Flow

Csíkszentmihályi Mihály az optimális teljesítmény, vagy csúcsteljesítmény kutatása során - azt találta, hogy a csúcsteljesítmény és egyfajta „tökéletes élmény” – a „flow” együtt jár. Ezzel vitatta a korábbi felfogást, mely szerint a csúcsteljesítmény nem jár örömmel, boldogsággal, hanem csak a végeredménye. A kutatás eredményeként alkotta meg a „boldogságcsatorna” fogalmát, amely képességeink és az előttünk álló feladat viszonyában mutatja meg, azt, ahol előállhat a a tökéletes élmény.

Vannak olyan feladatok, amelyek nem állítanak kihívásokat képességeink elé, itt gyakran unatkozunk. S van, hol a feladatban rejlő kihívás meghaladja képességeinket, itt szorongunk. Ezt a szorongó állapotot már túlterhelésnek nevezhetjük. Az optimális teljesítményt és a vele járó jó érzést, a flow-t egy keskeny sávban, a szorongató túlterhelés és az unalmat adó alacsony terhelés között érjük el. Akkor vagyunk a legboldogabbak, ha képességeink maximumán teljesíthetünk.

Előfordul szervezetfejlesztés során, hogy a vezetői team tagjait a modell megismertetése után megkérjük, hogy helyezzék el magukat az ábra mezőibe, aszerint, hogy a terhelés, és a képességeik viszonyában, az „unalom”, a „boldogság”, vagy a „szorongás” mezőjében vannak.

És egy ilyen ábrát kapunk. Péter elmondja, hogy ő bizony már régen beilleszkedett a munkakörébe, az már szinte rutinból megy, neki, s jobb lenne, ha több kihívással lenne dolga. Beának, aki új munkakörében dolgozik, még gyakorolnia kell a munkát, hogy bejusson a „boldogság csatornába”, Zsolt munkakörében szaporodnak a rutin elemek, ez időnként untatja, de van még számára elég kihívás más területeken. Zoltánnak egyre jobban megy a munka, s egyre jobban élvezi. Béla a csúcson van, egyelőre nem szeretne változtatni. S meg lehet fogalmazni a változtatási irányokat, ami Péternél a munkakör gazdagítását jelentheti, Beánál maradnak a kihívások, neki az a dolga, hogy tanuljon bele a feladatba. (Lehetne persze lejjebb is venni a feladatokat, ám ez manapság ritka.) A többieknél nem kell változtatni, de Zoltán és Zsolt esetében hamarosan újra meg kell vizsgálni, hogy az optimális helyzetben vannak e.

A flow feltételei

Az örömteli teljesítmény elérésének egymással összefüggő feltételei vannak.

1. Olyan feladatot végzünk, amelynek sikeres elvégzésére van reális esély.
2. Összpontosítunk arra, amit csinálunk.
3. Világos célokkal rendelkezünk.
4. Azonnali visszacsatolással rendelkezünk arról, hogy a cél fele haladunk-e.
5. Erőlködés nélkül, elkötelezetten cselekszünk figyelmen kívül hagyva az élet frusztrációit.
6. Az élmény, s a tevékenység eredménye segítse elő a cselekedeteink feletti kontroll érzését, rajtunk múlik, mi uraljuk a cselekedet, a helyzetet.
7. Megszűnik a léttel való egoisztikus foglalkozás ebben az „önfeledt” időben, de az áramlat élmény után az „Én” érzés még erősebben tér vissza. Az önfeledt éppen ezt jelenti, elfeledkezünk magunkról, mert belefeledkezünk a cselekvésbe.
8. Megváltozik az időérzékelés. A percek óráknak az órák perceknek tűnhetnek. Az élmény inkább időtlen. Néha olyan, mint egy lassított felvétel, csend van, s a csend azért van, mert nem engedünk be a tudatunkba semmi mást. Mi vagyunk csendben.

 Az élsportban is végeztek kutatásokat az optimális teljesítményről s a tapasztalatok hasonlóak. Itt is a csúcsteljesítménnyel járó csúcsérzelmekről szól a következő – hosszabb – idézet. A vezetői munka optimalizálásánál is lehet hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat.

