Az értelem hálója sorozat első rész,  második rész  harmadik rész negyedik rész  ötödik rész hatodik rész

A leírás okán szétválasztott világ elemei közötti választóvonalak lehetnek élesek, és homályosak. Nem jobb az egyik a másiknál, mert attól függ, hogy milyen célra használjuk. A korábbi példában mondhattuk, hogy nem lehet részrehajló egy eperfa. Meg azt is, hogy mégis érzünk itt valami igazságot. Nem okozott nagy problémát, mert a költészet esetében ebben nem találunk kivetnivalót. Problémánk lenne, ha ezt a logika keretei közt tennénk. „Minden állítás vagy igaz vagy hamis, de nem lehet egyszerre mind a kettő.” - mondja egy logikai elv.

• „Az eperfa részrehajló a társadalmi osztályok tekintetében.”
• „Az eperfa nem tud részrehajló lenni semmiféle társadalmi osztály tekintetében.”

Felírhatjuk e két ellentmondó állítást, de ez nagyon „kocka” dolog lenne. De van olyan terület, ahol ennek az ellenkezője lenne az elfogadhatatlan.

• „Ez a híd nem fog leszakadni.”
• „Ez a híd le fog szakadni.”

Nem mondhatjuk, hogy lehet ez is meg az is. Ám ez a lehetetlenség gyakorlati. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a híd leszakadjon.

A nyelvhaszálattal kifejezett felosztása a világnak néha ilyen.

A jogi kategóriák (talán) akkor jók, ha ilyenek. Ám azért is vannak a bírók (és helyükön nem automaták), mert az élet nem egészen ilyen, az empirikus valóság nem fér bele pontosan az ilyen kategóriákba.

Például a tavasz és a hóvirág kapcsolatát le lehet írni így:

Premisszák:    Ha A akkor B             A – hóvirág    B tavasz

Konklúzió:      Ha hóvirág (van) akkor tavasz (van).

Ez meg nem tisztességes eljárás a logikával, mert az pont nem az ilyen élmény leírására alkalmas. Néha nem a logika az igazán alkalmas nyelv.

A világ leírása, s a leíráshoz alkalmazott leírások gyakran ilyenek.

Gyakran ennél is bonyolultabbak, mert a leíráshoz felhasználandó kategóriákból általában több van, mint kettő, s közöttük szintén nincs éles elválasztó vonal. Ilyenkor gyakran a „családi hasonlóság” elvét használjuk. Ahogy a család tagjainak leírásához, nincsenek élesen elkülönült kategóriáink, amelyek alapján közös kategóriába lennének rendezhetők, mégis hasonlónak érzékeljük őket valami összesség alapján.

„Ezeket a hasonlóságokat nem tudom jobb szóval jellemezni, minthogy »családi hasonlóság«-ok; mert így fedik át és keresztezik egymást azok a különbözõ hasonlósá­gok, amelyek egy család tagjai között állnak fenn: termet, arcvonások, a szem színe, a járás, a temperamentum stb. stb. És azt állítom, a játékok egy családot alkotnak.”[1]

A gyakorlatban egymás mellett használjuk az éles elválasztásokat és a pontatlan, áttűnőket. A szervezeti életben a műszaki-technikai megoldásoknál az „egyértelmű” igen-nem kategóriákat használják inkább, míg a szervezeti kultúra leírására jobbak a családi hasonlóság, és prototípus jellegű elválasztások és az értelmezésekkel teli - "sűrű" leírások. (ilyen sűrű leírás volt a példaként használt Józef Attila vers) 

Folytatás következik.

[1] Wittgenstein, L. (1992): Filozófiai vizsgálódások, Bp.: Atlantisz

Képek: https://pxhere.com/en/photo/1420925