Az értelem hálója sorozat első rész,  második rész  harmadik rész negyedik rész  ötödik rész hatodik rész  hetedik rész nyolcadik rész  kilencedik rész   tizedik rész  tizenegyedik rész  tizenkettedik rész

Az ember élőhelye

Az állatoknál szokés megnevezni a természeti élőhelyét. Az embernél ez kiegészül a társadalmi-kulturális összetevővel. Ez egy komplex felkészültség-rendszer, amely problémák megoldására alakult ki. Tekinthetjük az emberiség tőkéjének.  (Ami nem tud problémamegoldó felkészültség lenni, az nem tud tőke se lenni.)

1. Vannak természetalakító problémák. Ezekben egy „hogyan oldj meg egy problémát a fizikai, természeti világban" - típusú tudás van.
2. Vannak reprezentációs problémák. Ebben azt a problémát oldjuk meg, hogy megismerjük egymás gondolatait és ennek révén megosszuk a tapasztalatainkat, megismerjük közöen a világot.  
3. Vannak értelmező értékelési problémák. Ebben egy „mi a jobb” típusú tudás van. Ezek az intézményeinkben vannak. (erkölcs, jog, politika, stb.).

Ez a kultúra az emberiség komplex tőkéje. Ha egy társadalmi jelenséget pontosan le akarunk írni, akkor mindegyik tényezővel számolni kell.

Minden szervezetnek ilyen a tőkéje, és a tőke nő, ha bármelyik dimenzióját növeljük. 

A tőke koncepciói változnak, az utóbbi időben egyre többször találkozunk a társadalmi tőke koncepciójával, amely arra utal, hogy a hagyományosan „anyagiaknak” és pénznek felfogott tőke mellett újabb tőkefajtákat tárgyaló koncepciók is megjelennek.

Ilyen a Bourdieu féle tőkefajták modell.[2] Szerinte a tőkének három fajtája van, a gazdasági tőke, a kulturális tőke, és a társadalmi tőke. A megfogalmazásban már nem teljesen követjük Bourdieu-t, de a rendszerét bemutatom.

A gazdasági tőke alá sorolják a pénzt, ami felkészültség problémamegoldó felkészültségek vásárlására, ide sorolják a tárgyi eszközöket is, mint problémamegoldó felkészültségeket.

A kulturális tőkének három fajtája van,

• Belsővé vált kulturális tőke, ez a megszerzett képességeinket, tudásunkat jelenti, ebben a kulturális tőke-tulajdon tulajdonsággá vált. E tőke elsajátítása belsővé tétele időt, fáradtságot igényel.  Ennek megszerzése, befektetés ebbe a tőke fajtába hosszú távú folyamat.
• A tárgyiasult kulturális tőke. Ez a tárgyakban objektiválódott kulturális vagyont jelenti. (pl. CD lemezek, könyvek, adatbázisok, műalkotások, stb.) Ezek felhasználása igényli a belsővé vált kulturális tőkét. Ha nem értünk hozzá nem tudjuk használni, vagy élvezni. Objektivált felkészültség a CD lemez, az adatbázis, a kép a falon.
• Intézményesült kulturális tőke. Ez az iskolákban megszerzett jogosultságainkat mutatja. Diplomáink, végzettségi igazolásaink feljogosítanak bizonyos tevékenységek végzésére, (amelyekre e jogosultságokat nem birtoklók nem jogosultak) Például orvosi diploma kell a gyógyításhoz.

A társadalmi tőke az emberi csoportok viszonyaiban létrejött felkészültségeket jelenti. Vannak megbízható kapcsolataink, ezt a bizalmat valami (befektetett kapcsolati tevékenységgel) megteremtettük. Például bízhatok abban, hogy amiben megállapodtunk azt a partnerek be fogják tartani. Mert ők is bízhatnak abban, hogy mi is betartjuk az ígéreteinket. E tőke előállítása is befektetett munkát igényel. A belénk vetett bizalom a mi társadalmi tőkénk. A csapat együttműködési kedve is része e tőkének.

Megkülönbözetünk „kompetencia bizalmat”, hogy képes megcsinálni, „szavahihetőségi bizalmat”, „amit ígér megcsinálja”. A kapcsolatainkban is bízhatunk, ez a kapcsolatunkba befektetett energia hozadéka, ismerjük egymást, például „együtt voltunk katonák, vagy kollégiumi szobatársak”.

Amikor gazdasági, kulturális, kapcsolati döntéseket hozunk mindegyik tőkefajta hat e döntéseink következményeire. A különböző tőkefajták átválthatók egymásba, vásárolhatunk kulturális tárgyakat, időt fektetünk be a tanulásba (ehhez kell gazdasági tőke), ápoljuk a kapcsolatainkat. Tudásunkkal gazdasági tőkénket növelhetjük stb.

Van annak egy tendenciája, hogy a tőke koncepció kiterjed. A gazdasági viszonyok kiterjednek az emberi viszonyok egyre szélesebb területére. Ez elidegenedési probléma is. Mert a gazdasági oldalára redukálja a teljes embert.