„A csúcsérzelmek természete

Érdemes közelebbről is megvizsgálnunk azokat az érzelmeket, melyeket a megkérdezettek összekapcsoltak a csúcsteljesítményeikkel.

 Lelki nyugalom

Minden nagyszerű teljesítmény kísérője egy különös belső nyugalom, a lélek sajátos csendje. Sokan úgy próbálnak megfelelni a kihívásoknak, hogy beletúrázzák magukat egy gyorspörgésű, sőt gyorsuló pörgésű lelkiállapotba. Ez nem a nagyszerű teljesítmények állapota. A fehéren izzó pillanatokra a belső nyugalom és a csendesség jellemző. Az egyén szinte úgy érzi, mozgása lelassul, és amit tesz, mintegy lassított felvételként látja.

Fizikai ernyedtség

A fizikai állapot a lelkiállapot tükre, és fordítva. A fizikai gör­csösség akadályozza a kiemelkedő teljesítményt, legyen szó egy te­niszlabda elütéséről, vagy egy előadásról. Nagyszerű óráidban az izmaid lazák, mozdulataid mentesek minden görcsösségtől.

Félelemmentesség

Van olyan mítosz, hogy egy kevéske idegesség és félelem jóté­kony hatású. Kétségtelen, hogy bizonyos körülmények között talán többlet-erőfeszítésre ösztönözhet. Az eszményi teljesítmény-állapot­tal kapcsolatos kutatásaink azonban azt mutatták, hogy az ideges­kedés ellensége a kiválóságnak. Fizikai és lelki feszültségre vezet, és a figyelmet rossz irányba tereli. Ha idegeskedsz, nem a cselekvésre fókuszálsz, hanem a végeredményre vagy az esetleges negatív következményekre. Van azonban egy kivétel. Ha úgy érzed, „leül­tél”, és képtelen vagy elkezdeni, a félelem erőt adhat az induláshoz. Vannak esetek, amikor még a rossz teljesítmény is jobb, mint a tét­lenség. Az idegeskedés és a félelem azonban negatív energia, és a negatív energiák által ösztönzött teljesítmény sosem lehet olyan ki­magasló, mint ami mögött pozitív hajtóerők állnak.

Energia, tetterő

A tizenkét összetevő közül ez a legfontosabb, és ennél tapasz­talható a legtöbb félreértés. Mi azt az erőt értjük rajta, melyet akkor érzel, ha laza vagy és nyugodt, félelemtől és aggódástól mentes. Minden csúcsteljesítmény mögött a lelki és fizikai erőknek egy lát­szólag kimeríthetetlen tartaléka rejlik, melyek forrását a pozitív ér­zelmek képezik. A sportolók, mint már utaltunk rá, a legkülönbö­zőbb kifejezéseket használják arra az állapotra, melynek fő jellem­zője a feszültségektől mentes erő.

Optimizmus

A csúcsteljesítmények során megfigyelhető optimizmus az egyénnek abból a mély meggyőződéséből fakad, hogy legyen bár­mekkora a kihívás, meg fog felelni neki, mert meg fogja találni az eredményes módszert. A csúcson teljesítők sosem fogynak ki a vá­lasztható megoldásokból, és optimizmusuk annak tükre, hogy en­nek tudatában is vannak. A biofeedback területén végzett huszonöt éves kutatás azt bizonyítja, hogy a negatív érzések, a negatív érzel­mek, a negatív beállítottság gyökeresen más fiziológiai reakciókra vezet, mint a pozitív érzelmek és a pozitív beállítottság.

Öröm

Az elv roppant egyszerű: amiben örömödet leled, abban képes vagy magas szintű teljesítményt nyújtani. Ha többé nem élvezed, amit csinálsz, ez tükröződni fog a teljesítményedben. Ha azt hiszed, azért élveztél valamit, mert jól csináltad, ez visszájára fordított lo­gika. A tevékenység kiváltotta öröm rendkívül fontos a kiemelkedő teljesítményhez, mert a pozitív energiák kimeríthetetlen forrása.

