2019. dec 18.

Milyen célokért hajtunk? Siker - újratervezés 2

írta: Domschitz Mátyás
Milyen célokért hajtunk? Siker - újratervezés 2

gps_1.jpgHa autóval letérünk a navigátorba beírt útról, az tervező jelzi, és újra tervez. A fogyasztói társadalommal letértünk egy emberi útról. Vannak jelzések. Ilyen a klímaválság is, de vannak a közérzetben is olyan jelek, ami miatt érdemes újratervezni. Az előző szövegben írtam arról, hogy ha az emberek elé úgy állít fogyasztási célokat a társadalom, hogy azokat sok ember nem tudja elérni, ez anómiás állapotokhoz vezet. A fogyasztói társadalommal ott is van probléma, ahol jól működik. Az ökológiai válság miatt itt is újra kell gondolni a céljainkat. 

 

Siker újra

A siker lélektanáról szóló régi szöveg a célokkal folytatódott. Így:

„Ki ismeri a céljait?

Amikor  előadást tartok erről, meg szoktam kérni a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét, aki tudja a céljait. Erre több, mint a fele  felteszi a kezét. Egy-két másodperc múlva mondom, hogy mindkét kezét tegye fel az, akinek írott céljai vannak. Erre vagy senki nem teszi fel a kezét, vagy egy valaki, akiről kiderül később, hogy járt már valamilyen sikert tanító kurzusra. Pedig ez is egy fontos sikertényező:

Sikert elérni (első nekifutásra) annyi, mint célokat elérni, s ezt csak ismert célok esetében lehet igazán. Akkor tudunk sikeresek lenni, ha ismerjük a saját sikerkritériumainkat, és az ezeknek megfelelő céljainkat.”

írott cél.jpgSzinte minden sikert tanító tréningen elhangzik egy híres felmérés az írott célokról  A Yale Egyetem végzős hallgatói közül egy csoportot megkérdeztek, hogy mik a céljaik. 20%-uk rendelkezett célokkal, és 3% le is írta őket. Időben követő vizsgálat keretében húsz év múlva megkeresték őket. Döbbenetes eredményt találtak a kutatók: az a 3%, aki leírta a céljait, többet keresett, mint a 97% összesen. (Egy későbbi kutatás nem találta a Yale-n e kutatásnak a nyomát, s így lehet, hogy ez tréninges legenda, mindenesetre az írott célok hatását - akár e legenda hatására is - kutatták. Ezt mutatja be majd később egy a naplóírás hatásait tárgyaló bejegyzés.)

Ezért a sikerrel foglalkozó tanács: fogalmazzuk meg írásban a céljainkat. Ám azt nem tudja senki rajtad kívül, hogy mik legyenek a céljaid. Ezért nem is tettünk (és teszünk) javaslatot a célokra. Abban segítünk, hogy mielőtt célokat fogalmaznánk meg, érdemes végig-gondolni, hogy melyek a fontos területek az életben, s ha ezt megtettük, akkor ezeken a területeken érdemes célokat kitűzni. Erről későbbi még írok.  

values_sign.jpg

A "siker" szitokszó? Sok civil szervezetnél, s különösen a zöld szervezetek vezetőinél a „siker” szót nem szerették, s néha dühösen ellenálltak valamilyen siker képnek, s így a siker lélektanának is. Gyakran azzal hidaltam át e problémát, hogy azt kérdeztem, hogy szeretnének e sikertelen szervezeteket, sikertelen családi hétvégét, sikertelen randevút, sikertelen életet.

Lappangott itt egy feszültség, amit most igyekszem kifejteni, s ami miatt a szöveg e részét újra kell gondolni. Nem volt a siker szóval probléma az üzleti szervezetek világában. Ott a „helyén volt”, míg a civileknél „helyre kellett tenni”, azzal hogy a példákkal elvittük a siker képzetét olyan területekre, ahol már nem volt vele probléma. A feszültség értékrendi volt. A civilek, az uralkodó fogyasztói modellhez kötött siker képét utasították el. Nem kértek az uralkodó „gazdagodás, karrier” képzetekkel leírt siker képből. 

