első rész

A régi, mindent tudó vezető helyén szakértői csapatok vannak

A „tudásalapú társadalom” jelenségének alapja, hogy nő a gazdaságban és a társadalomban az immateriális tényezők aránya az anyagi termeléshez képest. Ez átalakítja a társadalmakat. Ahogy az ipari forradalom eredményeként lecsökkent az élelmiszertermeléssel foglalkozók száma, ma csökken a fizikai munkások aránya és nő a szellemi munkásoké. Ez annak a következménye, hogy bonyolódik a termelés és a társadalom.

A szervezetekben olyan problémák megoldásával foglalkoznak, amelyekhez szükséges tudás nem fér el egy vezető fejében. A régi mindent tudó vezető helyén szakértői teamek vannak. A növekvő tudást kollektívák hordozzák. Ez átszabja a szervezeti, hatalmi és társadalmi viszonyokat és a tőke szerkezetét. A tőkének sosem csak anyagi összetevői voltak. Csak az újabb fejlemények tükrében jobban látszanak a korábban elhanyagolt tényezők.

A tőke összetevői

1. Anyagi tőke. Mostanáig főleg az anyagi tőkére figyelt a világ. A gazdaságtan és az egyenlősíteni akaró klasszikus baloldal, az ipari kor jellemző tőkeformájával, - az anyagi tőkével számolt. És az egyenlőtlenségeket, az anyagi tőke birtoklása/nem birtoklása alapján vezette le. A programok is döntően az anyagi javak előállításáról szóltak, vagy az anyagi egyenlőtlenségek leküzdését jelentették. A baloldal küzdött a munkásság tőkéhez való juttatásáért és a jobb bérekért. Ám a tőkének más összetevői is vannak.
2. Tudástőke. Egyre jelentősebb a termelésben az emberek képességeiben rejlő tudástőke. Segítségével ismerjük meg a világunkat, és vele oldjuk meg a problémákat.
3. Tudás a jóról. Annak a tudása, hogy mi a jó és a rossz, mi értékes és értéktelen. Ilyen például az emberek, szervezetek közti bizalom, kiszámíthatóság. Értékesnek vagy értéktelennek, helyesnek, vagy helytelennek gondolunk e valamilyen cselekvést. E tudás segít prioritásokat képezni és vele tudunk alternatívákról dönteni. Melyik a jobb?

E tőkék az emberi felkészültségek három dimenzióját alkotják. Mindegyik tőke összetevő támaszkodik a többire. Egyik sincs önmagában. Egy tárgyat nem lehet előállítani tudás nélkül, és nem állítanánk elő, ha nem tudnánk, hogy mire jó.

 Mindegyik tőkeösszetevővel problémákat oldunk meg. Az ipari kapitalizmus elején a tárgyi - anyagi tőkét gondolták dominánsnak, ma erősödik a másik két összetevő szerepe.

A mai vállalatok értékében egyre nagyobb tétel a vállalat ismertsége és a vállalattal kapcsolatos bizalom, a vállalati kultúra, a dolgozók tudása, motiváltsága, egymásba helyezett bizalma, együttműködési készsége. E tőke-elemeket nem lehet bankba tenni, nem tudja kezelni a vállalati mérleg. Az immateriális tőke aránya ágazatok szerint is változik. A 2. ábrán a könyv szerinti értéket 100-nak tekintve láthatók egyes ágazatok immateriális tőke arányai. (Sveiby 2001)

Igaz ez a társadalmakra is. Látszik például az adófizetési hajlandóságon. Tétel az ország jó híre, befolyásolja az idegenforgalmat, az áruk fogadtatását, a gazdaságot, a fizetéseket, és az életszínvonalat. Átalakítja a termelési viszonyokat is, mert a tudás, mint termelő eszköz az emberek személyiségében van, és ezt nem lehet elvenni tőlük. A fizikai munkára lehetett még fizikai kényszerrel „motiválni”. De nem lehet a kreatív munkára. Az innováció szabadságot és „emelkedettséget” igényel – ezek nem érvényesülnek elidegenedett viszonyok között.

Komplexitás kép.