2022. már 08.

A tudás hármassága - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 9. rész

írta: Domsa
A tudás hármassága - Tudásalapú emberi rendszerek sorozat 9. rész

  A mai tudásalapú emberi rendszerek szempontjából az evolúciós történet azért érdekes, mert jobban látjuk tudásunk rétegezettségét. Ha a történeti változások sorrendje nem is pontos, és hézagos, a különböző változások egymást befolyásoló hatása az érdekes. A mai tudással dolgozó munka alapjai válnak láthatóvá. A nyelvhasználattal, írásbeliséggel, globális kommunikációval átszőtt tudásunk olyan nyelv előtti képességekre épül, amelyek ma is hatnak. Kezdjük el építeni a tudások egymásra épülésének modelljét, ahogyan az új képesség rászövődik, beleszövődik a régibe. Talán így:

  • Van egyfelől egy motivációs rendszer, ami a hominidákban egy sor csoportos együttműködéssel kapcsolatos tudást jelent a csoportélet szabályairól, arról, hogy mi a jó az egyénnek és mi a jó a csoportban. Ez öröklött és tanult tudás a kívánatosról.
  • A másik fajta tudás a tapasztalat, amit az egyén az élete során felhalmozott. Tapasztalat az élet minden területéről. Amiről azt mondtuk, hogy az emlékek a hasonló helyzetekben aktivizálódnak és befolyásolják a jelenbéli viselkedést.
  • És van egy testi cselekvőképesség, amellyel a természeti világban táplálkoznak, harcolnak, harapnak, ütnek, cselekednek, fára másznak, vadásznak, alkalmanként eszközt is használnak, vagy készítenek.

  Van a tudásnak egy hármassága. Mi a jó? Mit tudok a helyzetről és abban a jóra vezető cselekvési lehetőségekről? Milyen hasznos testi fizikai cselekvési képességekkel rendelkezem?[1]

  Tudás a jóról, a helyesről - akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Ha „jól” cselekszik, gyakrabban sikerül valami. Ha megszegi a szabályt, büntetést kaphat a társaktól. A cselekvéseknek motívumai céljai, értékei, normái vannak itt. És itt van már az, amit értelemnek nevezhetünk. A cselekvések értelme.

  Van a testben, eszközben rejlő hasznos problémamegoldó felkészültség, ami a természeti fizikai világban oldja meg a problémákat. A támadás, védekezés, gyűjtögetés, a vadászat, táplálkozás utódnemzés, gyermekgondozás a csoportélet hasznos képességei. Ezeknek a cselekvéseknek meg kell felelni a természeti törvényeknek.

  Van tapasztalat a különböző élethelyzetekről, és a viselkedések következményeiről. A tudás harmadik összetevője a valóság reprezentációja és a helyzetben lehetséges cselekvések tapasztalata.

  E hármas tudásban cselekszünk. E hármasságnak össze is kell érnie, úgy, hogy motiváció, reprezentáció és a test egyetlen intelligens rendszerként kell, hogy működjön. Az elválasztás inkább funkcionális és logikai. 

  A mimezissel a tudás tovább nő, mert a szituatív tapasztalati tudás kiegészül egy szimbolikus összetevővel. A valóság reprezentációja már nem csak az egyed elméjében, testében van, hanem megjelenik a társas térben is. És ez a tudás segíti a szerszámkészítést. Sőt a szakmai tudásátadás jelentős része ma is így történik. Nem szóban tanítjuk, hanem a mester megmutatja, „mímeli” és a tanítvány utánozza. A mimezis részei a gesztusok, ami már jel. Jele valami másnak. Kifejezhet érzelmeket, cselekvéseket (igék), és tárgyakat (főnév).

  Az érzelmek kifejezése ráépülhet a hangok, hanglejtés, hangerő használatára, az éppen meglévő hangképzési apparátusra. Ebben a közegben minden javuló hangképzési képesség, kommunikációs képességet is tud növelni. Van mód a nyelv hangképzési apparátusának a fejlődésére. A mimetikus kultúra még nem igényli a hangképző szervek mai állapotát, de jó hátteret ad a fejlődésének. Feltehetjük, hogy a mimezist kiegészíthette az érzelmek akusztikus kifejezése. És kialakulhat valamilyen előnyelv. Akár a hangutánzás mentén.

  És a mimezist meg kell tudni különböztetni a valóságos cselekvéstől. És az „értelem” – is új árnyalatot kap. Míg az előbb a motivációval szinonim értelemben használtam, itt már azt is jelenti, hogy megértettem a kommunikatív cselekvésed szándékát. A te motivációdat. „Értem, hogy mit mutogatsz!” Megértettelek. Így fokozatosan kialakul a kommunikációs szándékú jel megkülönböztetése a nem kommunikatív cselekvéstől, és ezzel szoros összefüggésben a saját kommunikációs szándék értékelése is. Fejlődik az önreflexió is, önmagunk megértése is.[2] (Tomasello 2002) Azok a csoportok például, ahol a gyerekekben nagyobb a felnőttek utánzási hajlandósága eredményesebbek a tanulásban. Ezért eredményesebbek a másik csoporttal való versenyben. A mimetikus tudásátadás fejleszti a szerszámhasználó és készítő technikát. A mestertől és tanítványtól komoly figyelem koncentrációs képességeket, megértést igényel (és fejleszt). Fejlődik a cselekvések finommotoros vezérlésének képessége, ügyesedik a kéz. A tanítványtól fegyelmezett szabálykövetést igényel, ami a normatív oldal fejlődését is igényli. És a szerszámok értelmét is megtanuljuk vele.