A célok értékeket szolgálnak. Az emberek olyan célokat tűznek ki, amelyek értékesek számukra. Egy másik szövegben (társadalmi tőke) mutattam egy három dimenziós tőkemodellt, amelyben a függőleges dimenzió az értelemé. E függőleges dimenzió hierarchikusan felbontható.

3d_1.jpgAlul vannak az eszközök, amelyek célok eszközei. A célok felett az értékek vannak, hiszen a célok valamilyen értékes állapot elérését szolgálják, s legfelül van az értelem, a „mi az élet értelme”, vagy „mi a végső értelem” kérdéssel. A régi sikerlélektan a célokhoz vezető módszertani eszközökkel foglalkozott, s nem foglalkozott a célokat alapozó értékekkel, s az értelem kérdésével. Ezt hallgatólagosan rábízta a résztvevőkre. Vagy a példái többnyire anyagi célok eléréséről szóltak.

A fogyasztói társadalom reklámgépezete nem ilyen szemérmes. Rengeteg fogyasztási eszköz vásárlását teszi meg célnak, s alig észrevehetően az eszközök birtoklása került a célok helyére. És az értékes élet azonossá vált a vagyonos élettel. És az élet nagy részében eszközök megszerzéséért dolgozunk Sok ember számára megfordult az értékhierarchia. Nem az értelmes élethez kerestünk eszközöket, hanem az eszközök birtoklása vált értelmessé. Uralkodó nézetté vált, ahogy a közelmúltban is hallhattuk, „akinek nincs semmije az annyit is ér.” Pedig az anyagiak eszközök. Eszközei az értelmes életnek, s a boldogságnak. De ez fordítva nem igaz. Az értelmes élet és a boldogság nem csak anyagi eszközökből áll. S a civilek siker szónak való ellenállása ezen alapult.

A sikerről való gondolkodást ki kell egészíteni az értelmes élet, a boldogság és a jó társadalom képeivel. Azt persze továbbra sem mondhatja meg senki senki helyett, hogy mit tekintsen értelmes életnek, s mitől lenne boldog, s milyen legyen egy jó társadalom. A tudománynak azonban van mondandója. Ezért mielőtt célokat fogalmaznánk meg időzzünk el olyan gondolatoknál, amelyeknek van mondandója az értelmes életről, a boldogságról, a létezésről.

instrumentalizáció.jpg

Kezdem egy társadalomkritikai hagyománnyal. A baloldali társadalomkritika alapoz az elidegenedés gondolatára. Az elidegenedés mellett a „tárgyiasulás”, „instrumentalizáció” kifejezéseket is használják.

Az emberek tárgyiasulnak, ha életfolyamataikat egy tárgy-előállító és fogyasztó gépezet eszközeiként élik. Ekkor a teljes lét felől egy tárgy-lét fele idegenednek el önmaguktól. Ez az elidegenedés megtörténhet a termelésben és abban is, hogy a teljes élet célja helyére tárgyak birtoklását helyezzük. Ez értelemvesztést jelent.  Az életünk tárgyak birtoklásának eszköze lett. Az értelmes, értékekkel teli élet helyett a célelérő eszköz-lét is elidegenedés.  Egy alacsonyabb, „laposabb” lét

A baloldali hagyomány ezzel az elidegenedéssel igyekszik szembe menni. Mutatok belőle párat. Erich Fromm a valóságos létezés értékrendjét helyezi a birtoklás értékrendje helyébe. Sokan a "Szeretet művészetét" olvasták tőle, most a „Birtokolni, vagy létezni?” – az első könyv címe, amelyből idézek.  Két hamis premisszán alapul az  indusztrializmus - mondja Erich Fromm,

  • A homo oeconomicus premisszáján, mely szerint az élet célja a maximális élvezet.
  • A gondviselés, a láthatatlan kéz premisszáján, mely szerint az önzés, a kapzsiság (rendszerré, például piaccá szerveződve) harmóniához vezet.

„Elméleti meggondolásokból adódik, hogy a radikális hedonizmus az emberi természetet figyelembe véve nem a helyes út a boldogsághoz, és egyúttal megmutatkozik az is, miért nem. De ezen elméleti analízis nélkül is, a rendelkezésre álló adatokból egészen világosan kiderül, hogy a „boldogságvadászat” nem vezet jóléthez. Notóriusan boldogtalan emberek társadalma a miénk: magányosak, félelmektől gyötörtek, depressziósak, rombolók, függők vagyunk - olyan emberek, akik boldogok, ha sikerül agyonütniük az időt, amelyet szüntelenül meg akarnak spórolni.

