Az értelem hálója sorozat 

első rész,  második rész  harmadik rész negyedik rész  ötödik rész hatodik rész  hetedik rész nyolcadik rész

Az előző szövegben elválasztottam az értekmentes és értékteli megközelítéseket. Ha  meg akarjuk mutatni például az értékmentességre törekvő tudomány és az értékteli művészet helyét az ábra módján tehetjük. A függőleges dimenzióban ábrázoljuk az értékteliséget.

Elkülönítettem a gazdaságtudományt, a politikai gazdaságtantól, és az ábra alsóbb denotatív régiójába helyeztem a gazdaságtudományt, és a magasabb dimenzióba a politikai gazdaságtant. De ugyanezt kell mondani az „értékmentes” társadalomtudomány, és a „kritikai” társadalomtudomány viszonyára is. Nem is hiszek az értékmentes tudományban, inkább csak abban, hogy az értékmentesség „értéke” felvértezheti a tudományt önmaga értéktöltetűségéből eredő vaksága ellen. Abban hiszek, hogy érdemes vállalni az elfogultságainkat  és érdemes szembe nézni velük.

A függőleges dimenzió nevének adhatnánk az „intézmények” nevet, mert ezek konstruálják az értékeket (erkölcs, jog, piac, stb), a másik dimenziónak a „anyagi – tárgyi” konstrukciók nevet, a harmadiknak a szimbolikust. Ám az intézmény maga is tartalmaz értékmentes nyelvi konstrukciókat. A természeti világhoz kapcsolódóan tárgyakat, az intézmény is három összetevős.

Minden társadalmi tény „tömbszerű”, három összetevős. Konstruálói az értelem, a fizikai technikai eszközök, és a szimbolikus tartomány. 

Az értelem kérdése transzcendál, és rákérdezhetünk az intézmények értelmére is. És az értékek, az etika kérdése feltételezi a szabad akarat kérdését, és e szabad akarat időnként megköveteli, hogy az intézményesült maghatározottságok fölé emelkedve elmélkedjünk, s döntsük valamely „magasabb” értelmi szempont mellett.

A válaszokban állásfoglalás van. Az értelem elhelyezése az intézmények felett egyben elidegenedés elleni állásfoglalás.  De az is az, ha valaki ezt éppen ellenkezőleg teszi. Értelmes, felelős, erkölcsi lénynek tekintjük-e az embert, vagy alávetett nem felelős, gépies szolgának. Az elidegenedés fogalma, az embereket idegen erők tárgyaivá tevő jelenséget írja le. A baloldali-kritikai hagyomány küzd ez ellen. Igyekszik a tárgyiasulás alól felszabadítani az embereket. A zöld baloldali gondolkodás, ezt a küzdelmet az élő ökoszférára is kiterjeszti. A neoliberális értelem az anyagi gazdagodást tekinti értelmesnek, és nem figyel az élet rombolására.

Itt értelmi küzdelmek is vannak.  

Mindegyik összetevő maga is ilyen tömbszerű

• Minden tárgynak van értelme, és észleléséhez kell(ett) a szignifikáció.
• Minden jelnek-jelzésnek van célja, értelme, és kommunikálhatóságához kell valamilyen anyagi természetű hordozó.
• Minden értelem kifejezéséhez, kell jel, és kommunikálhatóságához valamilyen (bármilyen kicsi is legyen az) fizikai hordozó.

A társadalmi tények e három összetevőből álló konstrukciók, s mindegyikük problémamegoldó felkészültség.

Folytatás következik.

[1] Az embereket idegen erők tárgyaivá tevő jelenség az elidegenedés. A baloldali-kritikai hagyomány küzd az emberi instrumentalizáció ellen, s ez alól igyekszik felszabadítani az embereket.