2012. dec 20.

Vigyázzatok magatokra! Öltözzetek melegen! Kössetek bölcs kompromisszumot!

írta: Dr Domschitz Mátyás
Vigyázzatok magatokra! Öltözzetek melegen! Kössetek bölcs kompromisszumot!

Hozzáadott érték – oktatás – diáktüntetések

563602_10151292479273467_1264320138_n.jpg

„Minek ennyi diplomás?”

Aggódó szülőként, tanárként és reménykedő állampolgárként figyelem a diákokat. Stratégiai kérdés körül folyik a vita. A választól függ, lesz e nálunk belátható időn belül tudástársadalom.

Messzebbről kezdem. Néhány idézet jön, egy cégvezetővel készített interjúból

…egyéb kompetenciáink is úgy fejlődjenek, hogy legyenek mindig olyan erősségek, amik, nem az olcsóság miatt, hanem később már az intelligencia, a megfelelő rugalmasság miatt érdemes legyen itt Magyarországon gyártani és termelni.”

A céget egy német anya magyarországi leányvállalataként, sok társához hasonlóan a relatíve olcsó és jól képzett magyar munkaerőre alapozva hozták létre. Kiválóan megfelelt ennek, s éltanulónak számít a többi leányvállalat között. A mai válságos időben is jelentős fejlesztéseket hajtanak végre e versenyelőnyre alapozva. A cégvezető stratégiája már 10 éve az, hogy az olcsó fizikai munka mellett a magasabb felkészültséget igénylő mérnöki munkából is többet végezzenek el itt.

brainstorm_edit.jpgMiért? Mert ettől több az a hozzáadott érték, ami itt keletkezik. Általános tendencia, hogy a termékekben egyre nagyobb hányadot képvisel a fizikai munka mellett a beépített tudás. A mérnöki tervező, szervező, technológiai munka, a minőségbiztosítási munka, a logisztika, a könyvelés, a menedzsment munkája. Ha a marketing, a brand építő, PR, kommunikációs munkát is ideszámítjuk, akkor még nagyobb ez az arány.  Ha ezeket a munkákat Németországban vagy egy skandináv országban végzik el, akkor ez az érték ott keletkezik. Ott lesz belőle nyereség, az államnak nyereségadó, az állami bevételből jobb egészségügy, iskola, felsőoktatás és sok más. Ott lesz belőle a vállalkozói, tudásmunkás jövedelem, s ezt ott fogják elkölteni. A fogyasztásban ismét keletkezik fogyasztási adó (ÁFA), amiből ismét állami bevétel. Az ott elköltött fizetésből élnek az ottani kereskedők, szolgáltatók és árutermelők.

„Minek ennyi diplomás?” – kérdezte a facebookon egy kommentelő, aki szakács egy pizzériában. A fenti példában a skandináv pizzériás is jobban él, ha több tudásmunkás él a környékén, mert több a környezetben elkölteni való jövedelem. S ha idehaza olyan nemzeti és közoktatási stratégiát építünk ki, amelyben az alacsony végzettségű bedolgozó fizikai munkára építünk, kevesebbet fog keresni a hazai pizzéria szakácsa is. Mert kevesebb érték keletkezik nálunk. Ezért kevesebb az adó, szegényebb az állam, szegény az egészségügy, a közoktatás. S a kisebb fogyasztás miatt, szegényebb a kereskedő, a szolgáltató, s szegényebb árutermelők élnek hazánkban.  Jobban járunk, ha több a nálunk beépített tudásmunka.

A cégvezető interjújában az is megfogalmazódik, hogy az ő beszállítóik is lehetnének inkább hazaiak. Mert ez olcsóbb lenne, s legalább olyan jó munkát itt is lehet találni.

mérnök.jpeg „És ebben a 3 évben ki kell építeni … a fejlesztési, beszerzési kompetenciákat. A magyar piacról erősítenünk kell mindenképpen magunkat. A mérnöki funkciókat, tehát, hogy technológiákban, technologizálásban legyen saját erőforrásunk és saját magunk tudjunk megoldani dolgokat, ez mindenképp fontos lenne, ennek a csíráit kell elültetni és fejleszteni a következő 3 évben, és utána már a következő 5-8 évben, úgy gondolom, az lenne a meghatározó, hogy minél nagyobb hányadban magyar, vagy a régióban beszerzett anyagból dolgozni, és a fejlesztésben-technologizálásban pedig önállóan ténykedni.”