Könnyedség

Amikor a test és a lélek összhangban munkálkodik, még akkor is könnyűnek tűnik a feladat, ha teljes erővel neki kell feszülnöd. Ha a szervezet biokémiája kiváló, hatalmas akadályok leküzdése is szinte gyerekjátéknak tűnik.

Spontaneitás

A kiváló teljesítményt hozó cselekvésed legtöbbször szinte auto­matikus, ösztönös, majdnem intuitív. A helyes válaszok automati­kusan jönnek, ingadozás, tudatos mérlegelés nélkül. A kiválóan tel­jesítők gyakran beszélnek az ún. „analízis-paralízis szindrómáról”. Ez akkor tapasztalható, ha figyelmedet a tevékenység tisztán tech­nikai oldalára összpontosítod. Ennek aztán teljesítményed látja ká­rát. Amikor már cselekszel, az ösztön mindig eredményesebb „sú­gó”, mint a tudatos megfontolás. Ehhez ugyanis ritkán van elég időd.

Éberség

A legnagyszerűbb pillanatokat mindig az éberségnek, és az én érzékelésének kiemelkedően magas szintje jellemzi. A sportolók vi­lágosan érzékelik testük helyzetét, a körülöttük lévő játékosokat, ösztönösen megérzik, ki mit fog tenni. Egy gazdasági vezető ponto­san érzékeli környezetének mozgását, ugyanakkor képes szívósan tapadni az éppen elvégzendő feladathoz. A válaszok olyan ponto­sak, annyira megfelelőek, hogy ez az éberség már-már hasonlatos a gondolatolvasáshoz. Nincs azonban szó olyan extraszenzoros érzé­kelésről, mint amilyen a telepátia és a hasonló jelenségek. A foko­zott éberség állapotában az egyén azokat a jeleket is fogja, amelyek bár állandóan jelen vannak, de az éberség átlagos szintje mellett el­kerülik a figyelmét. Ez lehet egy ajakrándulás, egy szemöl­dökfelhúzás, ami mutatja a másik reakcióját és szándékait.

Fókuszálás

Az összpontosítás fontossága egyáltalán nem meglepő. Minden kiemelkedő teljesítmény előfeltétele, hogy erőfeszítéseinket a célra összpontosítsuk, és ellenálljunk minden figyelemelterelő csábítás­nak. A kiemelkedően teljesítők esetében azonban ez az összponto­sítás nem tudatos erőfeszítés eredménye. Sokkal inkább a nyugalom és az eszményi teljesítményállapotra jellemző pozitív energiák ele­gyének terméke. Ebben az állapotban a fókusz magára a tevékeny­ségre irányul, nem pedig a gólokra, pontokra, helyezésekre, profi­tokra vagy a lehetséges negatív következményekre.

Magabiztosság

Az eszményi teljesítményállapotra jellemző magabiztosság nem több és nem kevesebb, mint az a mély meggyőződésed, hogy képes vagy megfelelni a kihívásnak. Ez lehetővé teszi, hogy nyugodt ma­radj olyan körülmények között is, melyek egyébként pánikot, ide­gességet, dühöt vagy görcsös feszültséget váltanának ki benned.

Pontos érzelem- és cselekvéskoordináció

Ez annak tudata, hogy uralkodni tudsz magadon, irányítani tudod a külső hatásokra adott válaszaidat. Nem vagy a körülmények passzív áldozata. Nem irányíthatod tetszésed szerint a külső törté­néseket, de irányítani tudod az eseményekre adott érzelmi válasza­idat.”

Irodalom

• Csíkszentmihályi Mihály: Flow
• Dr. J.E. Loehr – P.J. McLaughlin: Lelki állóképesség. Az élsportban alkalmazott sikertechnikák adaptálása az üzleti és politikai életre. Bagolyvár Kiadó, Budapest, 1998

Kép:

• https://www.verywell.com/what-are-peak-experiences-2795268
• https://hu.pinterest.com/explore/top-of-the-mountain/
• https://www.jazzfestival.co.nz/events/tte-jazz-jam/
• https://pixabay.com/hu/lencse-a-kamera-lencs%C3%A9je-f%C3%B3kusz-1209823/