Az élet egészére kiterjedő siker
-
szeretjük önmagunkat
-
és másokat
-
vannak céljaink
-
cselekszünk, hogy elérjük őket
-
használunk racionális
-
és intuitív eszközöket
-
s ezek harmonikus áramában szabadon élünk
Ez az ideál.
Divatja van a Work–life balance modellnek, amelyben a munka és a magánélet egységét keresik. Egységet keresünk most is.
Hogy mi a siker, arra ahányan vagyunk annyi félét mondhatunk. Ami az egyikünk számára siker az a másikunk számára lehet jelentéktelen apróság, vagy éppen hogy kudarc.
A siker eredményjellegű. Nem érzünk sikernek egy kellemes nyári napot, pedig jó dolog, de sikernek tartjuk, ha valamit elértünk a cselekvésünkkel.
De sikeres lehet a "nem cselekvés", a „vágytalanság” is. Ha nem akarunk csak európai és vállalkozói értékeknél maradni, akkor például keleti- kultúrák elveit is érdemes használni. A taoizmus „nem cselekvés” eszméje, (amely persze nem passzivitást és tétlenséget jelent) és a buddhisták „vágytalanság” elve is jelenthet siker elvet. Megtalálhatjuk európai misztikus gondolkodóknál is, Eckhart mesternél, vagy a „Tudatlanság felhője” ismeretlen szerzetes szerzőjénél.
Folytatva a különbségek keresését lehet úgy, hogy a siker az egyén, az „én” céljaihoz kötött fogalom. „Én ezt értem el”- mondja valaki és széles karmozdulatokkal mutat a megszerzett ingatlanra, vállalkozásra, az énes birodalomra. Ez is egy siker-rendezőelv lesz. Az egyén eléri a céljait, és kiteljesedik. Tevékenysége eredményeképpen, valami megváltozik a környezetben. Ez az énes, a kiterjedő, az expanzív siker. Ez a logoterápia alkotással kapcsolatos értéke.
Ám ismerünk olyan nagy hatású eszméket, amelyek éppen az „éntelenség”, az „én-nélküliség” elérését tekintik eszménynek, ilyen a jóga, a buddhizmus, a taoizmus, önátadás rendszere. Így a siker elvek rendszerébe felvesszük az „énes” mellé a „nem – énes” elveket is. Ez hasonlít a logoterápia befogadással kapcsolatos értékére. A személy kinyílik a világ felé és befogad. Ennek hatására eléri a megvilágosodást, a bölcsességet, vagy találkozik Istennel, megtér egy vallás kebelébe, az „egyetemes áramlatba”, a „fénybe”. Ihletett állapotba kerül. És ide tartozó az a siker is, hogy a nő elfogadva, befogadva a férfit, méhében elfogadva a növekvő gyermeket, megszüli azt. A személy be és el - fogad. A nagy alkotások is így születnek. Az alkotó figyel, s be és el - fogad. S, hogy mit kezd ezzel, kultúrák és egyének szerint változó. Expanzív módon vállalkozást, mozgalmat, iskolát, vallást szervez, vagy elvonul csendes meditációkba, vagy „csak” boldogabban, sikeresebben él tovább. A befogadást, a kiterjedés ellentétét sem hagyhatjuk ki a siker összetevők rendszeréből. Ez lesz a másik rendező elv: A befogadó, figyelő siker elv.
Tekintsük át a kapott rendszert!
Ahogy ezen elvek egyike másika dominál, úgy különböző életet vezérlő elveket látunk.
Vállalkozó lét. Ahol az énes erő és az expanzív erők dominálnak, ott az egyén határozottan tudja és követi a külvilágban én-érvényesítő céljait.
Belső elfogadás. Ahol a befogadó oldal az erősebb, ott az én nem kifele fordul, hanem befele fejlődik. Ha szerencsés volt a gyermekkorunk, elfogadó, szeretetteljes és meleg családias légkörben nőttünk fel. Ez is siker elv: növekedés el és befogadva az építő hatásokat.
