja, hogy sokszor az az érdek, hogy a másik is részes legyen valamely felkészültségben. A megyeszékhely vállalkozásfejlesztési irodájában lévő számítógépen volt már Internet elérési lehetőség és jó lett volna a környező kisebb települések önkormányzataival elektronikus úton is kommunikálni, mert ez megkönnyítette volna az iroda szolgáltatásainak megismertetését a környező településeken. Azonban nekik még nem volt Internet hozzáférési lehetőségük és ezért ezt nem lehetett megoldani.

„…A stratégiai cselekvéssel a kommunikatív cselekvést szeretném szembeállítani. Akkor beszélek kommunikatív cselekvésről, ha a résztvevők cselekvései nem egocentrikus sikerkalkulusok, hanem kölcsönös megértés segítségével hangolódnak össze. A kommunikatív cselekvés során a résztvevők elsődlegesen nem saját sikerükre, hanem a kölcsönös megértésre orientálódnak.  …”

„A sikeres nézetegyeztetés a résztvevők egyetértéséhez vezet. A kommunikatíven elért (vagy a cselekvés kontextusában közösen előfeltételezett) egyetértés nemcsak a tényszerűen fennálló megegyezés feltételeinek tesz eleget. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egyetértés csak racionális alapon nyugvó feltételek mellett jöhet létre, az egyetértés közös meggyőződésen nyugszik. Az egyik fél kommunikatív cselekvése csak akkor járhat sikerrel, ha a másik specifikus módon akceptálja azt, ha tehát (bármennyire implicit módon is) „igen”-nel vagy „nem”-mel állást foglal egy alapvetően bírálható érvényességigénnyel kapcsolatban. Mind ego, aki megnyilatkozásával érvényességigényt jelent be, mind alter, aki azt elismeri, vagy visszautasítja, döntését potenciális indokokra alapozza.[1]

Ha a kommunikatív valamely állapotát is tudjuk célként tekinteni, (és az eddigiek alapján tudjuk), akkor az itt hivatkozott idézetekben lévő kommunikatív cselekvés is lehet célracionális cselekvés, csak itt az elérendő cél a kölcsönös megértés kialakítása. 

Azt bátran lehet állítani, hogy a társadalom szervezetei törekednek racionalitásuk növelésére, azaz arra, hogy kitűzött céljaikat alkalmas eszközök kiválasztásával elérjék, s ebben arra hogy szülessen (teherbíró, valódi) egyetértés, vagy lehet eszköz az egyetértés más célok elérése szempontjából. Ezét mindkét társadalmi cselekvési típus esetén értelmes elemezni a cselekvések hatékonyságának növelési esélyeit.

Megegyezés akkor jön létre az egyezkedő felek között, ha az állításokat közösen érvényesnek fogadják el. Az állítások érvényessége többféle lehet. Érvényesnek fogadunk el egy állítást, vagy kommunikációs aktust, ha azt igaznak, vagy hitelesnek, vagy ha helyesnek tartjuk.

“… a társadalmi cselekvés eszményített vagy tiszta “esetei” segítségével … leírhatók és racionalitásfokuk alapján megítélhetők a szociális interakciók. … abból indulok ki, milyen szempontok alapján lehet kétségbe vonni egy kölcsönös megértésre irányuló beszédaktust. Egy beszélő megnyilatkozásával kapcsolatos racionálisan motivált igen/nem állásfoglalások különböző lehetőségei vezérfonalául szolgálnak a nézetegyeztetés révén összehangolt cselekvések elemzésének.

Egy beszédaktus alapvetően három szempontból vonható kétségbe, azaz utasítható vissza “érvénytelenként”.

1.Az igazság szempontjából, melyet a beszélő megnyilatkozásával igényel egy állítása (illetve egy állítása létező tartalmának feltételezése) számára,

2.a hitelesség szempontjából, melyet a beszélő szándéka kinyilvánításával kapcsolatban igényel, végül

3.a helyesség szempontjából, melyet a beszélő egy adott normatív kontextusra hivatkozva (illetve közvetve magával a kontextussal kapcsolatban) igényel.

 A kommunikatív cselekvések alapvetően e három szempont egyike alapján vonhatók kétségbe, azaz utasíthatók vissza tévesként, hiteltelenként vagy helytelenként.