  Az embernek az a tulajdonsága, hogy szándékokkal, tudással ruházza fel a környezetét, kiterjed a természeti környezetre is, és a világ tele lesz értelemmel. Ami magyarázatot igényel, és ezt adja a mítosz, a világ rendjéről. A mítosz erős motivációs rendszer, ami komoly reprezentációkat igényel, és a közös cselekvés motivációs tartalma, értelme is kiegészül általa. Az együttműködésben már kialakult a közös célnak való alárendelődés képessége, és a cél eszmei tartalom – még nincs, csak ha elértük. Már eszmékért is lehet cselekedni, harcolni. A csoportok közti szelekció tovább folytatódik. A jobb integráló eszme jobb túlélést jelent. A közös cselekvés kap egy transzcendens kiegészítést a motivációs dimenzióban. Ismét koevolúciós hatásokban hatnak egymásra a kultúra és a biológiai háttér részei. A transzcendens motivációk magyarázatot, mítoszokat igényelnek, komplex és hierarchikus csoportos együttműködést tesznek lehetővé, ami eredményesebbé teszi a csoportot. A komplex csoportok és a mítoszok magyarázata igényli és növeli a reprezentációs, kommunikációs igényeket. (Donald 2001) Ahol ilyen fejlődési lépés létrejön, ott javítja az egész rendszer képességeit. A mimetikus kultúra tudásátadási képességeiben fejlődhet és differenciálódhat a verbális, akusztikus rendszer. A szituációk újra eljátszása igényli azok elemekre bontását, és újra összerendezését, fejlődik az analitikus és szintetizáló képesség. (11. ábra)

  Egymást erősítő szövedékben kialakulnak a mai nyelvhasználat feltételei.

  Összegezve a verbális nyelv kialakulását megelőző hatásokat

  • Van intencionális hozzáállás - ez a mimetikus kultúra feltétele. A mimezis már jeleket használ a szituációk, élethelyzetek közös újra átélésére, és elő-átélésére. Ez a szituációk elemekre bontását és újra kombinálását igényli.
  • Ezzel átadhatók a tapasztalatok a kortársak és az utódok számára. Az embernek nem kell mindent újra felfedezni, megkapja az elődei tudását, és a felfedezést onnan folytatja tovább, amit örökölt. A tudás összeadódik.
  • Random Learning Slides by Johnny BevacquaVan a gesztusban jel és szignifikáció[3], és a hang is lehet a mimezis segítője. Lehet ez a természetesen meglévő hang utánzása is. Például a csecsemő evő csócsáló „mammogása” az anya felé egy idő után a mamát is jelölheti ezzel a szóval. És lehetnek önkéntelen hangok mímeléséből is jelek. Fontos, hogy amennyiben a mimetikus kultúra inkább a gesztusokra épül és a hangokra csak kiegészítésképpen, nincs ráutalva a hangképző szervek változására, de minden hangképzési újítás beépülhet a kultúrába és eredményesebbé teheti a tudás átadását. Így koevolúcióban segíti a hangképző szervek nyelvet alakító fejlődését.  
  • A mimezis elemekre bont és újra konstruál, ami igényli és fejleszti az analitikus és újra konstruáló képességeket. Amit majd a mai nyelvhasználat fejleszt tovább. De a differenciálódó reprezentációk alapozzák meg, hogy legyen miről differenciáltan beszélni. (aztán ahogy differenciáltabban tudunk beszélni, differenciálódnak a reprezentációk is). Mert a nyelv nem a külvilágot reprezentálja, hanem a belső reprezentációinkat. Differenciálódó gesztusok, reprezentáció, hangképzés koevolúciójában közeledünk a mai nyelvhasználathoz.
  • Az intencionális mimezis igényli is a kommunikációs szándék és a saját kommunikáció eredményeinek felismerését. Alakul az önreflexió.
  • Ahogy az emberi világ tele lesz elképzelt intenciókkal, kialakul a mitikus kultúra az erős és egységesítő motivációs rendszerével és világmagyarázat igényével. Együtt kell működni az intencionális alapállású fajtársakkal, és az intencionális természettel. Kialakul az egységesítő mítosz, ami igényli[4] a differenciált nyelvet.

Folytatás következik.

Képek:

[1] Magyar nyelven könnyebb ezt a hármasságot egységben gondolni, mert a „tud” szó alkalmas mindegyik kifejezésére. Mindegyikben „problémamegoldó felkészültség van.

[2] Megint képzeljünk el egy idegenekkel mutogatós kommunikáló helyzetet! Hányszor kell korrigálni a saját cselekvésünket, míg eljutunk valamilyen megértésig.

[3] Szignifikáció: valami - a jel - jelöl valamit, ehhez a valamihez hozzárendelünk egy jelet. A nemzethez a zászlót, a valóságos kalapácshoz, a „kalapács” akusztikus hangsort, vagy az akusztikus hangsorhoz az írott jelet. stb.

[4] Az „igényli” kifejezést többször használom. Az evolúció nem ad le igényeket, de vannak olyan véletlenek, amelyek az éppen meglévő működést tudják tökéletesíteni, arra használom az „igényli” kifejezést. Éppen beleillik a rendszer adott minőségébe és jobbá teszi azt.

Szólj hozzá