2014. sze 04.

Mi a tudás? Milyen munka társadalmát építjük? 16

írta: Suhajda Virág
Mi a tudás? Milyen munka társadalmát építjük? 16

A kérdésre adott válaszban nem mindegy, hogy a munka társadalma sok vagy kevés tudással dolgozik. Finnország és India gazdasági sikerei például tipikusan az oktatás fejődésén alapulnak. Félő, hogy nálunk nem ez az irány. A sorozatban ezután a tudás-intenzív szervezetekről írok, de ehhez előbb nézzük meg mi az a tudás.

A tudás nem információ. Akkor micsoda?

Mi a tudás? Ez a kérdés nagyon gyakran merül fel a legkülönbözőbb tudományos területeken, és különböző válaszokat is kaphatunk rá.  Első lépésként válasszuk szét a tudást és az információt, bár a mindennapi nyelvhasználatban sokszor nem válik külön. Az iskolában elsajátítandó tényanyagot – információt – ugyanúgy tudásnak vesszük, mint a gyakorlati élet folyamán megszerzett szakértelmet.

információ túlterhelés.jpgAz információs túltöltődés időszakában élünk. Az információkhoz való hozzáférés nagyban megkönnyebbedett. Ma információkat szinte bármilyen témában tudunk gyűjteni, ha begépeljük a megfelelő szavakat az Internet keresőautomatáiba. A keresés eredményeként elárasztanak minket az információk, s nyilvánvaló, hogy mindez nem feltétlenül vezet a tudás növekedéséhez sem egyéni, sem szervezeti szinten. Sőt éppen ellenkezőleg – a végtelen információ-áradat elriaszthat a tudás-szerzéstől. A túl sok információ és az információ-szerzési kényszer a tanulási folyamatban csökkenti a motivációt. Ennek egyik oka az, hogy az ismeretszerzés során a tanuló sokszor nem látja, hogy miképpen alkalmazhatja a megszerzett ismeretet a későbbiekben. Az alkalmazás hiányában az ismeret nem mélyülhet tudássá.

A tudás tehát nem információ. Akkor micsoda?

Az elmúlt évszázad információs robbanása miatt a tudás a társadalomtudományok középpontjába került. A témában leggyakrabban idézett Polányi Mihály a tudást személyesnek és individuálisnak tekinti. Személyes, amely szociális kontextusban jön létre. És individuális, amennyiben nem egy szervezet, vagy közösség, hanem az egyén birtokolja.  Polányi szerint a tudás nem magyarázható meg pusztán szavakkal. Ez azért van, mert az információ feldolgozása, és a tudás előállítása mentén többféle tudatosság dolgozik a tanuló emberben – nem csupán a közvetlenül szolgáltatott tények, de a tágan értelmezett környezeti hatások ezer apró zaja is befolyásolja az adott információ értelmezését.

shannon_weaver_komm_modell_1.png„A környezet ezer apró zaja” már nyelvében is az matematikából eredő kommunikációelméletekre, ezen belül is a Shannon-Weaver és a Jakobson –féle kommunikáció felfogásra épít. Ez a modell, amelyet már általános iskolában is tanulunk (az adóról, vevőről és a köztük levő csatornáról és zajáról), egy sokkal lineárisabb rendszert feltételez a kommunikáció szereplőiben, mint amilyen komplex az ember világa (vagyis olyan szinten túlegyszerűsít, hogy a lényeg elvész), viszont a könnyű értelmezési keret miatt a legelterjedtebb kommunikáció-modell. Ezért például a menedzsment tudományok nagyrészt erre a modellre alapoznak, ami a gazdasági életben a túlegyszerűsítés miatt helytelen döntésekhez vezethet.

tudás jéghegy.jpgA Polányi-féle modell alapján a kinyilvánított, leírható (explicit) tudás tehát mélyebb rétegekben, a tacit tudásban gyökerezik. A tudás két szintje, a tacit tudás - a hallgatólagos, személyes tudás - emberek által létrehozott, az emberek érzelmi - indulati tudatrétegeitől nem különválasztható. A tudás két szintje, a tudni, mit (explicit) és a tudni, hogyan (tacit). Egymás nélkül nem működnek hatékonyan. Hiába rendelkezünk tényszerű ismeretekkel egy témában, ha nem tudjuk ezt alkalmazni, s hiába vannak készségeink, ha nem rendelkezünk a sikeres használatukhoz szükséges tényszerű tudással.