A kommunikatív racionalitás és érvényességi igényeinek jobb megértése céljából bemutathatók a beszédaktusok idealizált esetei egymástól elkülönítve, mint elemi kijelentések:”

    • "a, olyan konstatív beszédaktusok, amelyekben elemi kijelentő mondatok hangzanak el
    • b, olyan expresszív beszédaktusok, amelyekben elemi élményeket rögzítő mondatok (első személy, jelen-idő) szerepelnek,
    • olyan intézményesen kötött beszédaktusok, amelyek jól meghatározott normához (keresztelő, fogadás, házasságkötés) kapcsolódnak

 Az itt bemutatott beszédaktusokhoz köthetők a beszélők által elfoglalt alapbeállítódások

    • objektiváló beállítottság, melynek során egy semleges megfigyelő viszonyul valamihez, ami az objektív világban megy végbe
    • expresszív beállítódás, melynek során egy önmagát ábrázoló szubjektum közönség előtt feltár valamit saját bensőjéből, melyhez privilegizáltan fér hozzá.
    • A normakonform beállítódásban egy szociális világhoz tartozó személy eleget tesz vonatkoztatási csoportja általánosított viselkedési elvárásainak.”

E három alapvető koncepciónak mindig megfelel a “világ” egy bizonyos koncepciója. A tények, a szubjektum és a normatív világ.

A megegyezésre törekvést akkor tekintjük racionálisnak, ha minden állítást a neki megfelelő érvényességi kritérium szerint vitattak, vagy fogadtak el a felek.  Az érvényességi kritérium pedig akkor jó, ha alkalmazkodik a felkészültség típusához.

  • A szubjektív belső világ a problémamegoldó felkészültségek egyik helye, egyik fajtája, az erre utaló állításoknak e világhoz való hozzáférés módjához igazodniuk kell.
  • A közös normák világa a problémamegoldó felkészültségeknek másik fajtája és ehhez és az e felkészültségekhez való hozzáférés módjához is illeszkedni kell a róla folyó kommunikációnak.
  • A tények világa is cselekvési feltételek, és felkészültségek világa ez is sajátos hozzáférési lehetőségeket jelent és ennek meg kell jelenni a kommunikációban.

Ehhez még arra a képességre is szükségük van a megegyezésre törekvő feleknek, hogy át tudjanak váltani az egyik fajta beszédaktusról a másik fajtára, s ezen átváltásokat is közös racionális egyezkedésük alatt tartsák. Arról is tudjanak kommunikálni, hogy mely világ mely kritériumai szerint kommunikálnak éppen. A valóságos kommunikatív racionalitás ez a komplex eset, amelyben az itt vázolt módon működő interakciókban alakítják ki közös valóságértelmezésüket, közös normáikat és egymás (közösen elfogadott) képét is, és közösen szabályozzák magát e kommunikációs, értelmező folyamatot a magáról a kommunikációról folytatott kommunikációval. Ekkor a kommunikatívról való ilyen beszédből is részesnek kell lenniük, mert csak ekkor tudnak a váltásokról beszélni és ezáltal megegyezni.

Mindkét magas racionalitásfokú cselekvéshez szükségesek strukturális, kulturális és képességbeli előfeltételek.

Befejezésül. A valódi szervezeti problémák valódi megbeszélése a szervezet tagjai részéről nehéz. Sok indulat lappanghat, sok rejtett törekvés (stratégiai cselekvés) lehet akkor is, ha a felek azt nyilvánították ki, hogy nyílt egyezkedéssel, kölcsönös megegyezésre törekszenek. A szervezet stratégiai cselekvése (szervezet, mint ágens) közben a szervezet tagjai (szervezet alkotó, cselekvő ágensek a szervezeti színtéren) saját céljaikat is követik, (saját stratégiai cselekvéssel), a nyílt szervezeti kommunikáció mindenképpen problematikus.

A szervezetek egyre gyakrabban alkalmaznak olyan szakértőt, aki e szervezeti tisztázó folyamatokhoz segíti a szervezet egy csoportját. Most már mondhatjuk, hogy neki az a dolga, hogy segítsen a kommunikatív racionalitás kialakításában. Ez egyfelől szervezetfejlesztési vállalkozási, vezetési tapasztalatokat igényel, a másik oldalról a csoportos emberi problémák ismeretét is. Kell ahhoz érzékenység, hogy egy lappangó problémát a felszínre segítsünk. Ezt a folyamatot segíti például a szervezetfejlesztésben a folyamatkonzultáció.



[1]  u.o. 245.o.

Szólj hozzá

kommunikáció együttműködés tudásmenedzsment vita értekezlet racionalitás gondolkodás fejlesztés manipuláció menedzsment szervezet megbeszélés értelem meeting csapatmunka szervezetfejlesztés problémamegoldás consulting konfliktuskezelés facilitátor tudásszervezet értekezletvezetés meetingvezetés kommunikatív racionalitás