(és) „ha saját magunk is részt tudunk venni azon fejlesztési folyamatokban, amik aztán később itt a termelésben megvalósulnak, akkor azt gondolom, sokkal eredményesebb lesz a szituáció, mintha valaki más mondaná meg nekünk, hogy hogyan kell ezt, akik esetleg nem vontak be bennünket ezekbe a folyamatokba.”

Ha ez sikerül, nem csak a cégnek jó, hanem mindazoknak a hazai beszállítóknak, akik így jutottak munkához. S rajtuk keresztül az államnak, s a pizzériásnak, és így tovább. De ehhez tudás kell.

immateriális1.jpg

„De … a tudás hiány, az probléma lesz, … mert ha nem találjuk meg a megfelelő embert, amivel pl. küzdünk, tehát a termékfejlesztés. Azért nem tudott beindulni egy évvel ezelőtt, mert nem volt rá emberünk, aki ezt be tudja indítani. Tehát a tudás hiány alapvetően probléma. Ha mi fejlődni akarunk, és nem csak a direkt dolgozói létszámot akarjuk fejleszteni, mert termelési volument növelünk, hanem minőségi munkában szeretnénk mást nyújtani, vagy más folyamatokat akarunk ide beágyazni, amihez kell a megfelelő ember, ahhoz kell a megfelelő tudás, ez biztos, hogy probléma lesz. A nyelvtudás fejlesztése mindenképp fontos, én ezt látom a következő lépcsőfoknak, amiben fejlődni kell.”

A cégek vagyona

Durván, a cégek könyv szerinti vagyona a cég pénzét, és a cég tárgyi eszközeinek értékét jelenti, levonva belőle a cég tartozásait. De a cég valódi értéke lehet ennél több is, kevesebb is. Lehet olyan rossz híre, hogy senki se veszi meg a termékeit, s hamar felélné a könyv szerinti értékét, így kevesebbet ér. De ha a jó híre miatt sokat lehet a termékeivel keresni, többet ér. S a mérlegben nincs olyan sor, hogy a hírnév értéke mennyi. A cégek értékében egyre nagyobb az ilyen típusú vagyon. Ezt a cégek immateriális vagyonának nevezik. Ez az ábra azt mutatja, hogy egy egy ágazatban mekkora az immateriális vagyon, ha a könyv szerint értéket 100-nak vesszük.

immaterial2.jpgEgy másik ábrán pedig néhány cég példáján láthatjuk az immateriális vagyon arányát. Miből áll ez az immateriális vagyon? A cégvezető a példában mérnöki munkáról beszélt. De nem csak mérnöki munkából áll ez a vagyon. A vállalat teljes piaci értékéhez hozzátartozik az immateriális vagyon, s ennek három összetevője van. 

immateriális szerkezetek_1.png

A vállalati vagyon összetevőit láthatjuk e táblázatban.

A „külső szerkezetek” a kapcsolati tőkét, a márka ismertségét, a márkába vetett vásárlói bizalmat jelentik. Az ügyfelekkel, a beszállítókkal kialakított bizalommal teli kapcsolatokat, ami például kommunikatív teljesítmény. Ami kommunikációs szakos kompetenciát igényel. Pedig ez a szak a vitatkozók kedvenc pofozógépe. „Minek ennyi kommunikáció szakos diploma?” – kérdik, ha a felesleges diplomákról beszélnek.

A „belső szerkezetek” tudása jogi, közgazdasági szervezési-vezetési, HR, kommunikációs és marketing és műszaki kutatás-fejlesztési kollektív kompetenciákon alapul.

S mindezekhez kellenek az egyéni kompetenciák.

E szerkezetek - tőke - előállítása munka. Nem mindegy, hogy hol állítják elő. Minél kevesebbet dolgozunk bele a termékekbe itthon, annál kevesebb hasznunk származik belőle. Ismerek több olyan (régen nagy nevű) magyar vállalatot, amely nem becsült a műszaki kompetencia mellett semmilyen más, „lila” kompetenciát. Csak a gépek, s a technológia fejlesztését, s az ehhez szükséges mérnöki tudást. Ma már csak bedolgozói azoknak a csoportoknak, akik a marketingre, a vevőközpontú fejlesztésre, a brand építésre, a PR-re koncentráltak.  

