Mit mond a humánetológia - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 4. rész
A természet törvényei egyetemesek így érvényesek az élő rendszerekre, a társadalomra is. De a társadalomnak vannak saját törvényei. Ezek nem mondhatnak ellent a természetnek, de nem magyarázhatók csak fizikai, biológiai hatásokkal. Ha elégetünk egy kanna benzint a szabadban, abban fizikai, kémiai folyamatok működnek. Ha ezt a benzint egy autómotor égésterében égetjük el, ugyanezek a természeti hatások, a motor célszerűen kialakított korlátai között hajtják a motort. Így van a társadalom és az emberi biológiai örökség viszonya is. Az emberi biológiai örökség különböző társadalmi keretek, korlátok között érvényesül. Nem lesz abból mérnök, aki nem ismeri a fizikát. A társadalomtudománynak is ismerni kell az ember biológiai örökségét.
Ezt az örökséget kutatja például a humán etológia. Beletartoznak itt most csak felsorolás-szerűen a következők, amelyek együttesen egy komplex evolúciós rendszert alkotnak. (Csányi 1999) Minden jellemző a többivel való kapcsolatban olyan amilyen, csak velük együtt létezik.
Kultúra. A kultúrának több definíciója van. Csányi bemutat két kultúra megközelítést. Az egyikben a kultúra viselkedési minták, tárgyak, ideák és értékek összefüggő rendszere, amelyet szimbólumok segítségével adnak át a társaknak és következő nemzedékeknek, és amely különböző – individuális csoportokat alkot. (a különböző kultúrájú csoportok lehet, hogy nem is értik egymást). A másik megközelítésben a kultúra két együtt élő populáció kölcsönös kapcsolata. Egy kívülről megfigyelhető viselkedési minták, tárgyak, ideák és értékek együttese, amelyet tanulással adhatnak át egymásnak és az utódoknak. És a másik: a külsőnek megfelelő belső neurális idegrendszeri populáció. (Csányi 1999, 51.o.)
A másodikban a tanulás - átadás nem szűkül le a szimbolikus átadásra – ezért a még nyelvet nem használó eszközkészítő emberre is használható. A mai embernek az a többlete, hogy szimbólumhasználó és szimbólum-alkotó lények vagyunk. A második „neurális populációt” tartalmazó megközelítés többlete utat nyit egy később kifejtendő részlethez, hogy az ember a szubjektumában hordozza a társadalmat. És fordítva, a társadalom a szubjektumokban él.
Individuális csoportok erős kohézióval. Az embercsoportok, a többitől elkülönülő kultúrával rendelkeznek individuálisak. A tagok lojálisak a csoporttal és egymással. Vonzódnak egymáshoz, párkapcsolatok, barátságok, szövetségek, hűségek alakulnak ki köztünk. Kölcsönösen függünk egymástól, és megosztjuk a javainkat.
Módosult agresszió. Csökkentett az agresszió a csoportokon belül, és könnyen ellenségesek vagyunk az idegenekkel.
Egymást kiegészítő kooperáció, és az ezen alapuló munkamegosztás.
Kiterjesztett szexualitás. Az emberi szexualitásnak az utódnemzés mellett örömszerző és kapcsolatépítő funkciója van. A párok bármikor képesek és szeretnek párosodni. Nagyjából monogám kapcsolatban élünk és évtizedekig gondoskodunk az utódainkról.
Összehangolódunk. Van hajlamunk és képességünk az érzelmeink, cselekedeteink, értékeink, gondolataink, eszméink, eszközeink összehangolására.
Konstrukciós képesség. Kiemelkedő képességünk van elmebéli, tárgyi, és szociális konstrukciók alkotására.
A felsorolt emberi jellemzőkkel kapcsolatos bonyodalmak, kalandok, tartalmak töltik meg a regényeinket és minden művészetet.
A biológiai evolúció lassú folyamat, nem is vesszük észre az emberi életidő perspektívájából. A kulturális evolúció gyorsabb. Most egy emberöltő alatt is hatalmas változások történnek.
Egy kis kötekedés miért kell ezeket tudni?
Amiket itt emberi biológiai örökségként felsorolunk, azt a legegyszerűbb látni, hogy mire jó. Tele van ezekkel a szervezet. Van, amikor jó és van, amikor nem.
Individuális csoportok, azt jelenti, hogy minden csoportnak vannak jellemzői. Ez akkor volt érdekes, amikor az ősember hordában élt. Már beszélt, de a különböző csoportok, akik messze voltak egymástól, nem biztos, hogy ugyanazt a nyelvet beszélték, vagy ugyanabban hittek. Nem biztos, hogy értették egymást, mert mások voltak az értékeik és a normáik.
Módosult agresszió. Például egy munkahelyen, ahol műszakok váltják egymást, kialakul egy „mi és ők” viszony. Mindegyik műszak tudja, hogy a másikat miért nem szereti. Rendetlenül hagyják itt a munkahelyet, bezzeg mi szépen adjuk át nekik. Ha valaki valamiért átkerül a másik műszakba, akkor egy idő után kiderül, hogy mégse olyan hülyék, sőt jófejek. Műszakok meg részlegek közti különbségek miatt csomó agresszió van szervezetekben. Nem fizikai agresszió, de utálkozás. Nem jó, ha ez elharapódzik, mert rombolja a konstrukciós képességet.
Normál esetben a csoporton belül együttműködünk. Megosztjuk a táplálékot, az erőforrásokat, a szerszámokat. Ha a csoportok utálják egymást, de a szervezetben együtt kellene működni, lehet, hogy kiszúrnak egymással, azzal, hogy nem mondják el az ötleteiket, így rengeteg kreatív lehetőség kimarad.
Már az előző részben is beszéltünk az összehangolódásról. Kellenek a közös ünnepek, hogy közösen higgyünk abban, hogy miért jó a szervezet és miért jó, amit csinálunk. Akkor tudunk igazán azonosulni a munkával, hogyha kölcsönösen hiszünk benne. Múltkor már beszéltünk arról, hogy közösen csápolunk, szurkolunk a mieinknek, ez is egy biológiai örökség.
Konstrukciós képesség. Nem csak ketyeréket, meg gépeket konstruálunk, hanem eszméket, fogalmakat is. Az agressziónál maradva, meg tudjuk konstruálni, hogy miért lettek hülyék a másikak. Ezeket akkor is elhisszük, ha a fantáziánkból van, tehát hiteket is tudunk konstruálni. A szervezetek azért vannak, hogy közösen konstruáljanak, erre az ösztönre lehet bonyolult szervezeteket, társadalmakat építeni.
Folytatás következik.
Képek:
