A függőleges dimenzió mondja meg, hogy mi a jó, és ebből az is következik, hogy attól függően, hogy mit tartunk jónak, abban szeretnénk gyarapodni. Tehát, ha a közgondolkodás szerint az a jó, hogy gazdagodjunk, és ez  anyagi gazdagodást jelent, akkor anyagilag akarunk gazdagodni.

• Az utóbbi 200 évben azt tekintjük jónak, ha anyagilag gazdagodunk. Ez már ökológiai korlátokba ütközik.
• De az is lehet, hogy az a jó, ha okosabbak vagyunk. Akkor ezt akarjuk növelni, és akkor tanulni akarunk. (Ez amúgy versenyelőny minden vállalkozásban.)
• Ha azt tekintjük jónak, ami a közjó, amiben közösen birtokolható javak vannak, és nem csak magán javak. És biztonságban, békében vagyunk, ha harmóniában tudunk élni az ökoszférával, ha fenntartható a társadalom, akkor ezt fejlesztjük. Van itt küzdelem a tekintetben, hogy mit tekintsünk jónak. 
• 
• Van egy olyan lehetőség, hogy csökkenjen az ökológiai lábnyomunk. Ezekben a dimenziókban a környezet anyagi terhelése csökkenjen. Az emberi kultúra anyagi összetevői, a természet tárgyiasítása legyen kevesebb. Ebben inkább visszafejlődés legyen. Majdnem azt mondtam, hogy stagnálás. De ha az ökológiai lábnyomunk nagyobb annál, mint hogy a természet regenerálódni tudjon, akkor csökkenteni kell a környezet terhelését. Ez egy posztmateriális ökotudatos fejlődés lehet.
• Abban is fejlődhetünk, hogy csökken az elidegenedés. Több a tudás és kevesebb az olyan emberi viszony, hogy az egyik ember a másik embernek az eszköze.