2014. sze 20.

Technokrácia. Milyen munka társadalmát építjük? 17.

írta: Dr Domschitz Mátyás
Technokrácia. Milyen munka társadalmát építjük? 17.

„Fejlessz!   Technikát,  okosítsd a tárgyi tőkét! ”           5világ_1.png

Magas anyagi-tárgyi tőkeigényű, információban gazdag, elidegenedett innováció.

Az innovátor a technokrata. Ez a világ az okosodó gépek, az okosodó rendszerek és a rendszereket okosítók világa.

E típus jellemzője az a kérdés, hogy

„hogyan lehetne a tárgyakat, dolgokat tökéletesíteni?”

S e gondolkodás eredménye a tökéletesedő tárgyakban, az ezen alapuló anyagi gyarapodásban, a hatékonyabb rendszerben mérendő. S ennek tudatosan tervezett rendszere maga a technikai fejlesztés. Eredményeként egyre jobb gépek, s a gépekbe épített célszerűség, célszerű rendezettség vesz körül minket. „Jobb gépet veszünk, mert az többet tud”. „Kicseréljük az elavult gépeket jobbra.” „Jobb autót veszünk”. „Fejlesztjük a gyártási technológiát.” Okosabb eszközöket veszünk. Volt idő, amikor „tudományos technikai forradalomról” beszéltünk, amelyben a problémamegoldó felkészültség tökéletesítése történt az anyagi-tárgyi dimenzióban.

Fehérgalléros forradalom

white-collar-revolution-cubicle.jpgAz intenzív technikai fejlesztés a fejlett centrum országok útja. A magas fokon rendezett (információban dús) dologi tőke előállítása. E folyamat főszereplője a magasan képzett ember, aki képzettségét tárgyak tökéletesítésére használja. Megnő a szerepe a rendezettség növelésével, információk termelésével foglalkozóknak. A tipikus figurák a magasan képzett reálszakemberek, a mérnök, a közgazdász, a technikus, a szervező - akik az anyagi-tárgyi dimenzió eszközeit és az eszközként felfogott emberek rendezettségét növelik. És - a képzéssel foglalkozók száma is megszaporodik - akik szaktudást, mint problémamegoldó felkészültséget, rendezettséget növelik. És az ő szükségleteik is bonyolultabbak a korábbiaknál, s szükségleteik kielégítéséhez szükséges szolgáltatást nyújtók száma is nő.

Autonóm dolgozók kellenek

proactive.580.jpgA szaktudásokat előállító iskolarendszer, kultúra és tömegkommunikáció megteremti az ehhez a munkához szükséges motivációkat is, hiszen ebben a munkában már káros a kényszer-motiváció, gátolja a kreativitást, ezért belső motivációként kell előállítani. Új autonóm szereplők kellenek a kreatív termeléshez. Ez nem teszi lehetővé a korábbi tőkés termelésben jellemző termelő és termelési feltételek elválasztását, mint például korábban az eszterga és az esztergályos elválasztását. Ha az esztergályos elvesztette a munkáját, elvesztette vele munkaeszközét, az esztergát.

A szolgáltatás olyan áru, amelyben a szolgáltatást végző személyesen jelen van, a szolgáltatás a legtöbbször valakinek a tevékenysége. E tevékenység pedig elválaszthatatlan a tevékenységet végzőtől. A szellemi dolgozó munkaeszköze kiképzettségében van, tulajdonságává vált, s ez elválaszthatatlan tőle. Ezért tulajdonrészessé vált a termelésben.E tulajdon kialakítása is ráfordításokat igényelt. Befektetett a dolgozó is a vállalat is, s mindkét fél elvárja, hogy megtérüljön a befektetése. Ehhez meg szabályozott fegyelmezett munkavégzésre van szükség.

A kreativitást a szervezeti célokra kell mozgósítani

Ugyanakkor a versenyben lévő és szellemi munkával dolgozó szervezetekben e képességek kreatív hasznosítására is szükség van. Ezért az autonómia, mint szükséglet, és mint probléma jelenik meg, hiszen: az autonómia igényű kreativitást mégis a szervezeti cél által megszabott területre kell fókuszálni.

whitecollar.jpg

  • a szervezetbe, a tulajdonos érdekeinek megfelelő fegyelmezett, alárendelődni tudó dolgozók kellenek. Ugyanakkor a munkában igényelt kreativitás autonómiát igényel.
  • munkájuk eredményét a (legalább a vállalati befektetések profitjának megfelelő mértékben) a vállalatnak el kell sajátítani. Ugyanakkor a befektetett érték egy jelentős része e (magas autonómiaigényű) dolgozók személyiségéhez kötötten van a termelésben, tőlük nem elválasztható.
  • A kérdés, hogy hogyan lehet olyan nagy autonómiaigényű emberi erőforrást képezni, (előállítani), aki képes képességeit kreatívan, a vállalat által megkívánt fegyelemmel, a vállalat által megkívánt, speciális szakmai folyamatok elvégzésre mozgósítani?