Jelenleg a valaha is végrehajtott legnagyobb társadalmi kísérletet végezzük annak a kérdésnek a megválaszolására, vajon az élvezet (mint passzív effektus, szemben a jólét és az öröm aktív effektusával) lehet-e kielégítő megoldása az ember egzisztenciális problémáinak."

 Az egyéni önzésre épülő rendszer azért is elidegenítő hatású, mert magányossá teszi az embert, s elidegeníti eredendő közösségi lényétől.

lonely-journey_1024x768_24749.jpg„... Az ipari korszak második pszichológiai premisszája, hogy az egyéni önzés kiélése harmóniához, békéhez és általános jóléthez vezethetne, elméleti szempontból éppoly téves, mint az előbbi; …. Az egoizmus nem csupán a viselkedésem egy aspektusa, hanem a karakteremé. Azt mutatja, hogy mindent magaménak szeretnék; hogy nem az osztozás, hanem a birtoklás okoz nekem élvezetet; hogy folyvást kapzsinak kell lennem, mert ha a birtoklás a célom, annál több vagyok, minél többet birtokolok; hogy mindenki mással szemben ellenséges vagyok - az ügyfeleimmel szemben, akiket becsapni, a konkurenseimmel szemben, akiket tönkretenni, a dolgozóimmal szemben, akiket kizsákmányolni szeretnék. Soha nem lehetek elégedett, hisz a kívánságaim végtelenek. Mindenkire irigykednem kell, aki nálam többet birtokol, és mindenkitől félnem, aki nálam kevesebbet. Azonban mindezeket az érzéseket el kell fojtanom (mások és saját magam előtt is), hogy az a mosolygó, értelmes, őszinte, barátságos ember legyek, amilyennek bármelyikünk látszani akar.

 A bírvágynak végeérhetetlen osztályharchoz kell vezetnie. A kommunisták ama állítása, mely szerint rendszerük az osztályok eltörlésével eltünteti az osztályharcot, fikció, mivel az ő rendszerük is a határtalan fogyasztás, mint életcél elvén alapszik. Míg mindenki többet akar birtokolni, osztályoknak kell kialakulniuk, addig kell lennie osztályharcnak és egészében nézve népek közötti háborúknak. Szerzésvágy és béke kizárják egymást." (17 oldaltól)

 Erich Fromm megkülönbözteti a birtokló” és a „létező létmódot, mint a világhoz való viszony két eltérő módját. Az egyik esetben az indentitás helyére a birtoklás kerül „az vagyok, amit birtoklok”, a másik esetben a személy hiteles, cselekvő kapcsolatát jelenti a világgal, létezem, mert kapcsolódom.

Happyness_by_AlisaStar.jpg

„A birtoklás egzisztenciális módjában a világhoz való viszonyom a birtokbavétel és a birtoklás, olyan viszony, amelyben mindenkit és mindent, beleértve saját magamat is, a tulajdonommá akarok tenni.

A létezés egzisztenciális módjánál a létezés két alakját kell megkülönböztetnünk. Az mind a birtoklás ellentéte, … Ez elevenséget és a világgal való hiteles kapcsolatot jelent. A létezés másik formája a látszat ellenpontja és a csalóka látszattal szemben egy személy valóságos természetét, igazi valóságát jelöli, amint az a létezni szó etimológiájából kiderül ..."