A szervezett kooperáció világa. Ahol a nem énes erők dominálnak és expanzív, külvilágra irányuló a cselekvés, ott valamilyen külső, rendszerint szervezeti erőkhöz alkalmazkodva, azokkal kooperálva cselekszünk. Ez életünk azon szférája, ahol túllépünk énes világunkon, alkalmazkodunk, és részt veszünk az élet kollektív újraalkotásában. Ez a szervezett együttműködés világa, a szervezés ereje, amely a közelmúltig a férfiak társas világa volt. Mindkét nem örömére a nők is megjelentek e világban. E létünkben a társas, kooperáló vadász őseink utódai vagyunk.
A meditatív- elmélkedő lét. Amikor csendben leülünk, és egy halk belső hangra figyelünk. Amikor rácsodálkozunk egy arcra, képre, tájra, valamire, ... nyitottak vagyunk és befogadunk. Tudatunkat teljesen betölti a megfigyelt, megérzett érzés, sejtés, gondolat, vagy a természet. Megállítottuk a szakadatlan belső dialógust és halljuk a mély csendet, és ebben a csendben hozzánk ér a világ, ... a világból valami.
Egy felfedezés, a másik ember, egy virág látványa, s a leggyakoribb eset: hozzánk érhetnek a szeretteink. Amikor odaadjuk magunkat az élménynek, a másiknak. Odaadjuk magunkat. ... S ilyenkor, ha ez az odafigyelés, odaadás teljes, odaadja magát nekünk teljesen az, aminek, vagy akinek odaadtuk magunkat. "Összeboldogodtak." - mondta a négy éves Matyi egy összebújó párt látva. Az élmény lehet misztikus, megvilágosodás, vallásos élmény is.
Vajon nevelési, és vezetési rendszereink milyen „világot” preferálnak. A teljes létből melyiket szolgálják, és melyiket károsítják? És a valóságos szervezeteinkben melyik létre hogyan szocializálódhatnak gyerekeink, s melyik létünket vagyunk kénytelenek elfojtani?
Mindegyik létmódhoz sajátos sikerkritériumok, értékek kötődnek. Az emberiség mindegyik létmód kiteljesedéséhez eljárásokat dolgozott ki. Ha a siker eszközeit, erőit keressük, akkor mindegyikben találhatunk olyant amelyeket felhasználhatunk. Életünk különböző szféráihoz adnak segítséget.
Ha a „nagyobb ház, több fizetés, gyors karrier” siker-eszméinél szélesebben keressük a siker lehetőségeit, akkor különösen fontossá válik, hogy az életre-valóság képességeihez szélesebb körből merítsünk, hiszen az élet is szélesebb, mint annak anyagi feltételei.
Életünk különböző területein, akár egymásnak ellentmondó elvekkel is érdemes élni, mert ezek az elvek nem ellenfelei, hanem komplementer, kiegészítő párjai egymásnak. A kilégzés nem ellenfele a belégzésnek. Nincs egy siker elv, de van rendszere az elveknek, amelyek ellenmondásos módon akár egymásnak homlokegyenest ellenkező módon segíthetnek életünkben. Az ellentétek egyensúlyozzák ki egymást.
Hét erő az élethez
Amikor a kisgyerekkorban kialakul az én kialakul vele a „nem én” is, s ez hozza létre a kapcsolat kényszerét is. Így vannak „énhez tartozó erőforrásaink” és a „kapcsolatokhoz tartozók ”.
Amikor a nemi szerepekre történő szocializáció kialakul, megtörténik a másik elválasztás is, az ellenkező nemre jellemző tulajdonságok elfojtása, így kialakulnak a hagyományosan „nőies”, illetve „férfias” erőforrások. Az önmagunkhoz való viszony expanzív, Jang módja a céljainkat jelenti, a célok erejét, az önmagunkhoz való viszony befogadóbb Jin módja az önelfogadást, az önszeretetet.
Kapcsolataink is lehetnek Jin és Jang elvűek. A kapcsolatok „nőiesebb” módja az elfogadó, egyesítő szeretet, a „férfiasabb módja” a szervezés, a szervezés ereje.