A fenti problémamegfogalmazás Garai Lászlóé, aki szerint világtörténelmileg két kísérletet láthattunk e dilemma megoldására: egyfelől a totális államét, amely külső korlátokkal kívánta biztosítani a magasan kvalifikált termelők fegyelmét, (hosszú távon ez nem biztosította a szükséges kreativitást), a másik pedig a fogyasztói társadalom státuszfogyasztásra épülő termelése, fogyasztása. (hosszú távon ez is elveszi a kreativitást, csak máshogy).

Az autonómia elvétele a státusfogyasztáson keresztül történik

„A poszt kapitalista társadalmat a II. világháborút követő időszakban egyre gyakrabban írják le fogyasztói társadalomként. Akik ezt társadalomkritikai éllel tették, azok ideologikus rosszallással emlegették, mint presztízsfogyasztást, mint státusszimbólumok hajszolását, azt a jelenséget, hogy az embert fogyasztásában egyre csökkenő súllyal vezeti az az ésszerű szempont, hogy a lehető legkisebb költséggel a lehető legnagyobb élvezethez juttassa magát, és egyre növekvő súllyal az, mivel tartozik társadalmi rangjának. …

… a régi szenvedély a pénz megszerzésére sarkallt, addig ez az új az akár még meg sem szerzett, csak hitelbe felvett pénz elköltésére buzdít, ami azonban nem azáltal okoz örömet, hogy az így megvásárolt árut használati értékének megfelelően elfogyasztják, hanem azáltal, hogy a rá elköltött pénz státust szimbolizál.

Ugyanúgy státuszt szimbolizálhat a megszerzett pénz is. A tevékenységet többé nem elsősorban az a különbség motiválja, amely például hasznosságának és kellemetlenségének mértéke között, általában a bevétel és a ráfordítás között mutatkozik, hanem egyre gyakrabban az, amelyik a mi bevételünk és mások bevétele között. …

… A teljesítmény kifejezi a személy technikai erejét: minél gazdagabb együttesét hordozza a személy a képességeknek, általában annál nagyobb teljesítményre képes, a díjazás pedig a szociális erejét: minél magasabb a státusza a személy társadalmi azonosságának, általában annál előnyösebb a díjazása.“

I shop I am.jpg

A termelés korábban vázolt dilemmája a fogyasztásban oldódhat meg. Ha:

  • a termelő a termelésben, társadalmi munkamegosztásban elfoglalt státusát, státusának megfelelő fogyasztással kívánja jelezni,
  • akkor e termelő (fogyasztó) csoport fogyasztással kapcsolatos igényének befolyásolásával,
  • jövedelemigénye befolyásolható,
  • s jövedelemigényén keresztül befolyásolható termelési magatartása.

A mai új termelő képességei, (mint a korábbi termelés technikai feltételei) már nem vehetők el tőle, de státusa és szimbolikus (státuszfogyasztással kifejezett) azonossága manipulálható. S a mai műveltebb termelő ezzel veszítheti el újra (a termelésben már megerősített) autonómiáját. A technokrácia termelője is (ahogy a korábbiak) az értelmi dimenzióban van elidegenítve. A változás, az, hogy az elidegenedés – az „értelem elvétele” kifinomultabb formát öltött, megfelelve annak a feltételnek, hogy az „értelmétől” elidegenítendő ember maga is felkészültebb. (Ha még nem láttad, nézd meg ehhez a "Tőzsdecápák" című filmet!, vagy a "Wall Street farkasát"

lojalitás.jpgSzigorú ez a kritika s én ki is egészítem azzal, hogy ez nem igaz minden tudás-intenzív modellre, csak az elidegenedett változatokra. Ahol szervezetfejlesztésen dolgoztam ott leginkább lojális tudásmunkásokkal találkoztam. Olyanokkal, akik közösségi motivációk, és szakmai kihívások miatt akartak jól teljesíteni, s nem a státuszfogyasztás miatt. Persze ott dolgoztam, ahol az emberi tényezőre az igazságosságra nagy hangsúlyt fektetett a vezetés, (hogy ilyen „hetedik világos" – kooperatív szellemben akart fejleszteni). S láttam persze olyan szervezeteket is, amelyekre Garai László kritikája igaz lehet.

A különbség az elidegenedés. S a technokrácia alatt (tudás-intenzív és) elidegenedett rendszereket értek. Az elidegenedést korábbi szövegekben mutattam be. Az elidegenedés „dologiasodás” koncepcióját itt; az elidegenedést, mint értelemvesztést itt; az értelemmel teli élet és munka modelljét itt; az elidegenedés birtoklást hajszoló presztízsfogyasztással élő módját pedig itt.

Szent mérhetőség - és korlátai

A technokrácia uralkodó gondolkodása a főszereplő, a döntően természettudományos végzettséggel rendelkező reál értelmiségi gondolkodása. Azé, aki extrovertáltan, a „kézzelfogható”, mérhető, anyagi-tárgyi technikai problémamegoldó felkészültségekre reflektál, arra ami „odakinn” van, ám nem igazán reflektál az éppen benne lévő humán, értelmi és szimbolikus felkészültségekre.

mérhetőség.jpeg

Ám a tudás-intenzív világok jellemző munkafolyamata a kommunikáció, ahol specialisták, ülnek a komplex probléma körül, hogy a megoldáshoz kombinálják tudásaikat. A munka szűk keresztmetszete a részesedés a másik tudásában – a participáció. Az, hogy hogyan férjünk hozzá mások tudásához? A technokrata olyan korlátokba ütközik, amelyet a rá jellemző megközelítéssel nem lehet megoldani. Mert nem dolgokhoz, hanem egy másik emberhez kell hozzáférni. A dologiasodás (mint elidegenedés) kommunikatív korlátokba ütközik.

E modell maradandó öröksége a hatékony rendszer lesz, amelyet a mai technokrata orientált vezetés világszerte épít.

Építsünk hatékony rendszereket!

A hatékony rendszerek építése fontos. A "Milyen munka társadalmát építsük?" kérdésre ez a technokratikus modell majdnem jó válasz lehet. Jó, mert meg kell tanulni e rendszerből amit csak lehet. S ha jól működik a fegyelmezett munkakultúrában rejlő lemaradásunk csökkenhet. S ezen alapulva az anyagi természetű gyarapodásunk is jobb alapot kap.

Csak egyetlen probléma van vele: a dologiasodás, hogy benne az ember a rendszer eszköze - s ezért ez a rendszer elidegenedett. S a tudás-intenzív fejlődés törvényszerűen felerősíti a humanizációs tendenciákat, s az elidegenedés fejlődési korláttá válik.

Sorozatok a "Hetedik világon, vagy csatlakozz a "hetedik világ" csoporthoz! https://www.facebook.com/groups/189263464443064/

 Forrás:elhavazva.jpg

  • Domschitz Mátyás: "El vagyunk  havazva. Hogyan birkóznak meg a szervezetek a bonyolultsággal a tudásmunka korában? Typotex. 2013.) itt
  • Domschitz Mátyás: Társadalmi tőke a kommunikáció participációs modelljével. in.: Bajnok Andrea – Korpics Márta – Milován Andrea – Pólya Tamás – Szabó Levente (szerk.) A kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók. Horányi Özséb 70. születésnapjára. c. kötetben. Typotex, Budapest, 2012.http://www.typotex.hu/konyv/a_kommunikativ_allapot
  • Garaikönyv.jpgGarai László: Globális rendszerváltás? Népszabadság Könyvek. 2009. http://moly.hu/konyvek/garai-laszlo-globalis-rendszervaltas

Kép:

  • http://whitecollarrevolution.com/
  • http://www.thehiredguns.com/blogs/2012/03/01/proactivity-are-you-getting-ahead-or-just-getting-things-done/
  • http://www.aintitcool.com/node/68747
  • http://www.beautifully-invisible.com/2010/08/friend-friday-conspicuous-consumption.html
  • http://kimberlycarnevale.wordpress.com/2013/07/03/employee-loyalty-an-under-valued-force-of-reckoning-in-todays-workplace-learn-how-to-attract-and-keep-these-rare-gems-in-your-employ-and-watch-your-business-grow/
  • http://nlpworks.com/einstein-regarding-measurability/

 

Szólj hozzá

szociálpszichológia gondolkodás társadalom tudás fejlesztés fejlődés gazdaságpszichológia menedzsment vezetés értékek vezető elidegenedés szervezetfejlesztés tudásszervezet technoszociális