Az elidegenedésbe bele lehet betegedni

Az ürességtől szenvedő páciensek

A pszichiátriai új páciensei gyakran már nem a Freud által leírt tünetektől szenvednek,

Képtalálat a következőre: „Zen buddhizmus és pszichoanalízis” „ma ők a kisebbség - talán nem is azért, mert abszolút számuk ma kisebb, mint akkor volt, inkább azért, mert relatíve kisebb a számuk ahhoz a sok új „pácienshez” viszonyítva, akik társadalmilag jól funkcionálnak, akik nem betegek a hagyományos értelemben, viszont gyötri őket a „maile du siécle”, a rossz közérzet, a belső üresség, amelyekről fentebb már szóltam. Ezek az új „páciensek” úgy mennek el a pszichoanalitikushoz, hogy nem tudják mitől is szenvednek voltaképpen. Levertségről panaszkodnak, álmatlanságról, arról, hogy a házasságuk boldogtalan, hogy a munkájukban nem lelik örömüket, és egy sereg efféle nyavalyáról.” …

„Ez a sokféle panasz csak a tudatos forma: a mi kultúránk lehetőségei közt ebben tudnak kifejezni valami sokkal mélyebben fekvőt, ami egyformán sújtja azt a sokféle embert, aki mind azt hiszi, hogy ettől, vagy attól a sajátos tünettől szenved. …

Ez a közös szenvedés nem más, mint az önmagától, az embertársaitól és a természettől való elidegenedés;

  • annak a tudata, hogy az élet kipereg az ember keze közül, mint a homok, hogy úgy fog meghalni, hogy nem is élt;
  • hogy noha dúskál a javakban, élete mégis örömtelen. ...

„Azok számára, akik az elidegenedéstől szenvednek, a gyógyulást nem a betegség hiánya, hanem a lelki egészség megléte jelenti.”

Erich Fromm - Daisetz Teitaro Suzuki: Zen Buddhizmus és pszichoanalízis. Helikon Kiadó. 1989. 124-125. o.

 Az élet értelmének ismeretlensége, mint a neurózis oka

 Az elidegenedést értelem hiányként is mutattam az előbb, és ennek a hiánya is lelki betegséghez vezethet. Erről egy Jung-i idézetet mutatok.

Képtalálat a következőre: „Gondolatok az értelemről és a tébolyról”„ hétköznapi ész, az egészséges emberi értelem, a tudomány, mint koncentrált common sense bizonyosan sokat fejlődött, de sohasem haladta meg a legbanálisabb valóság és az átlagos normálhumanitás határcövekeit. Alapjában véve ugyanis egyik sem adott választ a lelki szenvedésnek és e szenvedés legmélyebb jelentőségének a kérdésére. A pszichoneurózis végső soron az olyan lélek szenvedése, amely nem találta meg értelmét. Csakhogy a lélek szenvedéséből fakad minden szellemi alkotás és a szellemi embernek minden haladása, és a szenvedés oka a szellemi tétlenség, a lelki meddőség.

Ezzel a felismeréssel azután az orvos olyan területre lép, amelyhez csak igen kényszeredetten közeledik. Itt ugyanis annak szükségességével kénytelen szembenézni, hogy gyógyító fikcióval, lelkivel, szolgáljon, mert hiszen éppen ez az, amit a beteg igényel, túl mindazon, amit az ész és a tudomány nyújtani képes.... az orvost ... szakmai lelkiismerete nem kötelezi rá, hogy legyen világnézete. Mi történik azonban akkor, ha az orvos napnál világosabban látja, hogy mi a baja a páciensének, tudniillik nem ismeri a szerelmet, csak a puszta szexualitást, nincs hite, mert retteg a vakságtól, nincs reménye, mert a világ az élet megfosztotta minden illúziójától, és nincs tudása, mert nem ismerte meg saját léte értelmét? Sok művelt páciens kategorikusan elutasítja, hogy teológushoz menjen. Filozófusról meg hallani sem akarnak, mivel a filozófia története hidegen hagyja őket, és az intellektualizmus a kietlenebbnek tűnik fel a szemükben. És hol vannak az életbölcsesség nagy tudorai, akik nem csupán beszélnek az élet értelméről, hanem ennek birtokában is vannak?"

(C: G: Jung:  Gondolatok az értelemről és a tébolyról. Kossuth, 1997,  11 13 o. In. GW. 11. Köt. 358-359 old.)

Most ismét egy kicsit jobban értjük a hetedik világ minőségét is. A hetedik világ egy elidegenedés mentes, értelemmel és tudással teli világ, amely nem az anyagi javak hajszolására épül. A hetedik világ blog egy újratervezési javaslat. Csatlakozz a  "hetedik világ" csoporthoz!

(folytatás következik)

Forrás:

Képek a googleből

Szólj hozzá