A kognitív tudomány a tacit és explicit tudást más kifejezésekkel címkézte fel, mint procedurális és deklaratív tudás, amelyben a procedurális a tevékenységekben, cselekvésben megnyilvánuló tudás (ez felel meg a tacit tudásnak), a deklaratív pedig a feldolgozott, kódolt információ (explicit tudás), amellyel a szemantikus emlékezet tanulmányozása is foglalkozik (Baddley, 2001).

A tudást az azt birtokló szereplőtől (ágenstől) elválasztani azonban nem lehetséges, és a tudás - tanulás neurális hátterét vizsgálva viszont azt találjuk, hogy a procedurális és deklaratív tudás nem egyértelműen választható külön, a két neurális feldolgozó rendszer határai elmosódnak (Daw-Shohamy, 2008). Szükség van tehát egy ennél rugalmasabb definícióra, amennyiben dinamikusabb megközelítést kívánunk alkalmazni. Már csak azért is, mert Polányi „személyes” tudása egyértelműen az emberhez, mint személyhez köthető, és bár nem kérdés, hogy a tudás fő letéteményese az ember, ha egy szervezetet vizsgálunk, pont azt tapasztaljuk, hogy messze nem mint a személyes tudások összessége működik. Hanem szervezetként is létezik valamilyen tudás, ami akkor is megmarad, ha éppen valamely tagja elmegy.

A tudás: problémamegoldó felkészültségproblémamegoldás.jpg

Az általunk használt dinamikusabb megközelítés a Horányi-féle iskola participációs megközelítése. A tudást a participációs modell az ágens (aki lehet az ember, de a szervezet is) problémamegoldó felkészültségeként definiálja (Horányi, 2007).  Itt a probléma nem más, mint az a kritikus különbség, amely a jelenlegi és a kívánatos állapot között fennáll (amennyiben ezt az egyén vagy szervezet egyáltalán észleli). Vagyis ha a jelenlegi és egy kívánatos állapot eléggé különbözik, akkor érzékeljük a problémát, és mozgósítjuk képességeinket ennek megoldására. Ha pedig nem különbözik annyira, hogy mozdulni akarjunk, akkor ez nem is igazi probléma.

Lehet az így megjelent probléma kicsi: ragad a kezem, de én szeretném, ha nem ragadna, így megmosom. Persze lehet nagy is: jobb állást szeretnék, lakást vásárolnék, fizetésemelést kívánok. Ekkor már sokkal komplexebb helyzettel kell törődnünk.

A probléma megjelenhet az ágensen belül és kívül egyaránt, azaz a belső és a külső környezet valamely állapota és állapotváltozása váltja ki azt a problémát, amelyhez alkalmazkodnunk kell a kívánatos állapot eléréséhez (amely lehet egy már elért állapothoz való visszatérés is).

problemsolving.jpg-2b87miz.jpgA tudás – a problémamegoldó felkészültség – tehát nem egy kiforrott, leülepedett, állandó, explicit adat- és kapcsolódás tömeg.  Az ágenst – aki, ismételten, lehet maga az egyén vagy épp a szervezet –, és tudását is mint komplex rendszereket és nagyobb rendszerek alkotóelemeit vizsgálva láthatjuk, hogy a tudás egyáltalán nem állandó, hiszen a probléma az, ami folyamatosan változik.  A merev ragaszkodás problémamegoldó algoritmusokhoz sokszor nemhogy adaptív, hanem éppen vesztes stratégia, amelyet a természetben és a társas életben számtalan eset igazol vissza. Diszfunkcionális problémamegoldó algoritmusok például a társas kapcsolatokban a Berne-féle „emberi játszmák”.