A közoktatás és a felsőoktatás a kibocsájtásával meghatározza, hogy gyerekeink, s velük az ország milyen szerepet láthat el a jövőben. A keretszámok nyílt vagy burkolt csökkentése szűkíti a lehetőségeket, s egy lefele haladó spirált indít el. Szűkebb felkészültség-kibocsájtás, szűkebb piaci szerepvállalás, alacsonyabb hozzáadott érték, kevesebb jövedelem, fogyasztás, kisebb adóbevétel, kevesebb keretszám …

S a spirál végén abban kell versenyeznünk, hogy tudunk-e olcsóbbak lenni az ukrán, kínai munkásokkal. Nem tudunk.

Kié a kompetencia?

Kezdjük azzal, hogy hol van a kompetencia? Nem fogjuk máshol találni, mint az emberekben. Ez egy olyan termelési eszköz, amely a korábbiaktól eltérően (eszközök, pénz) nem választható el a munkás személyiségétől. A személyiségéhez tartozó. A tudásmunkás tulajdonos. A tudásmunkás, ha elmegy, értékképző érték megy el vele. Ha elmegy a cégtől, a cég vagyona csökken. Ezért a cég kénytelen partnerként bánni vele. Ha a cég erre nem képes, a tudásmunkás odébb áll, s megy vele az értékképző kompetencia. A tudásmunkás, ha elmegy az országból, az ország vagyona csökken. Ezért az ország kénytelen partnerként bánni vele. Ha az ország erre nem képes, a tudásmunkás odébb áll, s megy vele az értékképző kompetencia. Az ország most nem képes partnerként bánni vele. Szülőként azt szeretnénk, hogy a gyerekünk boldoguljon, s ha lehet itthon. Ám, ha azt látjuk, hogy itt nem boldogul - féltve is - azt kívánjuk, menjen, próbáljon szerencsét. S ha attól jobban féltjük, ha itt marad, különösen.

Ezt akadályozná meg a diplomások „röghöz kötése”. De elvándorol diploma nélkül is.

Közben szükségünk van a diplomások kompetenciájára. Ezt nem lehet máshogy feloldani, mint úgy, hogy lehessen itt boldogulni. A röghöz kötés nem működik. Ahhoz új vasfüggöny kellene.

Ki fektet be? Ki fizessen érte?

lecture-at-the-University.jpgA legfontosabb befektetés, ha a diák tanul. Olyan nincs, hogy a tanár tanít és a diák nem tanul, s a diák (a tananyagban) fejlődik. A diák közreműködése, figyelme nélkül nincs befektetés.

Másrészt a szülők finanszírozzák a gyerek tanulását. E kettő miatt van, aki azt mondja a tanulás magánbefeketetés. A diák és a szülő befektet, a befektetés eredménye a diákban van. Ezért a diák és a szülők finanszírozzák meg ennek a költségeit.

Ám ez csak részben igaz és részben igazságos. Mindenki, aki tanul olyan tudásban részesedik, amit mások, a közösség állított elő. Ha e közösség nem hozza létre a tudást, és nem szervezi meg az átadását, semmiféle magánbefektetés sem tud létrejönni. És ez a közösségnek pénzbe kerül. A „tudásátadás a közösség (állam) dolga, s ezért fizesse meg az állam”, mondják mások. Ez is csak részben igazságos.

Az új generációk tudását az egyének és a családjaik és a nagyobb közösség biztosítja. Mindenki befektet.

A tudás hasznában az egyén is és a közösség is részesedik, így mindenki részesedjen is a befektetett eredményben.

A probléma természete olyan, hogy zéró összegű játszmában mindenki csak veszíthet. Az önfenntartó felsőoktatás is, és az ingyenes felsőoktatás is kivitelezhetetlen és igazságtalan. Tisztességes kompromisszumot kellene kötni. Ám sok okból, a diákok már nem hisznek abban, hogy a kormány képes erre.

Szurkolok a diákoknak, s féltem is őket. S a végére egy nem eléggé emelkedett aggódó szülői, tanári intelmet írok: vigyázzatok magatokra, öltözzetek melegen. Mérlegeljetek, vitatkozzatok, s legyetek igazságosak.

Források

Az immateriális vagyonról írott részek forrása: Sveiby Karl Erik: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2001 Budapest.

Képek

http://www.sweden.se/eng/Home/Education/Research/Facts/Higher-education-and-research-in-Sweden/

 

 

 

Szólj hozzá