Hogyan lesz hét az erő? Itt minőségeket számolunk és nem mennyiségeket. A kiindulópont az egy, az egységes lét, a modellben úgy hívjuk: az áramlat ereje. Mint egy teljes alma. Ha ezt az almát kettévágjuk, akkor lesz két fél alma, ami immár háromféle minőséget jelent. A modellben az áramlat ereje magában foglalja az expanzív kifele fordulás, és a befele fordulás erejét, mint ahogy az élet is magában foglalja a két nemet. Így ez három minőség. Expanzió, befogadás, és egységük, a teljes lét. És a másik hasadás, az én és nem én elválásával keletkező én és kapcsolatai mentén keletkezik új négy minőség ugyanazon egységen belül! A szétvágott alma súlyra lehet ugyanannyi, de más és más minőségeket ad. (A hetedik világ és ez a hetes nincs összefüggésben. Véletlen.)
Az „egy, a teljes lét” azt jelenti, hogy minden emberben hatalmas fejlődési potenciál van Ám ennek csak kis hányadát használjuk fel életünk során. Valamelyik „lét töredék” mentén élünk, de mindannyian képesek vagyunk, hogy felfedezzük ezeket az erőket, hogy jobban értsük, hogy hogyan és mitől lehetünk sikeresebbek, céljainkban és kapcsolatainkban. Van, akinek az a nehezebb, hogy megvalósítsa céljait, s van, aki itt jobb, de nem tud pihenni, örülni az életnek. Az, aki azt mondja: „majd pihenek, ha...”, s ezt mondja évek óta. Mindkét esetben kiaknázatlan emberi képességről van szó.
Hét erőforrás fejlesztésén keresztül segíthetünk magunkon abban, hogy sikeresebbek és boldogabbak lehessünk.
A hét erő
1.Önelfogadás, pozitív énkép
Fejleszthetjük kapcsolatunkat saját belső erőforrásainkkal: ez az „önismeret és önelfogadás, a pozitív énkép ereje”. Ez az önmagunkból szerzett tapasztalatok elfogadó szeretet-teli elfogadása, megértése. S ez nem intellektuális művelet, hanem szeretettel elfogadott, átélt értés. A bölcs megértés, amelyben egybeolvad az ismeret és a szeretet. Lényegében ennek jelentőségéről szólt a sorozat eleje, amelyben azt találtuk, hogy a siker egyik titka a reálpozitív énkép, önmagunk elfogadása, szeretete. Ez az az erő, amelyből kiindulhat a fejlődésünk.
"Ez az önmagunkhoz való viszony Jin módja" - írtam korábban, míg egyszer egy tréning résztvevő kijavította a modellt. A két napos tréning másnapján mondta, hogy éjjel sokat gondolkodott a modellen, s a férfias és nőies lélek elválasztása nem így van, ahogy itt az ábrán, hanem úgy, hogy hagyományosan a férfiakra inkább a nagyobb önértékelés - célok és kissé a szervezés oldal, s a nőkre inkább a szeretet, szervezés oldal a jellemző. Így siker elvek rendszereként megmarad a modell, de arra nem jó, hogy „férfias” és „nőies” elválasztást tegyünk.
2. Szeretetteli kapcsolatok, és a szeretet képessége
Fejleszthetjük kapcsolatunkat a környezetünkben élőkkel: ez a „szeretet” ereje. Ez a „másik” és a világ szerető bölcs megértése.
Olyan erő ez, amelynek segítségével átélhető egység keletkezhet én és nem én között. Ezt az erőt éljük át a szerelemben, a szerelem egyéni, elszigetelt létet a másikkal egybeolvasztó élményében, ekkor tényleg átéljük az egyesítő szeretet élményét. Ezzel az erővel “össze-szeretjük” az egységet. A szeretet a kapcsolataink Jin módja. A boldog emberekről azt mondhatni: viszonzottan szerelmesek a világba. E szeretet nem csak megtörténik velünk, hanem cselekvés is, akarattal is cselekszünk szeretteink jobb léte érdekében.
3. Külső célok
Saját belső erőforrásaink jobb ismeretében pontosabban megfogalmazhatjuk életünk fontos céljait: ez a „célok ereje”.
Ha a célunk igazi reálpozitív önismereten alapul, akkor nem a reklámokkal vezérelt fogyasztási és presztízs szempontok szerint alakul, hanem közel van ahhoz, amit a küldetésünkként tudhatunk a világban. Minden ember más, mindenki tud olyat, ami a leginkább rá jellemző, s ennek kifejezése, megvalósítása a külső aktivitásában, az a terület lehet, amiben Ő lehet a legjobb. S, leginkább ebben vagyunk Jang módon dinamikusak, erősek.