A kényszeres ragaszkodás algoritmusokhoz pedig kifejezetten beteges, és az ágens egyéni fennmaradását (és persze szaporodását is) nagyban veszélyezteti.  A kézmosás például jó problémamegoldó stratégia, hiszen ez által az életre veszélyes mikroorganizmusokat eltávolítjuk a kezünkről. A kényszeres mosakodás viszont már nem jó stratégia, hiszen túl sok időt emészt fel, árthat a bőrünknek, és ezzel épp az ellenkező hatást válthatja ki, és persze a társas kapcsolatoknak sem kedvez.

A problémamegoldó felkészültségek relevanciáját tehát épp az alkalmazhatóságuk biztosítja. A tudás attól tudás, hogy az észlelt probléma (mint állapot) folyamatosan változik, függően az adott szereplő pillanatnyi fizikai, társas, kognitív (tudati) és fiziológiai (testi vagy infrastrukturális) állapotától és környezetétől. Mivel pedig mindez az állapot és környezet időben folyamatosan változik, egymással és korábbi önmagával is dinamikákat alkotva, az ágens releváns problémamegoldó felkészültsége pillanatról pillanatra szintén változik. 

A tudás tehát az egyén vagy szervezet

adott, pillanatnyi helyzethez történő – valós idejű –

alkalmazkodásához szükséges problémamegoldó felkészültség. 

A problémamegoldó felkészültségek aktiválásának kulcsa az adott pillanatnyi helyzet (valós idő) problémaérzékelésében van, amely függ a belső és külső környezet aktuális állapotától. Ez alapján mondhatjuk – továbblépve a participációs modell alapján egy rendszerszemléletű megközelítés felé –, hogy az ágens tudása egyaránt embodied (testbe foglalt) és embedded (környezetébe foglalt), hiszen a fizikai test (és szervezeteknél a struktúra-infrastruktúra) éppúgy meghatározza, mint a rajta kívül álló környezet.

felkészültség kialakulásának környezete.bmp

Az itt megfogalmazott tudás-fogalom nagyon sokban kötődik a pedagógiában használatos kompetencia-fogalomhoz, hiszen ez is többként definiálja a tudást, mint tények és összefüggések kapcsolatát. A kompetencia-fogalom beemeli a képességeket és az attitűdöt, ami az ágenstől már nem elválasztható tudásként jelenik meg. Azonban a participációs tudás fogalom több a kompetencia fogalomnál abban, hogy dinamikus – nem feltételez egy állandó ténytudás – képesség – attitűd mintázatot az ágensnél, hanem megengedő abban, hogy ez a valós időben más lehet, mint akár egy pillanattal ezelőtt. Ez persze nehézzé teszi a lineáris oktatásban történő alkalmazhatóságát, hiszen az oktatási modellek kidolgozásában a „házépítés” modell dominál: az egyén tudása (beleértve a készségeit és attitűdjét) téglákból áll, amelyek egymásra építhetők. Ha pedig nincs ilyen állandó tégla, akkor az építkezés metaforája alkalmazhatatlanná válik.

Felhasznált irodalom:

Daw, Nathaniel D. – Shohamy, Daphna: The cognitive neuroscience of motivation and learning, Social Cognition, Vol. 26, No. 5, 2008, pp. 593–66

Baddeley, Alan (2001): Az emberi emlékezet, Osiris kiadó, Budapest

Horányi Özséb (szerk) (2007): A kommunikáció, mint participáció, AKTI-Typotex Kiadó, Budapest

Polányi Mihály (1992): Filozófiai írásai I., Budapest, Atlantisz kiadó, 1992

Képek:

  • http://naldzgraphics.net/design-2/information-overload-cause/
  • http://www.monkeymagic.net/2013/07/27/the-structure-of-schools/
  • http://everyonelearnseveryday.wordpress.com/2013/01/13/during-period-iii-we-are-focused-on-critical-thinking-and-problem-solving/
  • http://4oops.edublogs.org/2012/10/20/weekend-ed-quoteoctober-20/
Szólj hozzá

kommunikáció tanulás változás tudás tudat szervezet Tudástőke