4. Szervezés
Céljaink jobb ismeretében és javuló kapcsolataink segítségével jobb szövetségeket, komolyabb partnerkapcsolatokat tudunk építeni: ez a „szervezés ereje”. Racionálisan meg tudjuk szervezni céljaink elérését.
5. Racionalitás
Mindezekben felhasználhatjuk és fejleszthetjük szervezőképességünket, analitikus, logikai képességeinket. Ez a kiterjedő aktivitás elve, a racionalitás ereje.
Mindent, amit megtanultunk, s amit nem, de ha kell elolvashatunk, megkereshetünk, mindent, amit az emberiség tudásként felhalmozott. De ez az erő a belülről fakadó energia, dinamizmus, a bennünk lévő harcos, amelyik mindig velünk van, s keresi azt a lehetőséget, amelyben alkotó energiává válhat.
Vannak racionális életet segítő eszközök.
6. Intuíció
És fejleszthetjük a „megérző”, „ráérző” képességeinket: ez a "JIn" oldal, az „intuíció ereje”.
Amelyet a korábbiakban „meditatív lét”-ként írtunk le, amikor ez az erő van velünk, akkor van ihletünk, akkor „megszállnak minket a szellemek”, szeretnek a múzsák, ez az, amikor a kreatív tudattalanunkkal, vagy a tudattalannal találkozunk. (nem tudom hogy indokolt-e ez a birtokviszony, hiszen, amikor valakit elkap az alkotás sodra, ő van a megvalósulni akaró valami? valaki? birtokában).
7. Áramlat
Mindezt egy folyamatosan változó világban fejlesztjük, éljük. Kifejleszthető képességeink egyben a változás képességei is. Azt is kialakíthatjuk, hogy izgatott örömmel fordulhassunk a változások felé, s örülni tudjunk a folyamatosan új és új örömöket és lehetőségeket is felkínáló fejlődésnek. Ez az erő: az „áramlat ereje”. Erről írják a bölcsek, hogy nem elmondható, csak átélhető, persze most én is megkíséreltem mondani róla valamit. (Ez az "áramlat" hasonló Csíkszentmihályi Mihály flow-jához, bár amikor írtam még nem olvastam a könyvét, éppen ezért érdekes, hogy hasonló szót találtam)
A teljes élethez mindegyikre szükségünk van, ám neveltetésünk során az erők egy részével elzártuk a kapcsolatainkat, vagy nem tanultuk meg használni őket, s így valamelyik siker elv mentén működünk, pedig működhetnénk mindegyikkel. A sikerről szóló könyvek is a hét megközelítés egyikéhez közeli elvekről írnak.
(Az általam ismertek közül kivétel Stephen Covey: "A sikeres emberek hét szokása" című könyve. Már megint 7.)
Hogyan alakulhatott ez így ki? S mi lehet annak a ténynek az oka, hogy nagyon sok középkorú ember kezdi el keresni újra élete értelmét? Az „emberélet útjának felén” sokan jutunk egy „nagy sötétlő erdőbe”, mivel az „igaz utat” nem leljük, s, ha szerencsések vagyunk, akad egy Vergiliusunk, aki segít minket visszajutni az útra. Mi ez az út és hogyan tudtunk letérni róla? S hogyan térhetünk vissza erre az útra? Ezzel foglalkoznak a sorozat következő részei.
Képek:
http://www.cs.colorado.edu/~ralex/courses/gamelet2005/calendar/5/flow.html
http://www.entrepreneur.com/slideshow/222561
https://www.facebook.com/TaoZen2012
http://katekendall.com/tag/success/
http://www.quotesthoughts.com/tag/ego/
http://uastudent.com/general-principles-of-teaching-grammar/
http://tetejetlenfa.blogspot.hu/search/label/ego
http://www.security-faqs.com/malware-that-changed-the-world-the-i-love-you-virus.html
http://www.bottlesurf.com/category/groms/goals/
http://contemplatingpolitics.blogspot.hu/2012/01/identity-expression-and-rational-choice.html
http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/Minden+napra/cikk/az-intuicio-fejlesztese
http://blogs.yogajournal.com/yogabuzz/2012/10/afro-flow-yoga-celebrates-diversity.html